Kollégiumi problémák, bántalmazás (beszélgetés)
Probléma továbbra is fennál... :(
Időszakosan, és a szobatársakkal való viszony javulni látszik, de a többiek továbbra is zaklatják a fiam.
Tegnap pl a tusolóban "találtak rá", hideg vízzel locsolták és közben nevettek rajta.
Mit lehet kezdeni ezzel???
Nálunk is így alakult valahogy, illetve az iskolában került a fiamnak egy jó barátja, aki ugyan nem volt kollégista, de tudott kivel beszélgetni, időt eltölteni.
(Még ma is barátok!)
Én azt mondom, hogy ne hagyd annyiban. Addig járj a kollégiumi nevelőköz és igazgatóhoz, amíg kell. Én biztosan azt csinálnám. Nem ismerem a jogokat ill. szabályzatokat ezen a téren de biztos vagyok benne, hogy az ő feladatuk elsősorban megoldani. Nem a XV. században élünk mint a marhák, csak úgy bele a világba .... legalábbis elméletileg. Csak a leges legvégső esetben váltsatok iskolát, szerintem mindent próbálj meg előtte. Ne hagyd a kollégiumot békén, amíg nem fixálják a helyzetet.
Amúgy szerintem a mellett hogy megmozgatsz minden követ a kollégiumban azt kellene tenned, hogy próbáld a fiad kitartását és hozzáállását erősíteni. Mondd neki hogy egyrészt hamarosan jön a téli szünet, tartson ki, másrészt (és ez a lényeg), rázza le magáról ezt a lelki terhet, amit neki okoz. "Növesszen magára páncélt", ne foglalkozzon a kialakult helyzettel és a többiekkel. CSinálja a dolgát, koncentráljon más fontos dolgokra, és csak arra!!! Szerintem ha ő maga elhiszi hogy nem érdekli ez a helyzet azzal nemcsak saját magának tesz jót, hanem erőssé is válik lelkileg. Ha látják a többiek azt hogy erős és nem foglalkozik velük, akkor szerintem egy idő után békén hagyják, sőt még talán össze is akarnak haverkodni vele, mert sokan szeretnek az "erősekhez" húzni. Szerintem ezt kell bele magyaráznod (tehát hogy rázza le magáról ezt az egészet, és egyszerűen ne vegyen tudomást a helyzetről ill. ne foglalkozzon a többiekkel, kizárólag!! a saját dolgaira koncentráljon). Úgy gondolom ez kivitelezhető és célravezető. Ha többször és határozottan bebeszéled ezt neki, szerintem simán összejöhet.
Helyes. :D
Nem tudom, célravezető lenne-e, ha a srácok maguk próbálnának megbékélni, ha esetleg a fiad azt mondaná, rendben, megvolt az év eleje miatti stressz levezetése, de most már hagyjatok békén?
A fiamnak is voltak gondjai, de sikerült megoldania.
Inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy ő is hibás és hogy a többi fiúnak miben van igaza. Az ő viselkedését tudod befolyásolni, a többi fiúét nem.
Általában a tanárok, nevelők nem veszik kellően komolyan az ilyen jellegű problémákat, úgyhogy rájuk se nagyon számíthatsz. Főleg ekkora gyerekeknél.
Nehéz ez a helyzet és biztos, hogy a fiad haragudna ezért rád és rosszul érezné magát, de én nem nagyon látok más megoldást. Ami nem azt jelenti, hogy nincs, csak én nem látok. :-)
Biztos, hogy kell.
A szaranyázás teljességgel elfogadhatatlan akkor is, ha elkeseredésében mondja, szóval eléggé "kiművelt" lehet a szókincse sértésekben.
Igen, tipikus célpont...
Annyit mondtam neki, nem helyeslem a többi fiú viselkedését, mert nincs indok, amiért a másikat bántani kell, de neki is változtatnia kell a viselkedésén ahhoz, hogy változzon a helyzet.
Nehéz tanácsot adni, mert pontosan nem ismerjük a résztvevőket, de abból, amit a fiadról írtál, nekem az jött le, hogy a fiad pontosan az a típus, aki kedvenc célpontja a piszkálódóknak. Valószínűleg remekül szórakoznak rajta, viszont a fiadnak is változtatni kéne.
Szerintem pont az lenne a megoldás, hogy nem állsz mögé és nem támogatod, nem mented fel. Igen, nagyon rossz érzés lesz neki, de ez majd rákényszeríti, hogy megtanulja megvédeni magát. Később, felnőtt korában hálás lesz érte, ha most elengeded a kezét. Nem kell már pátyolgatni, mert csak megerősíted abban a hitben, hogy ő az áldozat. Ha áldozatnak gondolja magát, az is lesz.
