Lehetne másképp is...

Egész biztosan megfordult már a fejedben. Mennyire egyszerűbb lenne ha az a számodra kedves személy viszont szeretne ahogy te elvárod, vagy ha te szeretnéd azt akit teljesen tökéletesnek látsz csak épp a szíved nem dobban meg...

Ha mindezt el tudnánk érni, mennyei boldogságban élnénk. Mindenki szeretne , mindenkit, nem lennének összetört zokogó szívek, kisírt szemek és világfájdalomtól küzdő lelkek. De egész biztos jó lenne ez?

Véleményem szerint nem.

Milyen világ lenne az ha nem küzdenénk meg minden szerelmes erőnkkel a hőn áhított "Ő" kegyeiért? Ha könnyedén megkapnád a szeretetét, akkor elmaradna az az érdekesen kellemes érzés a gyomrodban, amikor örömet szerzel neki, vagy az az érzés, amikor az örömszerzésre készülsz, vagy az az érzés, amikor látod, hogy örömet szereztél.

És a bánat, mikor nem kapod meg a kiszemelt édest, csalódsz, szomorú vagy. Na és azok a kis veszekedések? A könnyed csipkelődések, amikor a békülés a legérzékenyebb? Persze ez nem kellemes, de mindig tanul belőle az ember, s ha máshoz sodor a sors már tapasztalattal telve harcolsz érte. Akkor megint jön a kellemes eufória és már azt is élvezed, hogy küzdesz, mert van kiért, miért. Lehet, hogy most azt mondod, könnyebb lenne, ha csak az öledbe hullana a szerelem. De gondolj csak bele, biztos ez? A nők szeretik, ha küzdenek értük, a férfiaknak meg kihívás, ha küzdhetnek, még ha nem is vallja be az egyik a másiknak, attól még így van.

Nem lenne elég szürke árnyalatú az élet? S ha nem csalódsz az előző, az előtti és az előtti párodban, akkor lehet, meg sem találod a következő talán az igazi szerelmet…

Sajnos vagy nem sajnos, de el kell fogadnunk azt a tényt, hogy az érzéseinket és mások érzéseit sem tudjuk manipulálni. Próbálkozni persze lehet, de nincs értelme. Erőszakoskodni a szíveddel és más szívével szintén nem lehet. A pillangók vagy jelen vannak, vagy nem. És küzdeni kell, a másikért harcolni kell, s ha az nem enged, inkább hagyni kell repülni a kacér pillangókkal, hogy te is más virágra szállj.

Jó ez így ahogy minket kitaláltak!

Gyulai Bettina