Lelki társ/ikerlélek (beszélgetés)

mibol gondolom a lelki tars dolgot? mindig is erdekelt az iras, a festeszet, de ha leultem a papir ele, soha nem jott semmi ihlet, es ha jott is valami, eroltetes volt az egesz.

Aron mellett az elso szerelmes ket hetben jott eloszor az ihlet, elkezdtem irni, mintha valaki suttogna a szavakat, iranyithatatlanul. soha nem volt meg reszem ilyen elmenyben, es valami megfogalmazhatatlan erovel jart at.

tudni kell, en iszonyatosan ateista voltam regen.

de ez a versiras volt az elso olyan spiritualis elmenyem, ami megingatott abban, hogy csak az letezik, amit latok. hisz nem en irtam, de akkor ki? talan nem is en vagyok csak a fejemben, aki szandekosan gondolkodik? talan van valaki mas is, melyebben? ez elinditott egy olyan uton, ahol megkerdojeleztem magamban mindent, hogy ki is vagyok valojaban, miert csinalok egyes dolgokat. felismertem magamban a melyen fekvo enemet, es a felszinen ugralo egot.

es bar nem tudom mindig uralni az egomat, mar sokkal tobbszor ismerem fel ha tamad.

tehat beindult bennem a versiras, jottek maguktol, es ekozben egyre tobbet kezdtem befele figyelni is.

a kezdeti sokk es depresszio utan most ott tart a dolog, hogy mivel egyebkent Aron nem egy fereg, ezert nem lep le azonnal otthonrol a gyerek miatt (aki a napokban szuletett), illetve a felesege anyosa is haldoklik, plusz a noverenek is most volt mutetje. tehat az asszony most lelkileg elegge ki van keszulve.

sokat kerdezgettem hogy nem lenne-e jobb ha en nem lennek, vege lenne. azt mondta hogy mar eddig se volt boldog, es mar hiaba tunnek el, ennek a hazassagnak mar vege, es ha ott marad, a gyerekek csak egy boldogtalan csaladban nonek fel, ahol anya allandoan sir, nem tud tovabblepni mert ott van apa, apa pedig elzarkozik erzelmileg anyatol, elvagyodik, mast szeret, ezaltal a gyerekeket is kizarja valamilyen szinten, ha akaratlanul is.

mivel a mostani helyzetben nem tud eljonni otthonrol, de ha igy folytatjuk ezt x ideig akkor biztos ongyilkos leszek, ezert kitalaltam, hogy kimegyek angliaba, mert keptelen lennek igy megmaradni itt, ebben a varosban, ebben az orszagban. itt all most jelenleg a tortenet, en intezem az angliai munkat. mikor eloszor mondtam, Aront merhetetlenul lesujtotta, attol fel hogy elvesziti a szerelmet. en pedig attol felek, hogy rajon hogy nem is en kellek neki, vagy esetleg meggondolja magat, es megis otthon marad, es hogy a felesegevel megint joban lesznek...bar szamtalanszor elmondta hogy erre esely sincs, meg ha o (Aron) akarna, (amit nem akar) az asszony akkor se tudna megbocsatani.

megis, en nagyon felek hogy elveszitjuk egymast a tavolsag miatt

sziasztok. leirnam itt az en tortenetemet az "ikerlangomrol", ha nem tul nagyzolo ez a kijelentes, viszont a legelejen kezdem.

anyam 17 evesen szult, a korhazban hagyott. 3 eves korom korul orobefogadtak, de nem lett happy end, mert a (nevelo)apam hobbi alkoholista volt, folyamatos volt itthon a veszekedes. apai nagyanyam is velunk lakott, o az a fele oregasszony aki mindig rosszindulatu, o mergezte anyamek kapcsolatat, o penzelte apamat mindig, hogy igyon, mert tudta hogy igy veszekedni fog velunk. tenylegesen nagyon kevesszer kaptam ilyen alkoholos allapotban verest, de rengeteg fenyegetozest kaptam hogy agyonver, volt hogy nem engedett be a hazba...megannyi lelki terror, ezek mar 3 eves koromtol. emellett iszonyu szegenysegben is eltunk, nem is ertem a gyamugy hogy adhatott ki gyereket olyan korulmenyekbe, ahol meg vezetekes viz sincs.

kozepiskolaba kerulve belekostoltam a fiuzasba, elsore ki is fogtam egy rendes sracot, aki szinten inkabb visszahuzodo volt, de nagyon okos. szerencsere sohase vonzottak a "rosszfiuk".

mikor en lettem 17 eves, nagyanyam vegre meghalt, egy percig nem sajnaltam. a halala utan itthon normalizalodott viszonylag a helyzet, megszuntek az addigi reszeges veszekedesek. eltelt fel ev, es az addig eroszakhoz es terrorhoz szokott pszichem nem tudott mit kezdeni a beallt nyugalommal, es a semmibol, kulso szemmel teljesen varatlanul idegosszeomlast kaptam, aminek a vege 3 hetes pszichiatria volt.