Néha sajnos az is a szülői feladatok közé tartozik, hogy az ember a gyermeke érdekében "kegyetlen" legyen. De ha ez szolgálja az érdekét, akkor ezt kell tenni.
Üzenetben elég sokat kommunikáltunk, de úgy tűnik, következő lépés az kell legyen, hogy személyesen keresem fel a nevelőtanárt, esetleg a gyerekkel hármasban leülünk átbeszélni.
Nem tudom, ez jó megoldás lenne-e?
Részéről az lenne okos ha szimplán nem érdekelné. Akkor nem lenne élvezetes piszkálni őt a többieknek. De nyilván ezt sem lehet muja módon csinálni.
Viszont a váltás nem menekülés. Hanem ha úgy alakul a helyzet,a gyermek érdeke.
Nyilván azt te látod, pontosan mennyire súlyos a helyzet. Szimpla piszkálásért kár váltani, azt tanulja meg kezelni, de ha nem szűnő zaklatás, ami esetleg rosszabbodik is, akkor muszáj lépni.
Mindent ő intézett a papíroktól a menzabefizetésen át az ide-oda jelentkezésekig. Ezzel nincs is gondja. Egyedül az emberekkel, illetve a beilleszkedéssel nem tud mit kezdeni.
Nem is akarok helyett intézni semmit. Eddig se álltam ott a háta mögött, meg nem mentem be az iskolába verni az asztalt az osztályfőnöknél, ha konkfliktusa volt valakivel. Otthon megbeszéltük ha előfordult ilyen.
De itt nem tudok én sem mit kezdeni a helyzettel, meg már ő sem.
Ha kolit váltunk, azt meg menekülésnek érzem. Végső megoldás...
Az érdekelne, hogy lehetne lekezelni ezeket a gyerekeket? Mi lenne az okos reakció részéről, ha piszkálják?
A kollégiumi beköltözéskor a fiamnak ki kellett töltenie egy több oldalas felmérőt.
Odaültettem, mondtam, nem segítek, ez az ő dolga.
Amikor készen lett, nem is olvastam el, de az utolsó kérdést és választ mégis láttam. - Mit vársz a kollégiumtól? és a fiam lüke betűivel ott állt: Felkészít az önálló életre.
Természetesen előfordult, hogy itthonról kellett eligazítanom valamit, de alapvetően az önálló beilleszkedést vártuk el tőle, és ez kis nehézségek árán sikerült is.
Itt nem lehet szempont az anyai szív. Itt az ő önállósága a lényeg, mert egyszer úgyis elszakadnak tőlünk, remélhetően, hisz azért és arra neveljük őket.
Ne azt érzékeltesd, hogy sajnálod, most anyaként azt teheted, hogy mellette állsz, de csak a háttérben. Azt megbeszélheted vele, hogy mindegyik srác bizonytalan az új helyzetben, ezt a fiúk ugyanúgy nem tudják kezelni, mint ő.
Tudom, hogy vele is van probléma...csak sajnos ezzel se nagyon tudok mit kezdeni. Ha ebben a konkrét esetben elkezdem őt is hibáztatni a történtekért, a zaklatásért, akkor már tényleg úgy fogja érezni, hogy senki nem áll mellette és senki nem érti meg, mit érez.
Próbálom rávezetni, hogy ezt a problémát neki kell megoldania, én nem lehetek ott mindig mellette, ő ismeri a körülményeket, de ennek sincs sok hatása. Szerinte nem lehet normálisan beszélgetni azzal a társasággal, akik zaklatják. Valahol ezt is elhiszem, mert tudjuk, milyenek a kamaszfiúk társaságban.
Szobacsere nem aktuális. Mint "áldozat", sehol nem látják szivesen...
A szívem szakad meg...
Az én fiam is sokáig volt kolis. Kicsi, szőke, mindenütt kitűnik.
A nevelőtanár nem sokat tehet, még ha segítőkész is. A srácok megtalálják a módját a piszkálásnak, ha nagyon akarják.
Összerázódik majd a csapat.
A fiad kérheti magát esetleg másik szobába.
De ha mellékesen leírod, hogy Téged is le-szaranyázott, akkor a fiaddal is lehet probléma.
Ettől tartok én is...
Az iskolával és az iskolában nincs gond, azt nem szeretné otthagyni. Csak a koli a problémás.
Szia. Nem olvastam végig a hozzászólásokat, ennek fényében írok.
