Megnyitom a lelki klinikámat (beszélgetés)

A 397-es hsz.-ben nincs rákérdezés. Az egy elég érdekes kijelentés volt.

"Igen idős"? Húú, reméljük nem olvassa:)

Csak úgy ragadnak rá a nők állítása szerint, ezek szerint még jó állapotban van:D

Tényleg?

Nem poénkodni akartam, csak rákérdeztem.

Mindenki regisztrál ezer néven.

Amelyik név nincs itt évek óta és a feltöltött képe egy igen idős ember, akkor nem gondolhatom azt, hogy már az örök vadászmezőkön hoxázik? :))?

Szerinted már nem. Vagyis inkább tényként közölted.

Miért írsz ilyen hülyeségeket? Még poénnak sem megy el.

Nomen est omen él, vagy nem él?

Lassan Agatha Christie: Poirot helyszínén vagyunk...

Dóry!

Mi jogon hívtalak volna, mikor én is csak úgy benéztem ide?! (Rémületemben, mikor VersEmber azt írta, hogy a fórumindító eltávozott ebből az árnyékvilágból! Örömmel olvastam azután, hogy ez azért mégsem egészen biztos.)

Ezt most komolyan írod, hogy lelki klinikai tanácsot akarsz kérni?

Szia Paula!!!

Nézd már mit találtam, én sehol se vagyok a fasorba se.

nem akartál meghívni ide, egy kis lelki klinikai tanács nekem is elkelne.

Nem biztos.

Szeretettel várjuk jelentkezését.:)))))

Aki nyitotta ezt a fórumot, már nincs közöttünk, nincs a földi világunkban.

Csak a segítő szándék volt benne, mikor itt az élettapasztalatát meg akarta osztani.

Isten éltessen téged is anyák napján! Az én fiam ma dolgozik, majd kapok holnap virágot tőle.

Örülök, hogy jól alakulnak a dolgok, és örömteli a mai készülődés is. Jó vendégeskedést nektek!

Sziasztok Fórumozók ! Rég nem jelentkeztem be.

Először is akik anyukák, nagymamák, annak ellenére hogy én is az vagyok. Nagyon Boldog Anyák napját kívánok nektek.

Biztosan meglátogatnak benneteket is a gyerekek, unokák.

Na én is ezt élem meg ma. Várom a gyerekeimet, unokáimat. De én nagyon nagy örömmel várom, és teszem azt, hogy készülődök egy kis finom ebéddel. Remélem ti is ilyen boldogok vagytok ezen a szép nyári napon!

Már a munkahelyi életem is alakul, igy egy kicsit derűsebben látom az egész változást, a meghozott döntést az életemben.

Igen, türelmetlen vagy, de ha ekkora elánnal csinálod, hamar bele fogsz jönni.

A kicsi kert is nagy öröm. :-) Az enyém elég nagy, én meg azt tanulom folyamatosan, hogy ne pistuljak bele. Csak okosan.

Jó hogy ilyen eltökélt vagy, kemény munkával szépen belerázódsz.

Nem lehet könnyű a váltás, továbbra is nagyon szurkolok neked.

Ja, nem mondtam, hogy én nem kaját hozok el anyutól. Könyveket, nyáron gyümölcsöt, na azt ipari mennyiségben, ő csak pár szemet eszeget meg.

Nemrégiben kezdtem el apám holmijait elhozni, ennek szomorú aktualitása van, mert meghalt. Sokminden jó a fiamra, a szerszámok meg nekem kellenek, azokból sohasem elég.

Anyámmal igyekszem több időt tölteni, jobban a segítségére lenni, hálaistennek jól van, kifejezetten megnyugodott. Mindig megeszem azt amit elém tesz, akkor amikor odatálalja. Időnként már furcsa ételek kerülnek ki a keze alól, de sosem vagyok olyan udvariatlan, hogy kritizálnám, megeszem és kész. Nagy mennyiségek nála úgysincsenek. :-)

Szóval, Judit, a szerepek idővel megfordulnak. Mi leszünk azok, akik segítenek, és nem fordítva. De jól csinálod, amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Áldozatkész vagy a gyerekeiddel szemben, ők is azok lesznek veled.

Szia Judit!

Csak ma olvastam bele ebbe a topikba, és nekem kicsit furcsa, hogy kérés nélkül, önként ekkora terhet vettél a nyakadba.

Én is nagymama vagyok...

Főtt ételt, pláne több napra nem csomagolok. Felnőtt emberekről már nem kell gondoskodni. Viszont tudom, miféle édességet szeretnek, amit nincs idejük megcsinálni.

Amikor kapnak ilyesmit, mindig nagyon örülnek. Én úgy gondolom, ezzel segítek, de mégsem megterhelő sem anyagilag, sem munkában.

Az ideje mindig, mindenkinek kevés!

Szerintem nagyon rosszul gondolod, hogy neked kötelességed a gyerekeidről gondoskodni. Már saját családjuk van, felnőttek! Szerintem.

Nem kötelességed, felnőtt emberek kötelessége magukat eltartani. De tudom, hogy az az igazi öröm, ha adhat valamit az ember.

Én még nem jöttem el soha üres kézzel az anyámtól, nade én se megyek üres kézzel hozzá. Viszek sütikét. Többnyire diétásat. :-) Gyűjtök a tyúkoknak száraz kenyeret, és megveszek neki Pesten mindent, amit csak kér, mert szerinte vidéken nem kapható. Mindig megállapítom, hogy dehogynem, van az is, csak nem abban az egyetlen üzletben, ahová ő jár.