(nevelo)anyam kerdezte tolem hogy mi miatt tortent ez, es mikor duhosen mondtam neki hogy az otthoni veszekedesek, terrorizalas miatt, letagadta az egeszet, hogy ilyen nem volt. ennel a pontnal gyuloltem meg vegervenyesen. (mikozben 17 eves koromig visszatero remalmom volt hogy apam elol menekulok kb 5 evesen mert meg akar olni.)

a fiut dobtam ebben az idoszakban, jottek aztan masok, akkoriban meg szinten tartos kapcsolatok. tovabb torlodott bennem az eddig feldolgozatlan gyerekkor, aminek vegul mar letagadhatatlan jelei voltak. volt hogy azert hagytak el, mert nem lehetett mellettem megmaradni, hiaba szerettek, en nem tudtam elfogadni, mindig kerestem a hibakat, amikkel bebizonyithatom hogy a masik csak hazudik, es nem is szeret. ez egy eleg erosen visszatero motivum az eletemben.

20 evesen mar nem volt komoly kapcsolatom, belekeveredtem a netes randik vilagaba. elkezdtem gusztustalanul viselkedni, valtogatni a ferfiakat. volt hogy 3 egymast koveto nap 3 kulonbozo agyban ebredtem fel, mert akkor mar annyi rossz volt bennem, hogy ha nem okoztam allando ingert magamnak, csak orakon at bogtem. ugy ereztem egyre erosebb, egyre tobb dolog kell, hogy eluldozzem a rosszat.

veres, kivegzos videokat neztem elvezettel, mindenfele gore oldalakat. mikor a varosban jarkaltam, csak az csillapitotta el a belso vihart, ha elkepzeltem hogy a varos felrobban, en pedig egy buraban ulve nezem a pusztulast. gyuloltem mindent a vilagon, legfokepp magamat, az eletemet, a szuleimet...mindent.

21 evesen regisztraltam egy szexpartner kereso oldalra, akkor meg csak "artatlan" szandekkal, szerettem volna egy lanyt talalni, akivel ki lehet probalni a biszexualitas elvezetet. vegul nem kerestem, de nezegetven a felhasznalokat, lattam hogy vannak akik penzert hirdetik magukat, es az alapvetoen rossz anyagi korulmenyek miatt, plusz az egyre nagyobb figyelemelterelest kivano agyam kombinaciojabol megszuletett az a remek otlet, hogy talan en is arulhatnam magam, hisz mar most is konnyen agyba bujok massal.

bar hozza kell tenni, kikotottem hogy csak azzal fekszek le, akivel elozetesen volt egy randi, es atment a szimpatia szuron.

igy tortent az elso randim Aronnal, aki pont beleillett ugyanabba a tipusba aki nekem bejon, okos volt es visszahuzodo, es tortenetesen programozo, mint nekem az szinte az osszes exem. viszont volt 16 ev korkulonbseg, ami kicsit visszatartott attol, hogy uzleti kapcsolatnal tobbet gondoljak a dologba, illetve akkor mar sok csalodason tulvoltam, es el is hataroztam hogy nincs szuksegem kapcsolatra.

tehat Aron volt az elso, es utana meg tartottam ezt a randis tesztet, de utana mar szinte mindegy volt hogy ki az illeto, ugyebar egyre nagyobb merteku rossz kellett hogy kizokkentsen fejbol. nem volt sok "kuncsaftom", nem volt tobb 10nel, es maximum 2 honapig tartott ez az idoszak. kozben egyre inkabb undorodtam magamtol, kezdtem raebredni hogy mit muvelek, hogy ezt abba kell hagyni. eltunt a duh, es a gyulolet, csak az uresseg es szomorusag maradt.

Aronnal viszont valamiert tovabbra is fenntartottam a kapcsolatot, o valahogy mindig mas volt.

a tobbi ferfi egybol a lenyegre tert, es az akcio utan mar ment is, nem is nagyon voltak beszedesek.

Aronnal mindig beszelgettunk egy fel orat, mindig hozott nekem egy szuretlen buzasort, mert mondtam az elso randin hogy ez a kedvencem. intellektualis temakkal keszult, hogy mikrol beszeljunk, volt hogy elhozta a sajat zenejet megmutatni (pszichedelikus zeneket csinal, fellepesekre is jarogat), tehat sokkal inkabb volt barati ez a kapcsolat, mint uzleti.

tavaly augusztusban kezdodott el vele, havi 1-2 alkalommal talalkoztunk, es oktoberben mar ereztem hogy a szokasosnal is furcsabb lett, pl felhivott egy talalka elott fel oraval, hogy hallja a hangomat. en probaltam erzelmileg mindig elhatarolodott lenni, eszben tartva hogy o fizet nekem ezert, tehat nekem nem szabad ezt felreerteni. megis, tudtam hogy belemszeretett.

egyszer talalkoztunk csak beszelgetni egy fel orara, ahol eleg kemenyen elkuldtem, hogy nehogy azt higgye hogy kozottunk lesz valami.

