Konfliktusmegoldás a párkapcsolatban (beszélgetés)

Szia! Ha még aktuális, itt van egy több részből álló videó az erőszakmentes kommunikációról. Ez az első rész, a többit megtalálod:

[link]

Én egy céges tréningen tanultam ezt, és tényleg beválik. Sajnos helyszínt nem tudok. Ha az ember gyakorolja, akkor egy idő után automatikussá válik és kiküszöbölhető a konfliktus.

Viszont... ha egy kapcsolatban sokszor kell ezt gyakorolni, akkor ott már valami nem stimmel, a két ember nem passzol, vagy az egyikkel van nagyon nagy gond, mert konfliktusokat generál. A magánéletben én lazítani szeretek/szeretnék, elengedni magam és nem azon agyalni, hogy most megint legyek asszertív, mert a másiknak nehéz a természete, vagy pusztán csak folyamatosan egyet nem értés van.

Azért zárkózik be hirtelen, mert támadva érzi magát. Általában a passzívabb fél úgy éli meg, hogy cseszegetve van és mivel a cseszegetősebb (vitát kezdeményező) nem hallgat rá, és nem hagyja abba, az az egyetlen módja a vita lezárásának, hogy hirtelen bezárkózik, elszigetelődik, így te veszekedhetsz csak magadban.

Írod, hogy mintha csak téged érdekelne a dolgok megoldása, ebből azt szűröm le, hogy a viták többségét te kezdeményezed. Nos, mint írtam, ha csak olyankor, mikor "problémamegoldani" készülsz, inkább egy pillanatig megpróbálod beleélni magad az ő helyzetébe mielőtt kinyitod a szád, az is lehet, hogy nem is lesz semmilyen vita mert látni fogod, hogy nincs is probléma csak gondolkozás nélkül már elkezdtél volna vitázni egy hülyeségen.

Ez nem jelenti azt, hogy seperd a szőnyeg alá, egyáltalán nem! Csak meg kell különböztetni a komoly problémákat a piti dolgoktól, és amikor meg tényleg komoly a baj, nagyon nem az a lényeg, hogy ki nyeri a szócsatát, hanem az, hogy mi a konkrét megoldás, ki tud több intelligens ötlettel hozzájárulni! És akkor nem fog átmenni abba, hogy ki alázza meg jobban a másikat, mire a másik már csak azzal fog reagálni, hogy ignorál, nem szól többet, átnéz.

A sok könyvet a témáról azért nem tartom jónak mert úgysem fogjátok mindketten elolvasni. Amennyiben meg őt megkérnéd erre, tuti, hogy azt fogja hinni, hogy azért teszed, hogy közösen neked adjatok igazat mindenkorra...írtad, hogy makacs is, szóval ilyenbe nem megy majd bele. Te meg nem akarsz igazat adni neki, ezért itt a legfontosabb első lépés amit tehetsz, az empátia gyakorlása. Már fél megoldás, hidd el!

Szerintem a leggyorsabb módszer egy vita lezárásához az empátia, mármint elszámolni 3-ig (vagy 10-ig:D...), egy kicsit beleélni magunkat a partner helyzetébe és elgondolkodni azon, hogy miért mondott egy bizonyos dolgot, az ő szemszögéből a mi hozzáállásunk is lehet sértő.

Úgy gondolom, hogy minden vitához két ember kell minimum, ezért ha csak te gyakorolod az empátiád, már azzal is nagyon gyorsan lecsökkentetted a vitákat kb a felére. Tehát még ha a másik ezt fel sem fogta, akkor is már mindjárt kevesebb vita lesz lévén, hogy te kezded beismerni, hogy hol a hiba a te hozzáállásodban és ezen változtatsz.

Persze, ez nem elég és nem kell mindig igazat adni a másiknak, sőt, azzal, hogy empatikusabb vagy, még nem is okvetlenül adtál igazat neki, de biztos, hogy kevesebb odavágott rosszindulatú megjegyzés lesz a te részedről, ami kiváltana hasonló rosszindulatú kommenteket válaszul és ugye ezekből kevesebb=sokkal több normálisan eltöltött idő, nem pedig a sok duzzogás.

Egyébként meg a jó jót szül az esetek nagy részében, szóval különösebb erőlködés nélkül is a másik is észreveszi magát és változtat ő is az ő hozzáállásán. Ha mindez nem lenne elég, mert a másik az, aki többet piszkálódik vagy veszekedést kezdeményez, akkor pedig arra kell kérni, hogy élje egy kicsit bele magát a mi helyzetünkbe, vagyis pont azt fogja tenni, amit mi teszünk és így senki sem fog rosszindulatú kommenteket egymás fejéhez vágni.

