Lelkiismeretfurdalást érzek. Lassan úgy érzem, nincs... (beszélgetés)

Értem, amit írsz.

Viszont a vallomástevő azt írta, hogy a problémája nem a gyerekkorára nyúlik vissza. Nem szó szerint így, de az értelme ez volt. Tehát nála nem arról van szó, hogy gyerekkori traumák miatt szorong. Valami más bújkálhat nála nagyon mélyen., ami miatt úgy érez, ahogyan írta.

DE tovább én nem fogok erről értekezni. Nem tudom a megoldást a problémájára (látszólag ő maga sem), így nem érzem szükségét további hozzászólásomnak.

Ami veled történt gyerekkorodban, az sajnálatos. De te legalább jó úton jársz.

parentifikációt - a szüleim felnőtt szerepbe kényszerítettek gyermekként.

transzgenerációs-hosszútávú hatás, amely egyik generációról a következőre öröklődik.

Perfekcionista vagy?- Maximális tökéletességre törekszel?

Többet kell írni az tény, de így mindenki megérti.

Hát ehhez nem is tudok egyebet hozzátenni,,így igen:)

Pesze a FI kivétel,, hiszen eltértünk a tárgytól kicsit,,és ő írta hogy nem érez így.

Ezeknek Te milyen magyar megfelelőt adnál? :) Mert én nem nagyon találtam még.

És igen, nem vagyok pszichológus, de ettől még az összes laikusoknak készült könyvben ezeket a szavakat használják, de akkor majd magyarosítok :) Nem az a célom egyik hozzászólásommal sem, hogy az idegenszó tudásommal villogjak, csak mint írtam magyarul max csak körülírni lehet ezeket.

Olvasni lehet, de amint felnőttél, már aki feltud nőni, önmaga határozza meg merre akar tartani. Nyalogatja a sebeit, vagy változtat.

Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy önsajnálatba essünk.

Több hozzászólásoddal tudok azonosulni.

Nem mindegyikhez szólok hozzá, de észrevettem, hogy sok mindenben hasonlóan gondolkodunk-

Pont úgy érzem én is, mint ahogyan te. Mostanában felkapott téma lett a gyerekkori trauma. Biztosan van ilyen. Szomorú dolog lehet. Nincs ilyen tapasztalatom, és érzéketlennek sem tartom magam. De tényleg sok az erre való hivatkozás. Ahogy írtad is.

Ami a mostani vallomást illeti - nem értem, hogy a saját betegsége és édesanyja demenciája miatt miért ostorozza magát a vallomástevő. Miért van lelkiismeret furdalása. Az ember nem tehet sem a betegségéről (amit ráadásul nem is mondjuk a kicsapongó életmódja miatt szerzett), sem az édesanyja betegségéről.

Nem vagyok sem pszichológus, sem pszichiáter, okoskodni pedig főként nem akarok. Megoldást én nem tudok erre a problémára, de szerintem itt senki nem is fogja megmondani a tutit.

A véleményem nem a fórumindító bírálata, csak egy észrevétel, hogy túl sok a panasz. És nemcsak azoktól, akik ne tudnának kilépni a kerékből.

Pont erre utaltam a 7. írásban.

"Közben felnőttünk" csak nem fejtettem ki jobban .

Mint ahogy azt is írtam ,hogy nem vitatom.

Pusztán soknak tartom az erre való hivatkozást.

Bocsi, leírom szívesen magyarul is, csak úgy hosszabb, és telefonról munkaidőben nem tudok ennyit pötyögni.

És nem beszélünk el egymás mellett, értem a Te álláspontodat is, de tényleg minden összefügg.

Nem a szülők hibája, de tény, hogy nagyon is felelősek azért, hogy a gyereknek milyen a felnőtt kora. Nagyon nem mindegy, hogy milyen programokat ültetnek beléjük.

De a gyerek dolga ezen változtatni. A szülők csak azt tették, amire képesek voltak a legjobb szándékuk szerint.

Olyan sok jó tanácsunk nem lehet,,hisz ki ne érezné magát szorongónak(sőt)ilyen helyzetekben.

Mégis azt hiszem valahogy megoldod,,mert meg kell.

Megvannak még az erők belül,,,nagyon ,nagyon belül de ott van az❤️

Kérj segítséget is ha szükséges.

Látom ,hogy képzed magad ,,de azért lehet magyarul írni:)

A másik meg az hogy elbeszélünk egymás mellett,,nem baj.

Általában a szülők is cipelik ezeket a dolgokat, ezt hívják transzgenerációs traumának.

Nem az a lényeg, hogy kit okolunk, és miért. Hanem, hogy ki tudunk e kerülni ebből a körből, és ez csak rajtunk múlik.

Ha olyan dolog miatt is lelkiismeret-furdalása van a kérdezőnek, amiről ő egyáltalán nem tehet, akkor jó eséllyel parentifikált.

Nevezzük annak,,én inkább a jelenségre reagáltam.

Mikor minden a szüleink hibája,,azért vagyok én ilyenolyan,semmisesikerül,,és így tovább.

Szokás lett,,felkapott ,,így gondolkodni.

Persze nem vitatom,,de azért na.

7 az a 3, de igen. Egyetértek. Azzal a kiegészítéssel, hogy sok módja van annak, hogy feloldjuk, de elég sok meló, amit sokan nem tesznek bele. Az viszont a legkevésbé sem segít, hogy csak beszélünk róla. Nem igaz, hogy a kibeszélés enyhít. Hosszú távon nem, viszont remekül benne tart.

Erről is érdemes olvasni.

Nem a gyerekkor a hibás.

Én vagyok, aki szorongós vallomást tettem a napokban, a saját betegségem és anya fokozódó demenciája felőrölnek.

Nagyon szeretném megoldani magamtól.

És azt veszem észre, hogy lelkiismeretfurdalást érzek ezek miatt.(is)

Mindig ez a gyerekkor.

Értem én hogy meghatároz bennünket,,sőt van akit sokkal jobban,,nagyon rossz esetben.

Mégis közben felnőttünk,,,ezzel meg jól lehet takarózni.

Ha a kukoricákra gondolsz,,ebben az esetben (szerintem) inkább vedd figyelmeztetésnek.

Nem jó amit teszel magaddal.

Másokkal én sem vagyok az.

Milyen volt a gyermekkorod?

Talán igen.

Viszont másokkal kevésbé vagyok kritikus, azt hiszem.

Jó lenne kikerülni belőle.