novemberben ujabb talalkak, ezek mar egeszen elkepesztoek lettek, verseket olvasgattunk, kozosen elemeztuk, setalgattunk...mint egy rendes par. tobbszor mondogatta hogy ugy erzi mintha onmagaval beszelgetne, en az ilyen kijelenteseket mindig elvetettem, hogy ez csak levegobe beszeles.

december vegere valt nyilvanvalova hogy en is beleszerettem. beszeltunk, elmondtam hogy sajnalom az oktoberit, es ha lehetne, visszacsinalnam. o ekkor furcsa lett, kettos vivodast lattam rajta, mintha orulne ennek a kijelentesnek, masreszrol viszont aggodalom is volt benne, amit nem tudtam hovatenni.

ket het pazar boldogsag utan, amikor vegre azt ereztem hogy vege a multbeli sok rossznak, es itt az esely a valodi boldogsagra, mert akkor mar megertettem mit jelent hogy "mintha magammal beszelnek", sirva elarulta, hogy neki van felesege es ket gyereke. termeszetesen iszonyu fajdalom jart at, es legfokepp ostobanak ereztem magam. tamadni kezdtem, hogy akkor ennyire kellettem, csak egy szereto voltam?

azt mondta hogy egyaltalan nem, a 2 het alatt legalabb 5 kilot fogyott (valoban nekem is feltunt). azt mondtam neki hogy bizonyitsa be, es mondja el a felesegenek, ha velem akar maradni. ha pedig nem, akkor tobbet nem talalkozunk.

kitalalt a felesegenek, aki nyilvan teljesen kiakadt. kiderult hogy fogamzasgatlo mellett, 40 evesen teherbe esett meg novemberben.

mikor ezt elmondta Aron, meg hogy az asszony meg akarja tartani, ugy ereztem hogy ebben a noben nincs semmi joerzes. 40 evesen, 3.gyereket, mikozben a ferje el akarja hagyni? talan lancnak akarja felhasznalni? Aron elmondasa szerint nem, a felesege ovono, nem tudna lelkileg bevallalni az abortuszt...

ugy ereztem hogy nem birom tovabb ezt az egeszet, ott volt a sajat multam, aztan hogy 2 gyerek mellol elszednem az apjukat, es most raadasul lesz meg egy...rengetegszer kimondtuk a szakitast, de mindig visszatalaltunk egymashoz.

tudni kell, hogy Aron minden evben "elvonul" par napra, es 10 oran at medital. sejtettem regebben is, hogy a lelki dolgaimat meditacioval lehetne megoldani, de szamomra teljesen ismeretlen volt a dolog.

mikor megtudtam ezt az elvonulasos dolgot, ugy ereztem hogy Aron az, akire mindig is szuksegem volt, aki mellett kepes leszek talpraallni, es feldolgozni az eddig atelt dolgokat.

Ne töltsön el rossz érzéssel.

Minden hozzánk közel álló embertől így kellene "elbúcsúznunk".Nem tudhatjuk, hogy lesz e következő találkozás,mivel az élet kiszámíthatatlan.

Istenben nem hiszek, de igen, az ilyen kemény lecke az élettől.

nem is emlékszem már, de úgy 8-9 éve tudom, hogy mi történt vele. Az egyik testvérét láttam párszór, még iwiw-en ő válaszolt a keresésemre. Másik testvérénél van fent fb-on róla egy darab kép... néha kívülállóként rákeresek, és megdöbbenek, hogy még a hangja is a fülemben cseng.

borzasztóan sajnálom, hogy nem kerestem addig, amíg még lehetett. Talán nem akartam fájdalmat okozni neki. Így ő okozott nekem. nem is fájdalmat, hanem egy hatalmas űrt valahol a lelkem legmélyén, ami csak neki volt fenntartva.

Mindent meg lehet magyarázni, meg az ellenkezőjét is.

Én pl. el tudom képzelni a több élet verziót és milyen jól hangzik, hogy nem vagyunk egyedül. Michel Newton-nál olvastam erről a jelenségről és megfogott, mivel látok benne logikát. Ezzel magyarázták pl. azt a jelenséget, hogy baleset után a beteg olyan idegen nyelven kezdett el anyanyelvi szinten beszélni, amelyet a mostani életében nem ismert. Vagy fantomfájdalmat is kezeltek így. Ilyen alapon akár "segítőink" is lehetnek.

Jesszusom... fejbe vágott amit írtál :(

"Ő" mindig úgy búcsúzik tőlem "ha megéljük" még találkozunk. Engem ez mimdog rossz érzéssel tölt el...

volt egy fiú. akkor már volt párom, így sosem történt közöttünk semmi, de nem is történhetett, hiszen nem voltam belé szerelmes, egész egyszerűen csak tökéletesen kiegészített, a másik felem volt.

4 hétig szinte éjjel-nappal együtt voltunk, és nagyon szerettem. még "közös nevet" is kaptunk.

aztán másfelé vitt a sorsom, és nem tudtam rávenni magam arra, hogy felvegyem vele a kapcsolatot. talán mert tudtam, hogy ő "úgy" szeret.

nagyon hiányzott, rengeteget gondoltam rá. végül keresni kezdtem, de kiderült, hogy nem sokkal korábban egy balesetben meghalt :(