Középiskolai tanár szeretnék lenni. Vélemények? (beszélgetés)

Először a piszkos anyagiak: ha olyan szakot végzel, ami nem feltétlenül fontos az érettségire, tehát nem számolhatsz sok különórára, egyedül, pályakezdőként nem tudsz megélni belőle. (Hacsak nem maradsz otthon a szülőkkel, és akkor lakhatás megoldva...)

Elismerés: A tanárok megítélése az utóbbi időkben egyre csak csökken. Míg 15-20 éve a szülő a pedagógussal együttműködve segítette a gyereket a jó iskolai teljesítmény érdekében, ma a tanárt egy szakmunkásnak nézi, akinek az a feladata, hogy kiszolgálja a gyerekét, amíg az iskolában tartózkodik. (Itt enyhén fogalmaztam). A mai gyerekeknek csak jogaik vannak, kötelességük egyre kevesebb, és a fegyelmezés egyre kevesebb eszköze áll rendelkezésre a tanárnak. Na nem nagyapáink körmösére gondolok, de azért a határokat fel kellene állítani, és be kellene tartatni.

Maga a tanítás: szisziphuszi munka. Hacsak nem leszel kiemelkedően jó pedagógus (nem csupán a tananyaggal kell tisztában lenni, azt le is kell tudni adni olyan módon, hogy közben kellően motivált maradjon a gyerkőc, és mutasson némi együttműködést), akkor közönyre, rosszabb esetben ellenséges hangulatra számíts, és minimális együttműködésre. Igen, vannak, akiknek a tanulmányait nyomon követik a szülők, de ez elenyésző számú tanuló egy 25-30 fős osztályban. Van viszont jelentős számú barna gyermek, aki minden órán játszmázik, és igyekszik zavarni az óra menetét, mert ez a menő, és mert otthon a fehérek ellen nevelik őket. (Ezt azért írom, mert két fülemmel hallottam, és tapasztaltam, amíg tanítottam).

Ami az első időkben kihívás, az pár év után "nemszeretem" kötelesség. A régi, "köztiszteletben álló pedagógus" pálya nem létezik.

Ha mégis idealista vagy, tanulj,és igyekezz, hogy minél jobb eredménnyel tudj végezni. Így nagyobb eséllyel pályázhatsz "jobb" iskolákba, ahol némileg válogatva van a gyerekanyag.

Így visszaolvasva kicsit pesszimista lett, bocsi. Pedig 12 éves korom óta tanárnak készültem.

Köszönöm rora1910!

Nem baj, hogy beledumálsz, pont hogy örülök, ha tanárok is írnak tapasztalatokat:)Elhivatott vagyok, és bár türelmet még tanulnom kell, de mindenképp ezt a pályát szeretném választani. Tudom, hogy nem könnyű, de remélem sikerülni fog!:) Minden erőmmel azon leszek, hogy olyan jó tanár legyen belőlem, mint azok, akik engem középiskolában tanítottak.

Bocs, hogy beledum, én tanár vagyok. Ha tanár akarsz lenni, és semmi más, vagyis, ha elhivatott vagy, akkor csináld! Ha így áll a dolog, akkor azt úgyis érzed. Egy tanár mindig tanár - nem bírja ki, hogy ha tud valamit, ne ossza meg, és ne magyarázza addig, mag az illető meg nem érti, bármiről legyen is szó.

De a korrep az nem azonos az iskolai tanítással. És számíts rá, hogy az időd nagyobbik részét az iskolával töltöd majd, de nem tanítással, hanem mindenféle idegesítő és fárasztó dologgal. És kell hozzá némi lazaság is, különben nem lehet bírni, kikészül az ember.

Hát, dönts, aztán tedd meg a kellő lépéseket! :)

En nem nezlek le! Csak vannak ezzel kapcsolatban tapasztalataim.

Anyukam ugyan nem kozepiskolai tanar, hanem altanosi suliban tanitono. Azert lett tanitono, mert szerette a gyerekeket, tanitani akart, kreativ, hangszeren jatszik, enekel. Tehat minden meg volt/van benne, amire egy altalanos iskolai alsos tanitoneninek szuksege lehet. Mar 30 eve ezt csinalja, belefaradt, utalja az osszes neveletlen szulo neveletlen gyereket. Dog faradtan er minden nap haza, epp hogy csak az agyig tud elkuszni, a hangszalai tropara mentek az uvoltozestol. Ezt akarod csinalni? Anyukam is imadtam ezt a szakmat, mara mar gyuloli. Plane hogy megelni is alig tud belole.

Tehat megegyszer: nem nezlek le, csak van velemenyem.

Ha úgy érzed, hogy 14-18 éveseket szeretnél tanítani, irány az egyetem választott kara és irány egy középiskola tanári katedrája.

Áldásunk rád!

Es meg a sok hulye, neveletlen fiatalrol meg nem is igen esett szo.

En ugyanebbe a kategoriaba tartoztam a gimiben. Vegigpofaztuk az egesz 4 evet. 4. ev vegen mar tenyleg kezdtem sajnalni a tanarainkat. Szerencsetlenek egyetemet vegeztek, muvelt, intelligens tanarok voltak, mi pedig halatlan disznok. Nem volt meg a kello tisztelet, a fegyelem, orat nem lehetett tartani, gondolom minden nap vegen rekedt hanggal mentek haza tolunk, es raadasul egy tanari fizetesben a megelhetes eleg nehez.

Ha sok munka és kevés fizetés a célod akkor hajrá :-(

Ismerősöm is elhivatottságból lett tanár, imádta is csinálni, de most elment pultosnak, mert így harmadával többet keres.

Ha sok-sok éve érdekel ez a két téma, és úgy érzed hogy szívesen foglalkozol ezekkel minden nap több órát még vagy 50 évig, akkor érdemes lehet.

Ha végtelenül türelmes vagy, jól bírod a kritikát, van tartásod, bírod ha egyszerre harmincan csüngenek minden szavadon, mozdulatodon... Ha toleráns vagy, és nem zavar hogy a 30 tanítványodból 20 cigány, ha csábít a 2 hónapos nyári szabadság, ha tudsz irányítani egy csapat gyereket... és mindezt a mindenkori átlagfizetés alatt egy kevéskével, akkor mindenképp vágj bele.