Lassan eljön az idő, hogy a fiam megtudja az igazat, hogy örökbe adtam . Előre látások és mit mondjak neki ha kérdez?! (beszélgetés)

Nagyon köszönom ezeket a sorokat sokat segített abban hogy talán majd könnyebben mondom el az igazat amikor megérti. Én tiszta szívemből szeretem és mindent megadok neki amire szüksége lesz majd most is minden telehetőt megteszek azért hogy majd ne gyűlöljön de nem tudom lesz e erőm elmondani az igazat félek attól hogy elutasít ezek a gondolatok rebegnek manapság bennem hogy közeleg az idő. Sokat vagyok vele aminnyit csak tudok és egy kicsit bánom hogy így kellett hogy legyen de más választás nem volt.

Köcce a tanácsot a naplóról megis fogadom meg van egy csomo kis holmi karszalag, első hajtincs, uh képek. És csak bizakodom hogy majd megért majd engem.

Jajj kicsi lány! Olyan rossz olvasni a sorsod. Olyan rossz, hogy a pénz és a nyomorult emberek miatt kell így szenvedni. De szerencsére ott voltak a keresztszüleid!

Tanácsadáshoz én nagyon kevés vagyok. A saját életem vezetéséhez is mások tanácsaira szorulok...de annyit mondhatok, hogy feladni sosem szabad. Akármennyit is bántanak a "régi anyósék", ne befolyásoljon téged.

Erik nem fog senkire sem hallgatni, csak a saját élményeiből fog építkezni. A közös szép élményeitek feledtetik majd vele a kieső időt és a negatív pletykákat. Sőt szerintem nagyon is büszke lehet az édesanyjára! Ilyen fiatalon nem futamodtál meg az élet legnagyobb feladata elől, hanem okosan a legeslegjobb döntést hoztad az ő érdekében, miközben túl sok segítséget nem kaptál...

Mások tizen-huszonévig halogatják a gyermekvállalást, mert még nincs ház, meg autó, meg karrier. Aztán ha meg is születik, mennek vissza a munkába és lepasszolják nagyszülőnek, dadusnak. Nekik nincs lelkiismeret-furdalásuk, és ők a társadalom szemében nem lenézettek, hanem felelősségteljes jó szülők...

Nagyon kifordítva működik ez a világ!

Az jutott eszembe, hogy elkezdhetnél egy naplót írni. Visszaidézhetnéd az érzéseidet a terhességtől kezdve és mindent leírhatnál, hogy majd ha nagyobb lesz Erik, elolvashassa. Na és tegyél el sok apró kis emléket. Ha nagy lesz és kérdései lesznek, akkor így talán könnyebb lesz megértenie, hogy ő nagyon fontos volt a számodra és teljes szívedből szeretted, hogy minden úgy történt, ahogyan az számára a legjobb volt.

Sok-sok boldogságot és könnyebb életet kívánok!

A Krisztiánt öcsinek hívja hisz mikor a pocimba volt mindig mondogatuk neki. Csak tudod olyan helyen élek ahol mindenki szereti kifesteni a dolgokat egy nagyon pletykás hely ez az Ócsa és félek hogy valaki esetleg valami olyat mond majd neki ami nem is igaz. Beszélő viszonyba vagyok az édesapjával csak is azért mert ha az Erik egyszer úgy dönt szeretné megismerni én nem szeretnék az útjába állni. CSak a srác szülei is olyanok hogy bármit mondanának annak érdekében hogy rossz véleményel legyen rólam az Erik. A szemükben mainapig én vagyok az aki megkörnyékeztem az ő "kisfiújukat".- És nem is hajlandóak meghallgatni úgy néznek rám mintha én valami gyilkos lennék holott ők is befolyásolták elég erősen a döntésemet hogy örökbe adjam a kisfiam:(

Remélem egyszer majd azért elmondhatom nekik a véleményem és remélem nem akarják az Eriket majd soha ellenem hangolni.

Szia!

Szerintem, mostmár jobb ha ott marad, amíg nem ő mondja hogy veletek szeretne lenni(ahogy írtad).

Menjetek hozzá sokszor. Mikor a kicsiről beszélsz hozzá akkor mondd hogy az öcsi, ha magadról beszélsz talán mondhatnád hogy Anikó-anya... Nemsokára meg fogja érteni. Ha sok időt töltesz-töltötök vele akkor nem fog rád haragudni:) Csak szeressd nagyon, hogy érezze...

Azért nem mert már mint írtam őket tekinti még szüleinek mindig még nem lett neki elmondva. csak mondogatva van hogy én vagyok az édesanya de ő még nem igen érdeklődik utánna hogy hogy is van hogy én vagyok az anya és mégis a keresztanyám neveli és őt hívja anyának . Én nem azt akarom hogy mindenáron velem legyen csak azt hogy megértese majd hogy én csak jót akartam és nem azért tettem mert nem akartam őt hanem csak azért mert nem volt rá modom hogy én nevelhessem és lehet sokan nem hiszik de szenvedek ez miatt éppen eleget főleg most hogy látom a kriszt ahogy cseperedik és sajnálom hogy az eriknél nem láthattam. Ott voltam mikor megtette az első lépését együtt sírtunk keresztanyámmal. Mindennap menntem a suliból egyből oda és estig sőt volt hogy onnét menntem másnap suliba. MInt írtam már hogy ha ő ugy dönt hogy szeretne velem élni én szivesen venném sőt nem akarom kierőszakolni hogy anyának szólitson .

Nem azért írtam le ezt a története hogy megvessenek csak tanácsot szerettem volna és egy kis megértést Semmi mást.

A masodik gyerekkel egyidoben miert nem vetted az elsot is magadhoz?

Szerintem sokan ezt nem ertik.

Nyilvan akkor mar lett volna lehetoseged neki is gondjat viselni, ha egyre mar volt.

A pici szája... :`(

Hány évesen állt ez így össze a számára? Nekem kb 8 évesen volt egy hasonló élményem, amikor egy velem egykorú kislányt láttam az utcán egyedül ácsorogni és kis virágokat árulni. Koszos volt, szakadt és rettenetesen szomorú. Emlékszem az érzésre, hogy milyen hálás voltam akkor, hogy nekem jó szüleim vannak...

Nem akartalak meggyőzni, olasdd el hogy mit írtam:)

Ha foglalkozott vele....

Nem is annyira ide tartozik, mert nekem a szülött fiam a fiam... de .... karácsony előtt... nézett ki a kukákra... és kukázott anyuka gyerekekkel... és nézte és nézte.... "oda is születhettem volna... és nem is ismernél, nem lennék a Te fiad... ott mennél el mellettem... és rám néznél.. és én rád néznék... és nem is jutna eszedbe, hogy szeress, hogy talán én... és én csak néznék utánad... és sírnék..."... és könnyezett...

Hjaj...

még egyszer: ha nem foglalkozott vele, csak megszülte, akkor nem az övé.

nem tudsz meggyőzni az ellenkezőjéről:P

Igen, Dóri tudom, olvastam. :)

Kéne Ancsyka, hogy írjon nekünk válaszokat......na mindegy, lépnem kell! Puszi