Ma vagy mondjuk harminc éve könnyebb fiatalon semmiből indulni? (beszélgetés)

szóval ugylátom ez egy tény ma a semmiből naggyá vagy csak épp átlagossá lenni nem is könnyű itt ma a biztos is bizonytalan..

halljuk mindenki veszt gazdag szegény de még e mindegy mert pokoli nehéz ma az emberek egy jó részének...

Te mit értesz az alatt, hogy semmiből?

Mi az a semmi?

Nem is állítottam soha, hogy bárki megteheti. Meg kell teremtenie magának a lehetőséget. Egyébként az egyik 3 évvel ezelőtti. Úgyhogy nem olyan ősrégi.

Olyan sose lesz, hogy mindenki egyformán megtehet bármit. Az utópisztikus, szerintem annyira nem egyformák az emberek, hogy már ettől sem lehetnek egyforma lehetőségeik.

Néztem az adatlapodat és felvetődött bennem, hogy Te nem Magyarországról beszélsz.

Itt az akinek semmije nincs kizárt, hogy saját erőből ma diplomát szerezzen.

Mi a szüleink anyagi támogatása nélkül szereztünk diplomákat és lakást a férjemmel. Nem azért, mert nem számíthattunk a szüleinkre, hanem azért, mert nem akartuk őket terhelni olyasmivel, amit magunk is meg tudunk teremteni.

Mindenkinek mások az adottságai, körülményei, de nem mindenki tud élni a lehetőségeivel vagy éppen megteremteni azokat. Nagyon sok oka lehet, hogy egyeseknek miért sikerül "minden", másoknak meg semmi és ez nem feltétlenül a szülők anyagi támogatásán múlik.

Nem tudom a fórumindító mit ért alatta.

Én olyan fiatalokra gondolok akik semmiféle szülői támogatásra nem számíthatnak, sőt maguk a szülők is támogatásra szorulnának, vagy szorulnak.

Aki a semmiből indul az ma sem nagyon tud olyat csinálni amivel kilóg a sorból.

Legfeljebb negatív irányba.

Hogy jobb legyen valakinek, azért tennie kell. Várni csak úgy nem lehet. Mindenki alakítja a saját sorsát, ki jobban, ki kevésbé. Aztán van egy rakás nehezítő körülmény, de ezeken általában lehet változtatni, csak nem mindenki akarja elfogadni, hogy sokszor ahhoz, hogy jobb legyen, áldozat kell hozni, kockáztatni kell. (Az nem áldozat, hogy csinálom ugyanazt, mint eddig, akkor is, ha eddig nem hozott eredményt, csak még több energiát feccölök bele.)

Nincs erre recept, mindenkinek magának kell kitalálni.

Hát igen, végülis ezzel vagyunk elaltatva néhányszáz éve :) "Gondolj arra, hogy mennyivel rosszabb is lehetne". Arra véletlenül sem, hogy mennyivel jobb, s ehhez szintén csak születni kellett volna máshová.

Himnuszunk a sorsunk.

Ami az én munkaköröm, azt az országban tíz ember csinálja. Ugyanezért a munkáért egy másik országban minimum a 8-szorosát, vagy van olyan, ahol a 13-szorosát fizetik ki. Ott tudják, hogy ez teljes életet kíván, semmi magánélet nincs, tehát ahhoz, hogy profi munkát végezz, ezért a család ellátása már hiányt szenved. Ha a fizetés annyi lenne, hogy lehetne bejárónőt, gyerekfelügyelőt fizetni, akkor talán nem is panaszkodnék. De ez, amit mi kapunk épp az éhenhaláshoz elég. Semmi máshoz.

Nem csak ebben a munkakörben, de sok másban sincs megfizetve az ember. Hiába dolgozik becsülettel, tisztességesen, nem kapja meg azt, ami illetné. Szerintem ez azért régen nem így volt. De ezt nem tudom, csak sejtem.

Én csak az utolsó mondatodra reagálnék.

Ha nagyon rosszul megy a szekér, vagy valami nagyon bánt, akkor mindig arra a szegény afrikai gyerekekre gondolok. :( Még szégyellem is magam, hogy panaszkodni merek.

Panel? Az még az egyik kedvencem, mármint nagyon tetszik, amikor az idősebb generációtól hallom, hogy mennyit vártak egy lakásra.

Vidéken aztán várhattak volna örökké...

Laktam egy pár helyen Európában, nagyjából képben vagyok. Kaptunk ajánlatot két éve Belgiumból, maradtunk itthon. Nem azért, mert macerás költözni, hanem azért, mert nagyjából ugyanannyi fizetést ajánlottak, mint ami itthon is megvan.

Az utóbbi egy-két évben nem (a fiam kicsi, vele macerás, nélküle meg nem megyek), de korábban sokat játunk Ausztriába, valahogy nem döbbentem meg a nagy olcsóság láttán. Nem hinném, hogy mindig a puccos helyeket találtuk meg.

Nem azt állítom, hogy nálunk a legjobb, csak azt, hogy hacsak nem vagy időutazó, akkor a jelen helyzettel kell megbírkózni. Ebből kell a lehető legtöbbet kihozni. Ha nem megy ott, ahol éppen vagy, akkor érdemes megpróbálni máshol.

Azon révedezni, hogy harminc évvel ezelőtt jobb volt-e nem érdemes, mert most ez van.

Ha meg annyira nagyon szarul érzi magát valaki, gondoljon csak arra, hogy ha éppen Afrika egyik ismeretlen szegletébe születik...