Kilépett papok feleségei (beszélgetés)

Gondolom katolikus... különben semmi probléma nem lenne...

Nem egy emberen múlik az, hogy valaki letérjen a helyes útról és az az élet rendje, hogy családot alapítson az ember, hiszen nem azért teremtett az Isten a nőt és a férfit? Az Isten szerintem sosem kérné, hogy egyedül élje le az életét a pap, társ nélkül - túl azon, hogy segít másoknak, de az még sem olyan család. A pap férfi is férfi, van szeme, lát és érez és vannak vágyai...

Ha én ilyen helyzetben lennék, és ha a pap belemenne, nem lenne egy csepp lelki furdalásom sem. Neki van döntése, hogy akarja e vagy nem. Ha lesz is lelki furdalás, akkor max. neki lenne.

Amúgy meg, úgy veszem észre, hogy a cölibátus nem divat már. Ismerek én is egy katolikus papot, szereti a hivatását, szeret emberekkel foglalkozni, de hát mégiscsak emberből van ő is.

Egy példa, bár ez extérm.

A Szent István Bazilikában 50 ezer forint az esküvő pappal, orgonistával, díszkivilágítással, sekrestyéssel, takarítással együtt. És ez érthető is.

A fizetést úgy oldottuk meg, hogy a hallott információkból számoltunk egy átlag összeget és azt az evangélikus egyház alapítványának számlájára elutaltuk. A családomból voltak többen akik mivel tudták, hogy nem kellett fizetnünk ezért nagyobb összeget dobtak kifelé a perselybe.

Szerintem összességében jobban járt az egyház mintha "fix tarifáért dolgozna".

Ehez képest az evangélikus paptól amikor megkérdeztem, hogy eltemeti-e a katolikus nevelőapámat, akkor azt válaszolta, hogy természetesen. Amikor megkérdeztem, hogy mivel tartozom, azt mondta, hogy semmivel.

A házasságkötésre amikor bejelentkeztünk és mondtuk az első alkalomnál, hogy az anyagiakat is rendeznénk, szintén az volt a válasz, hogy nem tartozunk semmivel.

Az utolsó 2 mondattól elájulnék...

Valószínűleg máshová mennék, mert ilyet nincs joga tenni...

Bár egyházi alkalmazott vagyok világiként, az esetek túlnyomó részében jóemberekkel találtoztam. Volt egy-kettő, akitől padlót fogtam, az élet megy tovább és igyekszem elfogadni emberi gyarlóságát - bár néha valóban nehéz -, ahogy egy csipetnyi só elrontja a finom kávét... Mindettől függetlenül igyekszem a jót keresni benne, hiszen ő van felszentelve...

Jézus sem volt nagy kedvenc, amikor az ostorral kikergette a kereskedőket a templomból...

Ez már megint a katolikus egyház ... (mindenki vérmérséklete szerint töltse ki a pontokat).

Én evangélikus vagyok, csak olyan papjaink voltak akik családosak (a jelenlegit most választották püspöknek, hamarosan újat kapunk), nem hiszem, hogy kevésbé tetszene Istennek ha a katolikus papoknak engednék a házasságot, mint amennyire most tetszik neki a rengeteg "bejárónő". Szerintem egy papnak szeretőt tartani, pláne ha annak a nőnek férje van sokkal inkább elítélendő, mint az aki a családot választja és polgári személyként vállalja a Zsóka által lentebb írt tisztségeket.

A templomi esküvővel úgy jártam, hogy a páromnak (katolikus) anno nem volt, én szerettem volna. Azt mondták, hogy semmi akadálya nincsen, hogy elvált katolikushoz kössem az életemet hajadon evangélikusként. Az egyetlen szívfájdalmam az volt, hogy csak a polgári esketés után lehetett megtartani az egyházit, de ez meg a magyar jogalkotó hibája, nem az egyházé.

És még egy kis gyöngyszem a katolikus egyház rugalmasságához. A párom és az exfelesége nyolc gyermeknél vállalták a keresztszülőséget. A legkönnyebb dolguk az első keresztgyermeküknél volt. Az úgynevezett átkosban, katonatiszt apuka, két katolikusnak keresztelt, de nem vallásos keresztszülővel keresztelte az elsőt egy kis falusi templomban az ottani pap. A következők már egyre nagyobb elvárásokat támasztottak. A kilencedik gyermek keresztszülőségét azért nem vállalták már, mert a megyeszékhelyi templom papja közlte, hogy csak akkor lehetnek keresztszülők ha templomban is házasságot kötnek és megfizetik az elmaradt egyházadót 20évre visszamenőleg. No comment.

miért lenne biztos? szerintem minden általánosítás baromság.

nagyon sok jó ember van, aki sosem akart pap lenni.

