Lelkizős vagyok, és a férfiakkal nem tudok mély beszélgetést folytatni (beszélgetés)

Köszönöm, hogy te is így látod.

Valóban érdemesebb lenne előbb beszélgetni mélyebb témákban is.

Majd csak rátalalok egy mélyebb érzésű ffire is a való életben.

Pedig érdemes lenne kipróbálnod milyen férfiakkal is mélyebben beszélni. Vannak akik szeretik és igénylik is. Én is például.

a sorrenden is érdemes változtatni. Előbb beszélgetünk és csak utána szex :) Valahogy úgy tapasztalom a tartósabb és tartalmasabb kapcsolatokban a párok tudnak beszélgetni. Fontos szerintem.

Így van, én különösen szeretem a zongorát, gyerekként zongoráztam.

Amúgy amiatt (is) jobban szeretek nőkkel beszélgetni, mivel nem káromkodok, és zavar az állandó káromkodás. Vagy amikor vulgárisan beszélnek a szexualitásról, a nőkről. Szóval ebben a tekintetben érzékenyebb vagyok. Nyilván abba is belegondol olyankor az ember, hogy ha jövőben lenne egy kislánya, azt sem szeretné, hogy egyesek pusztán a vágyaik kielégítésének tárgyát lássák benne.

Azt szintén nagyon szeretem, amikor megfog egy hangulat, érzés. Mindegy, hogy ezt egy adott hely, vagy művészeti alkotás váltja ki, mindenesetre az ekkor keletkező érzéseket elég nehéz szavakba önteni. A zene pedig a legtisztább művészet számomra.

Chopin lengyel zeneszerző fülbemászó dallamú zenéket alkotott.

Nem gyakran szoktam hallgatni, róla mindig Apukám jut eszembe, akinek szintén tetszettek az ő szerzeményei.

Ez így van ahogy írod, én mély beszélgetések alatt eleve arra gondoltam, amiről röviden említést teszel a hozzászólásodban, érdekel a valóság mibenléte, a filozófia (valamennyire járatos is vagyok a nyugati filozófiában),érdekelnek a vallások stb.-stb, más országok, kultúrák, rengeteg olvastam/olvasok és szívesen beszélgetek a könyvélményeimről. Megjegyzem, egy kezemen meg tudom számolni azokat az ismerőseimet, akikkel erről el lehet beszélgetni, viszont nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg számomra.

De akinek mindig valamiféle megoldatlan érzelmi válsága van/vagy kizárólag akkor keres, magyarán a lelki szemetesláda szerepét töltöm be, vagy éppen el kell valamivel dicsekednie (hol nyaral, milyen autót vett), azokra nem vagyok kíváncsi. Főleg azért nem, mert mindig egyoldalú az "eszmecsere", az ilyen embereket saját magukon kívül más nem érdekli.

Igazából Te se nagyon érted/tudod mit is jelent a lelkizés..

Én a fiaimmal szoktam sokat beszélgetni, eleinte átlagos a téma (milyen napod volt, stb) és ezekből jutunk el oda, hogy beszél a terveiről, az érzéseiről, mit gondol/érez a napi történésekkel kapcsolatban, hogy dolgozza fel, milyen támogatásra van szüksége, és a végére már ott tartunk, hogy szó szerint megnyugodva, mosolygósan fejezzük be, mert tudtam adni vmi olyan plusz infót, megértést, amitől másképp lát rá önmagára, egy adott szituációra.

Nem a világot váltottuk meg, de a lelke könnyebb lett.

Igen,szeretem. Meg szeretem a '70es '80as évek magyar zenéjét.

A daloknak is vannak mondanivalójuk.🙂

Persze, őszintén kérdeztem, akkor valószínű akikkel én beszélgetek, azok az emberek alkalmasak a mély beszélgetésekre, mivel nem mások életéről szoktam senkivel sem beszélgetni. Sőt, a felszínes emberekkel a kapcsolatom hamar meg szokott szakadni.

Ha így érzel, ugye szereted a költészetet is?

Őszintén kérdezed,hogy milyen számomra egy "mély" beszélgetés?

Az amikor, nem mások élete a fő téma a mondandójában. Valószínű azért,mert ez engem nem érdekel. És amiről beszél a másik fél, át lehessen érezni a gondolatait,vagyis amit szavakkal kifejez. És nem csak átérezni, hanem folytatni is tudja a hallgató fél azt.