Kötelező karácsony...

Gyerekoromra visszaemlékezvén, nagyon sok minden megváltozott mostanra a karácsonyi ünnepkör körül, nem éppen előnyére, talán csak a jólét növekedett a régi időkhöz képest, minden más rosszabb lett.

Ahogy olvasom az internetet, sokan őszintébbek, mint a való életben. Épp csak túl akarnak lenni rajta. Legszívesebben kihagynák, átugranák ezeket a napokat, csakhogy a "kötelezőség" nem engedi. Ki kötelez? A család, a gyerek, a szokások...

"Még megszólnak a rokonok..." - gondolja valaki, aki legszívesebben átaludná bejgli és fa nélkül ezt a pár napot.

"Jönnek a gyerekeim, muszáj..." - mondja az idős néni, aki 5 napot robotol a takarítással, főzéssel, hogy abban az elröppenő 2 órában, amíg a gyerekei nála időznek, minden tiszta legyen és tömve legyen az asztal.

Muszáj ezt? Tényleg?

Nem vagyunk túl bátrak. Nem mondjuk a rokonoknak, hogy ne jöjjenek, vagy nem mondjuk, hogy csak pogácsa lesz és nem ötféle töltött kifli, meg kalács, ilyen-olyan sültek és francia saláta. A spájzban sem fog végszükség esetére lapulni a töltött káposzta 20 literes fazékban...

Az embereket elnézve, pont az hiányzik a karácsonyból, aminek a lényegét kéne adnia: megbékélés, nyugalom, pihenés. Ami van helyette: egymás taposága a boltokban, ételek felhalmozása, nagytakarítások, külcsínek, a belbecs helyett.

Kevés nevető arcot láttam az utolsó napokban az utcákon. Mindenki rohant, csomagokkal a hóna alatt, vagy álldogált kedvetlenül a polcok előtt, a bőség zavarában már nehéz olyan ajándékot adni, ami "ül". De adni muszáj. Itt tartunk. Muszáj.

Ez a muszáj az, ami elront mindent.

Muszáj takarítani, muszáj főzni, muszáj halat enni, muszáj ajándékot adni, muszáj a rokonokkal jópofizni, ilyenkor azt is el kell viselnünk, akit az év többi részében ki nem állhatunk és ha tehetjük, messze elkerüljük...

Tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be: képmutató ünnep ez a karácsony.

Még akkor is, ha minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a családunknak boldog legyen, néha a felesleges dolgokra (takarítás, sütés-főzés, rokonok vendéglátása) sokkal több időt szánunk, mint a lényegesekre (gyertyafényben nyugodtan forralt bort kortyolgatni a szűk családdal, vagy a kapott társasjáték kipróbálása a gyerekkel)...

Na, majd jövőre másként lesz... Jó lesz újévi fogadalomnak! ;)