A nevelő tanár nem fog tudni tenni semmit, ahogy az igazgató sem feltétlenül, még ha át is látja a helyzetet. Sajnos ez a mai világ. Másrészt,( szintén sajnos) nem fogják túlzottan komolyan venni a dolgot, amíg nem történik valami nagyobb fizikai bántalmazás.
Ha az én gyerekem lenne, elvinném másik koliba, ha szükséges másik iskolába, és közölnék vele, hogy innentől az ő dolga az, hogy itt már ne legyen fölöslegesen nagy a szája és ne legyen durva. Ha ismét előidézi a dolgot, sajnos nem sokat tehetsz. :/
Nyilván szülőként, benne a helyzetben nem ilyen egyszerű, de ennél többet nem hiszem, hogy tehetnél.
... hogy áll önbizalom terén a fiad?
A bizonytalanokat, a "bánthatókat" szúrják ki azonnal!
Óvodában meg se fordult senki fejében, imádták a gyerekek. Itt is rengeteg barátja van, de van ilyen is, valószínű a családban jelen van a gyűlölködés, kirekesztés.
Nem csinálunk ügyet belőle, tündérlányom szeretetben nevelkedik úgy, ahogy van. De tudom, hogy ha nem én lennék az anyukája, bizony lennének gondjai... és ez szomorú.
Öt évesen került hozzám, "... most már Te vagy az anyukám, akkor ugye én is ilyen fehér leszek, mint Te?" "Ha nagy leszek, én is fehér leszek?" "Ilyen barnán is szerettek?"
Sajnálom, hogy mnár ilyen kicsi gyerekeknél is jelen van ez az ok...a gyerek nem így születik, ezt a gyűlöletet mind otthonról hozzák...
Az én fiam semmiben nem a leg-leg...szerintem átlagos gyerek. Illetve egyik ilyen, másik olyan. Az hogy ő épp lobbanékonyabb vagy érzékenyebb, csak egy tulajdonsága. A másik meg bunkóbb, rosszabb tanuló vagy szakadtabb ruhájú...
Valamiért mégis őt szúrták ki áldozatnak.
Az én nagyobbik lányomat is bántották az osztálytársak, amíg általános iskolás volt. Kirúgták alóla a széket, piszkálták szóban, dobálták alufóliával. Napi szinten bőgve jött haza a gyerek, a tanárok meg nem tettek semmit. Bementem szólni, az volt a válasz, hogy váltsunk iskolát...
A gyerekek nagyon kegyetlenek bírnak lenni, szeretik kinézni maguknak a csendesebbeket.
A tanárok meg tojnak az egészre. Lányom elmondása szerint a tanár szeme láttára is csinálták a többiek.
Az iskolaváltásal probléma az, hogy máshol is ki fogják nézni őt sajnos. Mi is váltottunk hasonlók miatt 5.ben sulit, de itt folytatódott a helyzet, ezért nem akartam 8.ban ismét váltani vele.
Első osztályban két hónap után elvittek másik iskolába kislányt, bántották.
Az én kislányom "szaffika", a legrendezettebb, legkedvesebb kislány az osztályban, de van olyan kisfiú, aki csúfolja, nem hajlandó abban a csoportban lenni, ahol ő van, mert "cigány".
Ilyen világot élünk, a gyűlölet van és terjed ... és sajnálom őket, aki a bántó, agresszív (akár verbálisan, akár fizikálisan), általában ő a legsérültebb!
A gyereket kell felvértezni a bántások ellen, mert mindenhol lesz olyan gyerek vagy felnőtt, aki kóstolgatja, megkeresi a gyenge pontját, és próbálja bántani.
Nem, sajnos nem opció az albérlet.
Azt nem értem, hogy egy kollégiumi nevelőtanár mennyire lát bele ezekbe a dolgokba? Szinte meglepődött, amikor elmondtam neki a problémát, mondván, amikor ő jelen van, természetesen másként viselkednek a gyerekek. De hogy nem veszi észre a jeleket?
És ha már van tudomása róla, meddig terjed a hatásköre? Mert oké, hogy beszél a zaklatókkal, de amint ő kikerül a látótérből, újult erővel és új fegyverekkel támadnak a fiamra...Erre meg hogy lehet hatni?
Szerintem addig járj a kollégiumi nevelők sőt igazgató nyakára, amíg nem normalizálódik a helyzet. MEg volt az első lépés, most beszélj velük megint, szólj, hogy további komolyabb lépések szükségesek, ne hagyd annyiban. Ha kell, akkor szankcionáljanak. FEladatuk megoldani a helyzetet.
Albérletbe gondolom nem tudod a fiad küldeni, ugye?