Legjobb barátom megaláz (beszélgetés)

Igen, az angollal ilyen szempontbol sokan nem tudnak mit kezdeni. Parom azt szokta mondani hogy nem erti miert kell teljesen mashogy ejteni mint amit leirnak es hogy lehet barmit is leirni mikozben koszono viszonyba nincs egymassal :-)

Nekem szerencsem van mert jo a nyelverzekem es valahogy mindig raereztem, magatol jott hogy hogyan kell leirni, aki nem igy van vele annak biztos akad kuzdeni valoja az angollal az fix, en halas vagyok, hogy valahogy termeszetesen jott a "tudas" egyebkent koszonhetp annak hogy 14eves koromig Romaniaban eltem es ott ha tv-t akarsz nezni ha akarod ha nem mikozben olvasol rad ragad mivel ott nem szinkronizalnak, ezert iskolapadba ugy kerulsz hogy mar valamennyire tudsz angolul.

Elhiszem, nem egyszerű :-)

Én egyébként képtelen lennék németül megtanulni.

Bármilyen latin nyelvet magamba tudnék szívni és az angol se volt nehéz, de számomra a német nyelv annyira csúnya hangzásra, hogy ellenkezik minden porcikám :-)

Annyit profitálok belőle, hogy amikor a fordításban nagy ritkán előjön valami paritás, akkor azt felismerem és ki tudom keresni.

Abban nem segít, hogy a szállítmányt a magyar kirakja, a német "oltja", de ezt persze meg lehet jegyezni, csak először néztem nagyot.

Angolból én így voltam mint Te, külker szinten... igaz tőlem külön erre speckó szakmai nyelvizsgát nem kértek, a külker szakmai nyelvezetét pedig ahogy telt az idő megtanultam. Utána amikor esetleg váltottam munkát és kérdezték a nyelvtudások kapcsán, hogy a szakmai nyelv...mindig azt a választ mondtam ami teljesen igaz is, hogy minden cégnél profiljából adódóan a szakmai nyelv más és más, azaz meg kell tanulni. Sosem volt ezzel problémám, mikor idekerültem a jelenlegi céghez akkor pedig egy tőlem nagyon távoleső terület olasz szakmai nyelvét kellett megtanulnom.

Persze nem mindegy, hogy érdekel-e ami csinálsz vagy sem.

Ami a talpraesettséget illeti, én nem tartom magam annak, de tudok tanulni egy rossz helyzetből.

Annak idején jelentkeztem nyelvvizsgára: felsőfokúra, mert akkor még fizettek nyelvpótlékot is esetleg, a középfokúra nem sokat, de a felsőre 16%-ot.

Minden egész jól ment, aztán a szabad beszélgetésben megkérdezték, mi a véleményem a divatról. Ekkor fagytam le, mert erről én semmit nem tudok, nem érdekel. - Otthon erre anyám úgy reagált: Te ló, nemhogy elmondtad volna németül, hogy ez téged nem érdekel!

Megkaptam a középfokot. Vagy egy évre rá, egy külker vállalatnál kezdtem rontani a levegőt, és fél éven belül kértek egy szakmai (azaz külker) nyelvvizsgát.

Vettem egy könyvet, nézegettem, de mivel magát a külker szakmát nem értettem, nem mentem vele semmire.

Megyek ám a nyelvvizsgára... Az írásbeli most se volt vészes. A szóbelire már úgy mentem be, hogy a köszönés után gyorsan elmagyaráztam, hogy én németül tudok, de külkerül nem és hogy erre a vizsgára engem kötelezett a munkahelyem. - Elképedést arattam, megsajnáltak. Azóta megvan a felsőfokú külker szakmai nyelvvizsgám (kegyelemkettest adtak a szakmai nyelvre), de mire kézhez kaptam, a külker céget már ott is hagytam, mert a mai napig sem érdekel.

(Akkor éppen a családi pótlék miatt vállaltam el a munkát, ki ne fussak a határidőből.)

Annak idején nekem sem volt, kinek lenne...

Az első alig fizetett valamit mind nálad de pár hónap tapasztalatot szereztem, aztán kicsit "nagyítottam" a munkakört az önéletrajzban, mert úgy voltam vele minden terület más és mindent meg kell tanulni mindenhol. Aztán lett a második ahol bővebb tapasztalatot szereztem és már nem kellett semmit sem "szépíteni" tapasztalat terén... :-) Ha az elején nem szépítek mert tudom úgyis minden munkakört adott helyen meg kell tanulni...akkor lehet sosem lett volna tapasztalatom.

Szerintem talpraesettség kérdése is javarészt, területtől, munkakörtől függetlenül :-)

Miután végeztem a fősulin, ugyanez a duma ment. Aztán egy cég "felajanlotta" hogy egy projektjükben részt vehetek 90 bruttóért, ösztöndíjasként.

Manapság sokan föl sem kelnek ennyi pénzért (ebből lejött két bérlet ára stb.), de valahol el kellett kezdeni.

Ördögi kör: nincs tapasztalatod nem kellesz, de hogyan legyen rutin, ha senki nem vesz föl? 🤔

És persze arról ne is beszéljünk, hogy ha el is végzi akkor, hogy helyezkedik el? Hiszen, jellemzően gyakorlott cukrászokat alkalmaznak, aki meg épp csak elvégzi annak nincs gyakorlata.

Ezt konkrétan tudom, mert a fiam is elvégzett egy pék-cukrász iskolát és sehova nem vették fel a gyakorlat hiánya miatt, így csak van egy papírja és ennyi...

Sajnos a cukrászat is olyan, ahol gyorsan kell számolni tudni.

Az én fiam is súlyos diszes, ami önmagában nem a világ rémsége, de ahogy látom, azóta is egy életre tönkreteszi a gyerekeket az iskolarendszer.

A szülő meg vinné, ha tehetné, vagy ha tudná, hova. Gyerektömegekből nem lesz igazán használható munkaerő, pedig kis fejlesztéssel lehetne! Például épp a disz-es gyerekeknek van valami fantasztikus érzéke a számítógéphez. Állítólag a "fordított" gondolkodásuk pont erre való.