A vita meg amúgy kell. A veszekedés nem jó, de a vita az jó, akár hangosabb vita is, mert felszínre hoz dolgokat, amiket nyugodt állapotban nem merne elmondani az ember, de a vita hevében kibukik. A rosszindulatú, megalázó kommentek viszont nem ilyen felszínre hozott megoldatlan problémák, hanem előre eltervezett, bántó megjegyzések, és pont ezért van az, hogy duzzogás a vége, mert a másik érzi azt, hogy nem véletlenül volt, hanem direkt bántásból. Ezen márpedig jogos megsértődni, de mondom, nem kell idáig eljutni, hanem még a vita elején empatiát gyakorolni és erre kérni a másikat.

Hozzácelluxozz két tic tacot a szemfogaidhoz ,kicsit meglepnéd :)Csak egy ötlet volt:"Nyugodj már le haver!

Talán,így!:))

Itt az a baj,hogy az egyik fél elzárkózik a konfliktus megbeszélésről,nem partner benne.

Tehát kezelni sem engedi a problémát.Ezt kellene valahogy elérnie a fórumindítónak.

A párkapcsolati konfliktushelyzetek kezelése nagyban hasonlít a munkában, üzleti életben előforduló konfliktusok megoldásához.

Erre vannak az un. konfliktuskezelő tréningek.

Szerintem nem jó az,ha elmenekül/-tök/ a konfliktusok elől.Az még oké,hogy pár óráig nem beszélitek meg,lehiggadtok,de egy-két nap az sok.

Ilyenkor azért jobban megmarad a tüske,mindkettőtökben,és egyszer majd akaratlanul is egymás szemére hányjátok.

Meg kell tanulni,bocsánatot kérni,és kommunikálni egymással.

Köszönöm a véleményeket! Néha picit az az érzésem, hogy csak én próbálom helyrehozni viták után és ez már picit fárasztó. Rajta meg néha azt érzem, hogy nem érdekli és feladja. Azzal szokott felidegesíteni (mármint nem kiabálok vagy ilyesmi) hogy hirtelen bezárkózik, vagy ha kérdezek valamit akkor azt mondja nem tudom.

Erre még nem tudtam kitalálni semmi olyat hogy sikerüljön helyrehozni a helyzetet. Az hogy várunk 1-2 órát az nálunk nem megy mert ilyenkor inkább elköszönünk egymástól és vagy másnap vagy harmadnap valamelyikünk jelentkezni, addig meg úgy van hagyva. Én ezen nagyon szeretnék változtatni de ha azt érzem, hogy őt nem érdekli, akkor valahogy én is feladom, mert ezáltal azt érzem, hogy nem fontos neki sem a kapcsolatunk, sem én.

Ismerős kérdés, én és a párom is elég heves vérmérsékletűek tudunk lenni és sokat kellett dolgozni azon, hogy ne menjen át egy pitiáner vita ordibálásba. :)

Én a magam részéről úgy látom, hogy nagyon fontos először lehiggadni, illetve nekem inkább az segít, ha kiadhatom valami semleges helyen/helyzetben a dühömet. Mert amíg nincs nyugodt idegállapot, addig háborús övezetté változtatja a kapcsolatot egy nézeteltérés. Úgyhogy érdemes - ha lehet - picit későbbre halasztani a megbeszélést.

És kínosan ügyelni kell a hangnemre és a megfogalmazásra, hogy ne durvuljon el a vita sem hangmagasságban, sem a tisztelet tekintetében.

Valahol olvastam pár jó tippet, pl. hogy mindig csak az objektív dolgokat kezeljük tényként, minden másról úgy beszéljünk, mint szubjektív tapasztalatunkról. Vagyis kezdhetünk egy csomó mondatot úgy, hogy "én úgy érzem, hogy...." vagy ..... érzem magam. Ez sokkal jobban hangzik, mint ha kapásból vádaskodna az ember.

Még egy dolog van, amit a párommal mi találtunk ki, az pedig a stop-gomb. Vagyis közösen kifundáltuk, hogy mi az a gesztus vagy mondat, amivel le tudjuk állítani a kitörni készülő vihart, mikor valamelyikünk már érzi, hogy kezd elszaladni velünk a ló. Amelyik félnek sikerül megőrizni a lélekjelenlétét, az például megöleli a másikat, vagy megcsókolja, vagy szerelmet vall neki. Ezzel tutira megáll a folyamat.

A dolog nem itt kezdődik, csak itt végződik.

Jó ha az ember önzetlen tud lenni egy kapcsolatban, a másiknak örömet szerezni, és a másik örömének együtt örülni.

A napokig való duzzogást nem az eredeti konfliktus váltja ki, hanem a vita hevében tett meggondolatlan odaszúrások, sértegetések.

Én ezt úgy kerülöm el, hogy az elején közlöm az illetővel, hogy most álljunk le, kell egy kis idő, s majd 1 óra múlva beszélhetünk. Addig általában mindenki lehiggad.

Szerintem a vitákkal nincs baj egy kapcsolatban, az lenne a fura, ha mindig, mindenben egyetértenénk.

Azzal már inkább, ha a vita veszekedéssé, egymás sértegetésévé fajul, esetleg napokig tartó duzzogás követi. Ezekre mindkettőtöknek saját magának kell megtalálni a megoldást.