Kórházban töltött napjaim

Minden rendben volt a hétvégén és most is rendben van velünk szerencsére minden. Kedden visszajött a főorvos a szabadságáról és elkezdte kimutatni, hogy Ő a kórházban a szülészeten az Úr és az van, amit Ő mond. Ezzel semmi problémám nincs, de amikor a fejem felett döntenek vizsgálatokról, amiről tájékoztatást sem kapok, akkor igencsak ki tudok akadni. Szerdán reggel úgy döntött, hogy vasárnap csináljanak egy oxitocin tesztet, nézzük, mit reagál rá a baba, hozzáteszem, akkor töltöm a 38. hetet.

Még mielőtt bárki félreértene, nincs gondom a vizsgálattal, de az már igenis bosszant, hogy 1. a választott orvosom jelen sem volt, mikor kiírta a vizsgálatot, 2. az ágyam előtt egy másik orvossal suttogott a vizsgálatról, 3. semmiféle felvilágosítást nem kaptam arra nézve, hogy erre miért van szükség és mivel jár. Ekkor döntöttem úgy, hogy megírom ezt a cikket.

Úgy gondolom, ha már egy nő gyermeket vállal, joga van ahhoz, hogy tájékoztassák arról, hogy mi miért történik vele. Megértem a főorvost is, hogy csak a kórházat akarja védeni, mert neki ez a dolga, de nekem elegem van abból, hogy a kismamát sokszor semmibe veszik, és nem tájékoztatják, hol ott mikor befekszik, a kismama kap egy papírt amin az áll joga van a tájékoztatáshoz és ahhoz, hogy Ő is beleszólhasson az Őt érintő kivizsgálások és kezelések felől döntésébe, ami itt ebben a kórházban nincs meg, holott megyei kórház.

Itt az ideje annak, hogy az orvosok észrevegyék, hogy több emberség, empátia és megértés kellene ahhoz, hogy a kismama nyugodt és kiegyensúlyozott tudjon maradni a kórházban eltöltött idő alatt és azon, kívül is a pocakjában fejlődő magzat miatt. Az állandó stressz, idegeskedés, aggódás sem a babának sem a mamának nem tesz jót.

Ezzel a cikkel csak a figyelmet szeretném arra felhívni, hogy milyen orvosok vannak, kiknek vannak a kismamák kiszolgáltatva. Nem mondom, hogy minden orvos ilyen, mert találkoztam itt a kórházban két olyan szülész-nőgyógyásszal, akit érdekelt az, hogy mi van a kismamával és emberségből jelesre vizsgázott nálam. A volt fogadott orvosom is ilyen volt, de elment külföldre dolgozni. Visszasírom Őt, mert Ő támogatott, elmagyarázott mindent és számíthattam rá, mikor úgy volt. Nála szerettem volna szülni most is, de mikor 24 hetes terhes voltam, elment és egy általa ajánlott kollégájához kerültem. Ezzel az orvossal sincs semmi problémám, meg vagyok vele elégedve, próbál tájékoztatni, de itt a kórházban nem mindig jut el hozzám, amit megértek.

A korábbi orvosom csak egy egyszerű városi kórházban dolgozott, de ott minden orvos a kismamáért volt és a babáért. Nem sajnálták az időt és minden kismamához, odamentek és tájékoztatták a kezelésekről. Ha kérdése volt a kismamának szépen, nyugodtan és mindenekelőtt kedvesen és emberségesen válaszoltak minden kérdésre és nem hajtották el a kismamát. Innét üzenem azoknak az orvosoknak, akikbe egy csepp empátia sincs, nem a kismama van értük, hanem Ők vannak a kismamáért. Azért kapják a fizetésüket, hogy a kismamára kellő időt és energiát fordítsanak, és mindenekelőtt tájékoztassák.