Legyen vége! Vagy mégse? (beszélgetés)

Én úgy gondolom,h akinek fontos,az biztos megtalálja.Persze én biztos másképp látom,mert nekem sikerült és igen,kellett kompromisszum,mert a párom maximalista,én viszont szétszòrt vagyok,de mikor csak ilyenekben kell kompromisszum,az belefér,az egészséges.Viszont ha nem teljesítì ki egy kapcsolat,ha nem több lesz tőle,akkor az rombolólag hat mentálisan,akkor pedig nem biztos,h érdemes küzdenie,mert lehet,h több kárt okoz benne a kapcsolat,mint amennyit nyer vele.Nem véletlen,h szakítás után valakinek több idő kell,h túltegye magát az egészen,mert mentálisan sérült.És emiatt vagy tapasztaltabb lesz,reálisabb vagy gyanakvóan,esetleg má negatívummal megy bele a következő kapcsolatba is.A gond,h az ember nem biztos,h fiatalon rájön,h ő milyen ember és h ugyanezt próbálja megkeresni ffiban és ezt szavakba is tudja önteni.Mert 20évesen kevesebb is elég volt,h szerelmes legyek,később már tudt a m,mit keresek és ha túl magas is volt a mèrce,mégis megtalâltam a párom.Két év kellett hozzá,de megérte.Annyira,h megértettem,mi az önzetlen szerelem.Ha most elhagyna,elengedném,mert szeretem és haneki jobb nélkülem,akkor menjen,viszont akkor is úgy érezném,h addig,amíg együtt voltunk igazán boldog voltam és már ezért megérte élni.Főleg,h látom,sokan úgy gondolják,ugysem találják meg az igazit,ezért maradnak egy boldogtalan kalcsolatban is,holott a boldogságot mindenki megérdemli,aki képes öszintén,önzetlenül szeretni.

ha nem tul regi a kapcsolat, es ugy erzed, 'belelatsz' dolgokat, akkor vagy a te gepezetedben van a hiba, esetleg regebbi csalodas, atvagas miatt(?), vagy pedig igenis jol mukodnek a noi megerzesek, es valami bibi van :)

Igazad van, valoban az altalad leirt az idealis kapcsolat. En megis azt gondolom, hogy ez csak a nagyon-nagyon szerencseseknek adatik meg, legalabbis a valo eletben. Es a boldogsag sokszor a mi valasztasunk, es nem a masikon mulik. Igen, fontos, hogy a parommal egy hullamhosszon legyunk, legyenek kozos temaink, jo baratok legyunk, de olyan nagyon ritkan van, hogy minden mindig jo. Foleg, hogy igen, hajlamosak vagyunk elegedetlenek lenni, neha ok nelkul. Mert emberek vagyunk. Nem azt mondom, hogy benne kell maradni egy kapcsolatban, ha nagyon nem mukodik, de azert nem kell rogton eldobni, mert lehet, hogy ha ossze tudnak csiszolodni, akkor meg valami jo dolog is kisulhet belole.

Ezen még gondolkodnom kell,most nem megy igazán..

:)Neked elhiszem:)

Ha nem túl régi és már most sem jó,akkor kár küzdeni benne.Egyébként se azért kell egy kapcsolatban maradni,mert lehet,h a következő rosszabb lenne.Ez hülyeség.Ha valakivel nem vok boldog,akkor nem vagyok vele.Vagy megkapom azt,amire vágyom,szerelmet,tiszteletet,őszinteséget,szenvedélyt,azt,h mellette kiteljesedhetem,h a kapcsolatunk épìtő vagy nem és akkor nincs értelme együtt maradni.Kompromisszumokat akkor kötünk,amikor ezek a dolgok megvannak,csak a hétköznapi dolgokban vagyunk mások néha,mert akkor mindig boldogok lehetünk és az energia arra mehet el,h a külvilágban is helyt tudjunk állni,h megbirkózhassunk a többi problémával,de tudjuk,h a párunkkal együtt menni fog,h egymásra is számíthatunk.És nincs jobb önbizalomnövelő egy átszerelmeskedettéjszakánál:),tehát az is fontos,h ez is tökéletes legyen.És amíg nem ilyen a kapcsolatod,addig úgy sem fogod igazán boldognak érezni magad,mert mindig hiânyozni fog vmi.

Ne legyen vége. Az a radar nem mindig műkszik jól.

Mi nok hajlamosak vagyunk tulkombinalni a dolgokat.... mondom ezt mint no :-) Ha ugy erzed, valami elromlott, de meg talan meg lehet javitani, akkor ne add fel. Hidd el, senki sem tokeles. Lehet, hogy talalsz jobbat, lehet, hogy nem. Semmire nincs garancia. En is ereztem mar parszor azt a kapcsolatomban, hogy feladom, nem mukodik, nem figyel ram, szerinte hiszti az ha beszelni probalok arrol, ami engem zavar, es nem hajlando meghallgatni. Aztan egyszer egy szombat este osszeultem a baratnoimmel egy csajos estere... es semmi jot nem tudtam mondani rola, csak panaszkodtam. A lanyok megkerdeztek, hogy miert vagyunk mi meg egyutt? En hazamentem, elmondtam ezt neki, es hozzatettem, igazuk van a csajoknak. Nem veszekedtem, nem akartam meggyozni tobbet. Es akkor tortent valami nala, rajott, hogy most tenyleg el fog vesziteni. Majdnem sirva megigerte, hogy nagyon igyekszik megvaltozni, csak legyek picit turelmes. Es tenyleg igyekszik.... en pedig azota nem gondolkodom a szakitason. Persze tudom, semmire nincs az eletben garancia, de ha ugy erzed, meg van esely, akkor add meg azt az eselyt. A pasik sajnos teljesen mas vilagban elnek, es nem ertenek minket, ez tudomanyos teny. :-)

Nem túl régi..

Valóban,de az emberben felmerülhetnek kételyek,néha alaptalanul is..Mert belelát más dolgokat alap helyzetekbe,hiszen elfogult..Nem feltétlen jó irányban..

:)

Azt hiszem vágynék,igen..De azt tudom,hogy értelme nincs,sajnos.

Régen ha valami elromlott, azt megjavították, ma kidobjuk. A kérdés, hogy értékes-e annyira, hogy érdemes legyen időt, energiát áldozni a javításra, volt-e valamikor olyan jó, olyan szép ez a kapcsolat, amire újra vágynál.

Igen, nem szoktam összetörni dolgokat, ezért gondolom így... :)

Csak ennyi lenne?:)

szerintem ha mar felmerul valakiben, hogy (barmilyen okbol) veget kellene vetni a kapcsolatanak, akkor az mar eleg jelzes :)

Tudom tudom,millió és egy fórum van erről a témáról.Engem most mégis az érdekelne,hogy mikortól lehetsz biztos a döntésedben?Mert érzed tudod pontosan ,hogy rossz úton jársz.Nem vagy fontos csak néha,lehet akkor sem igazán.Más kapcsolatában pontosan tudod a válaszokat.A magadéban viszont nagyon nem.Mi van ha tévedsz,ha rossz a radar..Honnan tudod,hogy nem is lehetne jobb?Vagy csak már elengedted és nem is teszel érte?!....Csak sodor az ár?!