Legyőzni önmagunkat (beszélgetés)
nekem is rossz multam volt, mégis jó utra tértem, mert volt egy csunya csapásom.
A nagy fordulatkor eldöntöttem, hogy csak olyan emberekkel barátkozom, akikben tényleg meglehet bizni, akik felhuznak, nem le.
Onnantól kezdve elkezdtem olyanná alakulni, ahogyan álmaimban láttam, tanultam olyan dolgokat, amik érdekeltek, sportolni kezdtem ami az önbizalmamat is kialakitotta. Ezzel erösitettem magamban, hogy érek valamit.
Mostanában már csaka rossz szokásokkal foglalkozom, kiirom magamnak, mit ne csináljak, mit csináljak ( ne üljek mindig a lábamon- naponta tornázzak,stb)
irjál privibe, ha pontosabban érdekel...:D
Igazad van, a félelmeket mindig lekell küzdeni, mindig próbáld más szemszögböl nézni.
Én most nagyon sokat javitottam magamon, elkezdem magamon ilyen személyiségfejlödést, és fokozatosan változtatok a rossz szokásaimon, és lecserélem jó szoksássá.
Én nem fogadtam el magamat egyes helyzetekbe, mert láttam, hogy nem felel meg a jövőbeli céljaimnak, és emiatt folyamatosan változtatok magamon, az életmódomon.
Saját tapasztalatom:
Nekem sokat segít, ha elfogadom önmagam, másokat és a helyzetet. Már nem akarok legyőzni semmit és senkit. Ez nem ment könnyen, mert azt gondoltam, hogy az elfogadás szó azt jelenti, hogy nem kell tennem semmit, bele kell törődnöm abba ami van.
A harc elveszi az energiámat, de ha elfogadom önmagam a helyzetet az nyugalmat ad.
Tanács: A félelmedet fogad el és nézzél szembe vele, mint ahogy tetted a vezetéssel.
Sokszor meg igy is meg tudom magyarazni magamnak,hogy jol van ez igy,vagy hogy van,hogy onhibankon kivul csak ugy megtortennek velunk dolgok.
Az oseim(szulok,nagyszulok)halalat mindig azzal magyarazom magamnak,hogy ez az elet rendje "temetjuk az oseinket".Az alkoholista apamat,hogy neki sem volt konnyu gyerekkora.A rossz pasi valasztasaimat az apamra vezetem vissza,meg a gyenge onbecsulesemre,hisz ha en se becsulom magam,amstol miert varnam el?Vagy eppen azzal,hogy olyan embernek jobb is hogy nem szultem aki ezert elhagyott stb.Magyarazat mindig van:)
De jo,hogy ilyen keson is van itt valaki:)Alapjaban veve nem voltam mindenen szorongos,csak a felnott elet tett azza.
Nehez ezt az egeszet behatarolni,mert okokat konnyu lenne talalni az eletembol,miert is lettem ilyen.Alkoholista,agressziv apam volt.Minden ami ezzel jar,soha egy nyugodt percunk nem volt.Ezek utan a huszas eveim elejere az egesz csaladomat eltemettem.Volt egy hazassagom,ami arra ment ar hogy nem tudtam teherbe esni(tobbek kozt erre)
Na kerdem en ez csak a nagyja,mert ugye a tragediakon tul meg sokminden tortenik amugy is egy ember eleteben,suli,vizsgak,pasik,baratnok,sport,karrier vagy sem...
vagyis meg az alap elettel jaro dolgok.Na szoval kerdem en ennyi minden utan ki ne szorongana,felne a maradek szerettei elvesztesetol,vagy hogy mert nem tud "teljesiteni",mert a biologia is kijatszotta,akkor nem e lesz megint egy jo nagy megalazas a parkapcsolat vege?!
Nekem a csalad (lenne) a mindenem.Mindig is ez eltetett,es ez most nincs.Se multam se jovom.Hogy lehet ezt tul elni?
A vezetes csak egy dolog,ott ,meg az ahhoz hasonlo gyakorlatias dolgoon jon ki,hogy mar mennyire nem hiszek onmagamban,hisz nagyon nincs is miert,es ezt nem martirsagbol irom,hanem mert igy erzem,tapasztalom.
Talan nincs nagyobb dolog annal,mikor legyozzuk onmagunkat.Mikor atlepjuk a sajat korlatainkat.Azokat a korlatokat,amiket a felelem,szorongas taplal,amik rossz esetben az egesz eltunket vagy nagy reszet megbenithatjak.Mindezt azert mert nem merjuk,vagy nem tudjuk a modjat,hogyan is gyozzuk le oket.
Az en eletem tele van szorongassal.Mostanra ez elert egy olyan szintet,hogy ha nem muszaj egyedul szinte a hazat sem hagyom el.Mi vezetett idaig?Meg a valaszt is tudom.Sok rossz dontest hoztam mar az eletem soran,amiknek kesobb iszonyu kovetkezmenyei lettek.Ennek az lett az eredmenye,hogy mara mar a legaprobb dologban is alig merek dontest hozni,nehogy megint hibazzak.
Evek ota van autom,meg jogsim es kb 3 eve nem vezetek,mert egyszer elneztem egy stoptablat es majdnem balesetet okoztam.Szerencsere csak majdnem,mert volt lelekjelenletem es kikerultem a dolgot,de ez olyan mellyen belem egett,hogy azota nem mertem vezetni.Inkabb nem mentem sehova,csak vezetnem ne kelljen.
Tudom,hogy auto nelkul is meglehet lenni,ebben nem is ez a lenyeg,hanem hogy mar egyaltalan nem hiszek magamban vagyis helyesbitve ez egeszen a mai napig igy ment.
A mai nap semmivel nem volt masabb,mint a tobbi valami megis tortent.kb 2 oraja szorongattam a kocsikulcsot,mikoris egyszer csak ugy dontottem ez igy nem mehet tovabb,muszaj vissza razodnom a normalis eletbe.Eloszor csak beultem az autoba beinditottam,kesobb kitolattam a kocsibeallorol,majd fel ora mulva elindultam.Nem tudom leirni azt az erzest.Az elso percekben azt ereztem,hogy infarktust kapok ugy vert a szivem,kesobb ez csillapodott es minden porcikammal a vezetesre figyeltem.Mindossze fel orat vezettem,de nekem maga volt a minden.Tudom sokan most biztos kinevetnek,nem is baj,oket is megertem,par eve meg en is nevettem volna magamon,es ami azt illeti ma sem ertem,hogy abbol a talpraesett,vagany,vicces csajbol hogy lett ez a bena,bezarkozodo ize,amive mara lettem?!
Ma elindultam egy uton,aminek tudom messze meg a vege,es ez egy pici lepes volt,de legalabb vegre megprobaltam.Megprobalok kevesbe felni a kudarctol,es hinni onmagamban(barcsak ilyen egyszeru lenne:)!)
Kivancsi lennek masnak is van e hasonlo sztorija,amikor legyozte a sajat korlatait.Orulnek ha leirnatok!
Bocsanat,hogy ilyen hosszu lett!