Koraszülött gyermek édesanyja vagyok (beszélgetés)

Sziasztok!

Jar meg erre valaki? Nekunk is korababank szuletett 1 hete es beszelgetnek sorstarsakkal!

Eddig úgy néz ki az lett, már három éves elmúlt Benett jár, beszél és nem beteges. Az édesanya és az édesapa mindent hozzátettek,amit kellett hordták fejlesztésre, masszázsra és otthon is vele foglalkoztak, úgyhogy szépen utol is érte fejlődésben az időre született társait.

Nem a mások élményeit osztom meg, saját érzéseket írok.

Én meg koraszülött és élek és egészséges vagyok.

Mindenkinek jó egészséget kívánok!

Remelem, hogy fizikailag-szellemileg is egeszseges lesz! :(

Ismerek 90 dekaval szuletettet...

17 eves, kb. 1.5 eves gyermek szintjen eldegel; semmit nem tud egyedul csinalni!

Te voltál ilyen helyzetben, vagy valaki más tapasztalatait osztod meg?

Nem egy sémára mennek ezek a dolgok, nekem pl kivették az inkubátorból a gyereket, szoptathattam, illetve próbáltam, de egy szenvedés volt az egész. Sokkal gyorsabban és jobban fejlődött a gyerekem, amikor nem én etettem, hanem hazamentem.

Te esetleg ilyen helyzetben voltál? Mert úgy írsz, mintha átélted volna.

Pedig gondolom, hogy nem...

Itt nem volt akarás vagy nem akarás. Császár után egy héttel hazaküldtek, mivel nem is lett volna, hol maradni. Amúgy több, mint 100 km-re lakunk a klinikától, ahol a lányom született, úgyhogy a jövés-menés is nehezen volt megoldható.

Biztos vannak társaságok, akik ideig-óráig összejárnak, vagy telefonon tartják a kapcsolatot. Ez nálunk is így volt, de egy ideje már nem.

Egy egész más "klubnak" lettünk a tagjai.:(

Koraszülött anyuka; rózsaszín, ordító húsgombóc; korababa,...

Kedves, ne csodálkozz, hogy fura kommenteket kapsz.

Lehet, hogy összevisszaság lesz abban, amit írok, és az is előfordulhat, hogy nem mindenkinek lesz szimpatikus...

Először is reagálnék egy mondatodra.

"Míg szülés után mégiscsak jön az ösztönös viselkedés 24 órán át gondoskodni védelmezni."

Nos...elmondanám, hogy nem jön. A legtöbb ilyen esetben nem. Nincs elég idő arra, hogy kialakuljon a kötődés az anya és a baba között. 2-3 hónappal rövidebb a várandósság ideje, és általában nem spontán, hanem császárral születnek a nagyon korai babák. Aggódik az anya, és félti a picit, de ez nem az érzés, amiről Te beszélsz.

Félre ne érts, nem akarok én kötözködni, csak hát ez nagyon gyakran így van.

A kislányom 26 hétre és 750 gramm súllyal született. Nem lehettem mellette, egy hét után hazaküldtek a kórházból és csak látogatni járhattam vissza. 6 hetes volt, amikor először megérinthettem, 3 hónapos, mikor a kezembe foghattam.

Senki nem ápolgatta a lelkemet. Sőt... A gyermekágyas osztályon olyan szobában helyeztek el, ahol a hat anyukából csak én voltam egyedül, akinek a babája az újszülött intenzíven volt. És a többi szobában is volt egy-egy ilyen anyuka. Mindenki más mellett ott voltak a babák, csak mellettünk nem. Értehetetlen volt a számunkra, hogy miért nem lehetett minket egy szobába tenni. Viszont az intenzív osztályon dolgozók előtt le a kalappal. Tették a dolgukat a legjobb tudásuk szerint, és mindig válaszoltak a kérdéseinkre. Persze nem volt mindig megnyugtató a válasz, de hát ők sem látnak a jövőbe.

Nem miattam csúszott félre, úgy gondolom, én gondolatokat érzéseket szerettem volna, olvasni, ehelyett furcsa kritikák érkeztek. nem tudom mi a baj az első hozzászólással, és az rózsaszín ordító húsgombóccal, ha egy baba, rózsaszín, erőteljesen sír, és kapálózik és babaháj van rajta egészséges. életerős. Sajnos a korababák nem ilyenek.

Azt hiszem mikor az ember ott álldigál és nagyon gyenge vagy beteg a babája a sok teendő miatt nincs lehetősége a nővéreknek és az orvosoknak minden kérdésre megválaszolni, ez van akinek hiányzik, van akinek nem. Ott a babával együtt a sok kétség között az amúgy is dúló hormonviharban nehéz erősnek mutatkozni. Ha kicsit elszakad a cérna akkor meg értetlenül, üresen mered még a saját család is. Annyira tehetetlen az anya, szeretne valamit tenni, de legjobb ha szorít mást nem tud tenni. Míg szülés után mégiscsak jön az ösztönös viselkedés 24 órán át gondoskodni védelmezni. De nem teheted. Ennyit gondolok nem többet nem kevesebbet bele lehet minden szóba kötni a kérdés pedig az mi lenne a jó? Beszéljenek neked előre minden lehetséges bajról mindenről, vagy csak akkor tudni a a dolgokat,amikor kialakult, és ami nem érinti a saját babát, arról jobb nem is tudni. Ezt nem tudom, az érzéseim ambivalensek ezzel kapcsolatban. Köszönöm mindenkinek,aki hozzászólt vagy elolvasta, de ez egy tényleg félre csúszott fórum lett és nem érte el a célját.

Ez a fórum kicsit félrecsúszott szerintem, mert én pl beszélnék róla, de valahogy nem szimpatikus ide leírni az esetünket...nekem nem tabutéma, én szoktam róla beszélni,itt hoxán is, meg úgy a mindennqpokban is.. most mégis csak délután megláttam a fórumot, elovastam az első pár hozzászólást, és úgy éreztem, ami nekem mondanivalóm lenne ezzel kapcsolatban azt mégsem szívesen írnám ide.. Te érintett vagy? Van gyereked egyáltalán? Vagy miért érdekel ez a téma? Az emberek nem szoktak ezzel foglalkozni, a közeli ismerősök is csak bólogatnak üres tekintettel, többnyire feszegngve,ha szóba kerül a dolog...

Ha konkrétan érdekel valami, esetleg félelmeid vannak ezzel kapcsolatban, keress meg nygodtan privátban, és válaszolok a kérdéseidre.

nem ertem... koraszulott anya??

Ha mar anya, semmi jelentosege a koraszulottsegnek;

nem akarom tovabb ragozni...

koraszulott gyermek edesanyjanak lenni - mas megfogalmazas szuksegeltetik;

Mi a kérdés?

Amúgy nem "Koraszülött anya vagyok", hanem "Koraszülött gyerek anyukája vagyok" lehetett volna a fórum címe, vagy leginkább "Mit érezhet egy koraszülött gyerek anyukája", vagy valami hasonló, bár azt úgysem tudod meg, hogy az az anyuka min ment keresztül, mit érezhetett.

Mondjuk azt sem értem, miért kell egyből azt sugallni, hogy nem bántak vele megfelelően.

Honnan tudni, hogy érett lett, hogy ettől lett-e érett, hogy érettebb-e, mint más édesanya.