Kórházban a hozzátartozónak kell a beteget ellátni vagy az ápolóknak? (tudásbázis)
Az ápolónak kellene, de sok helyen nem teszik.
Kevesen vannak...
Én meg láttam, hogy fürdetik a betegeket. Lavórt leteszik az ágy mellé, aztán ráparancsolnak, hogy mosakodjon meg.
A nénikémet én fürdettem, amikor csípőprotézist kapott. Ő hallani sem akart a nővérek segítségéről, nekem meg nem okozott gondot.
Nem mindenkinek megy valaki nem bírja lelkileg. Látni, hogy egy szerette ki van szolgáltatva...
Ezt tiszteletben kell tartani valaki nem bírja.
Van amikor viszont meg kell tenni az embernek, a nagyimat másfél évig kellet 0-24-ben gondozni pelenkázni etetni,itatni , fürdetni. számomra is megterhterhelő volt lelkileg de csináltuk mert nem bírtuk volna otthonba adni. Hála istennek ma már sokkal jobban van.
Nekem is kellemetlen volt, hogy egy rokon fürdet de fürdeni kellett.
Szerintem másnak se kellemes dolog így kiszolgáltatva lenni.
De az etetést mindenképp a családnak érdemes megtenni!! Értem én hogy nincs se idő, se kapacitás, de a nővérek beviszik az ételt, lerakják, ha eléri a beteg és tud enni evett, ha nem elviszik. Aztán X idő múlva jön az infúzió. Egyszerűbb mint etetgetni.
Csak kiszolgáltatott ne legyen az ember :(
Novemberben voltam kórházban. Ott a nővérek fürdettek 3 napig. Nekem pl kellemetlen lett volna ha valamelyik rokon fürdet.
Nagyapám strokot kapott pár éve, mamám nem élt, mozgásképtelen volt és szellemileg sem beszámítható. Nekem nem ment volna, hogy én pelenkázzam. Megborotválás, alsónadrágig mosdatás igen, de pelenkázás nem.
Sokáig tartózkodtam kórházban régebben sajnos volt, hogy nem bírtam magamtól megfürödni enni inni stb..
Nekem akkoriban az anyukám és a nővérem segített.
Egyszer fürdetett egy nővérke hozta a szivacsot meg egy kis lavort át törölt mindenhol... Ezután pedig azzal a szivaccsal amivel engem fürdetett azzal mosta volna meg a szobatársam arcát... Na ezután megkértem az édesanyám ne engedje többet nekik...
Apukám márciusban stroke-ot kapott lebénült a bal oldala neki is az édesanyám, bátyám segített a tisztálkodásban ott viszont akinek nem volt hozzátartozója aki segítsen nem fürdették le...
Nem egészen, mert attól, hogy a teste beteg, elméje lehet tiszta.
A nővérek munkáját meg hagyjuk már....heteken keresztül láttam, hogy egy nagyon idős, 40 kilós, teljesen vak néninek lerakták az ebédet, és ha nem jött a lánya, úgy vitték el, ahogy hozták, csak kihűlve.
De arra volt ideje, meg esze, hogy míg Anyut etettem, odaüljön valamelyik dumálni.
Nekem nincs lányom, ha kórházban családtag látna el, egyedül édesanyám segitségét fogadnám el, apa férj gyerek
segitsége kizárva.
Bocs, az előző a dominós segédnevemről ment véletlenül.
De a témáról mindkettőnknek ugyanaz a véleményünk :)
Sokat elvennél tőle, ha tényleg akarná, és te nem engednéd.
Azt meg azért egy anya látja, hogy a gyerek tényleg akarja e. Ő akarná azt a helyzetet, de te döntenél, az nem helyes.
Hát nem tudom....
Mindig csak magunkra gondoljunk!
Én jobban szeretem, ha nem egy idegen csinálja.
Volt egy műtétem nem régen ami után x ideig nem kelhettem fel, de az, hogy pisiljünk fontos volt, ami sajna nem ment a nővér kedves hozzáállása mellett sem, de kiment és a nénikém mellett simán ment, azaz a betegnek az érdekeit kell nézni!
Ha neki úgy jobb, hogy családtag, akkor neked kell csinálnod és nem azon filózni, hogy kinek a dolga lenne.
Nincs olyan, hogy egyértelmű!!!!
Nehogy már megnyugtassuk a lelkiismereted, mert épp nincs kedved hozzá és elvárnád, hogy a nővérke a fizetése fejébe lássa el a dolgát!
Egyértelmű, hogy az ápolóknak, mint amilyen egyértelmű, hogy egy szerető hozzátartozó ápolása mennyivel jobban esik. Gondolj bele, te melyiket vennéd szívesebben.
Gyors felépülést a betegnek!
Nekem fél gyógyulás volt, mikor a lányom mosdatott és öltöztetett, és nem a nővért parancsolta oda. És persze nem is érezte úgy, hogy "kell"-ből csinálja.
De embere válogatja, beteg és hozzátartozó részéről is.