Lehet a depresszió ellen védekezni? Mit tegyek, hogy ne kelljen gyógyszert szednem? Még talán nem nagy a baj... (beszélgetés)

Szia!

Ne add fel! Én 2006. augusztus 25-én maradtam egyedül 3 hónapos házasság után 3. gyermekemmel terhesen 3 hónapos voltam akkor! A férjem lelépett a legjobb barátnőm lányával és azóta egyedül vagyok! Vagyis voltam áprilisig! Mert megismertem valakit aki elfogad olyannak amilyen vagyok! Dolgoztam végig a terhesség alatt és a bébi egy hetes korától dolgozom! Nem volt lakásom és kilátástalannak láttam az egész életem, de nem adtam fel! És érdemes volt nem feladni! Nagyon nehéz volt, de úgy voltam,hogy valami miatt a sorsom így akarta mert csak jó jöhet már ez után a sok rossz után! És így is lett! Most azt mondhatom, hogy én vagyok a legboldogabb a világon! imádom a párom! Pedig tényleg nem volt könnyű! Azért mert ilyen sok próblémát meg kellett oldanom, így nem volt időm a depresszióra gondolnom, pedig nekem aztán lehetett volna! legfőképp a szülés után! Nem hiszed el nincs annál rosszabb, mikor egyedül mész be szülni és mindenki mellett ott van a párja, csak melletted nincs! Vagyis az egyik anyuka párja jött oda hozzám és fogta a kezem és erőt adott! Nagyon kedvesek voltak a feleségével együtt! Nem is gondoltam volna, hogy vannak még rendes emberek, akik együtt éreznek ilyen helyzetben a párjukkal együtt minden féle féltékenység nélkül! Azóta is tartjuk a kapcsolatot!

Úgyhogy elhiheted, ha valami próbléma van akkor jobb arra koncentrálni és meglátod, hogyha megoldod akkor nincs időd a depire gondolni! Ha úgy érzed tudnék valamiben segíteni írj és mielőbb írni fogok neked! Hidd el tudnék neked mesélni az életemről! Van benne sok rossz és szőrnyűség, mégis emeltfővel vittem végig mindent, és boldog szerelemes ember vagyok, mert nem adtam fel, és újra megtanultam bízni az emberekben, és az életben! Puszillak

Szia Vicuska!

Sok nő marad egyedül egy vagy két-három gyermekkel.Ez mind mentálisan és anyagilag is rendkívül nehéz élethelyzet és időben is megterhelő ha éveken keresztül húzódik.Nem tudom mi a jobb?Berendezkedni egy adott élethelyzetre,mintha örök érvényű lenne...vagy várni mindig valamit valami jobbat kerekebbet??! Akármennyire feltudja építeni egy nő a maga kis életét gyerekeivel együtt,nem családként funkcionál.Az a mindig jön valami tudom milyen érzés,amikor bármi jön egyedül vagy rá.Sokkal nagyobb dolgok kevésbé teszik az embert padlóra,ha van mellette valaki.

Viszont a jelen csak a tied.. nem a múlt virágkora és a nem a jövő kiszámíthatatlansága.Így akár tetszik nekünk ami van, akár nem,muszáj benne is megtalálni magunkat.

A legküzdelmesebb időkben nekem is megfordult a fejemben,hogy egyszer "kipihenem..." és nem piszkál többé.Sejtem mit érzel,fel a fejjel.