Úgy lehetne fogalmazni, hogy a világban élnek, de ők olyan "civilek" már nem tudnak lenni, mint más átlag ember. A szeminárium, a szentelés, az első papi évek olyan nyomot hagynak bennünk, hogy azt nem lehet "levetni", mint egy régi ruhát.

Mivel főiskolát, egyetemet végeztek, engedéllyel elhelyezkedhetnek hittanárként, 35 éves kora után házastársi hozzájárulással állandó diakónusként, plébániai igazgatóként - ahol nincs plébános -, hitoktató-kántorként. Összességében hűek maradnak a vallásukhoz, egyházukhoz; ha megházasodnak, több gyermekük születik általában és jobb apák, mint a "civil"-ek!

Nem az egyházból lépnek ki, csak a klerikusi állapotból. Több ismerősöm van, de ők még a felszentelés előtt váltottak. Ebből 2 családos, a másik 2 továbbra is nőtlen, és nincs "kapcsolatuk"... mindegyikük egyházi alkalmazott továbbra is, de világiként... (hitoktató, hittanár, kántor, állandó diakónus).

Egyik sem nő miatt váltott, de a "bélyeg", hogy levetette a reverendát, kíséri őket megbélyegzettként.

sajnos én azt látom, hogy egyes papok önkényeskednek. volt olyan, aki nem volt hajlandó megkeresztelni a gyereket, mert a szülők kapcsolata nem rendezett. anyuka elvált, templomi esküvő volt az első, így aztán nem is lehet rendezni a dolgot. de mi köze a gyereknek ehhez?! (másik pap szó nélkül megkeresztelte)

van pozitív példa is. a lány meg sem volt keresztelve, de a férje igen, és lehetett templomi esküvőjük.

szerintem, ha neked bánatot okoz, hogy nem lehetett a hitednek megfelelő esküvőd, keress másik papot, lesz olyan, aki szó nélkül összead benneteket. mert ilyet még én sem hallottam, hogy a polgári szertartást kellett volna az egyház előtt érvényteleníteni! ez egy nonszensz, egy pap önkényeskedése csupán. pont az ilyenek miatt fordulnak el az emberek a katolikus egyháztól.ami egyébként nem baj, ha a lelki békéjét megtalálja az ember e nélkül az intézmény nélkül. de neked fájdalmat okoz, úgyhogy szerintem ne add fel, vannak jó fej papok is ;)

Sziasztok!

Bár nem vagyok kilépett pap felesége, de valamilyen szinten érint a téma, remélem tudtok segíteni. Engem a folyamat érdekelne amíg egy titkos kapcsolatból, legális viszony lesz. Azaz, hogy milyen utakat jár be egy pap illetve a párja amíg eljut oda, hogy kilép az egyházból és családot alapít. És, hogy az egykori papok hogyan boldogulnak a civil életben.

Ezt átéltem,amit írsz.Isten vagy az egyház szabályai?!A férjemnek polgári esküvője volt(első házasság).Gyakorló katolikusként úgy tudtam,csak a katolikus esküvő érvényes az egyházunk előtt.Mint kiderült katolikus bíróságon kellett volna a protestáns férjemnek érvényteleníttetni a házasságát,hogy mi katolikus szertartás szerint kössünk házasságot.Ő meg is tette volna értem.De a katolikus egyház részéről a hozzáállás megalázó volt.Én mondtam a férjemnek,hagyjuk abba,nem akarom ennek kitenni.Hatalmas lelki fájdalmat okozott,s nagyobb ünnepeken ma is okoz,hogy nem áldozhatok.A katolikus egyház szerint halálos bűnben élek mert "csak" protestáns esküvőnk volt.

Az a pap,aki gyerekkoromtól ismer,a hozzáállása szörnyű volt,szóval szeretőt tart,nem az elsőt.Nem ítélkezem(ő is ember,sőt egészséges férfi),de ő ítélkezett felettem.

Szóval ennyit a szabályokról.S valóban Istenben kell bíznom továbbra is,nem az egyház szabályaiban.Nem hiszem,hogy Ő kevésbé szeret,mert nem volt katolikus esküvőm.

Miért van,hogy a szabályokban ennyire hiszünk?Nem tudom.Talán mert olyanok alkotják,akik számunkra Istent képviselik.

miért kellene ezt valami negatív bélyegként viselni?

mi van, ha a szolgálatba nem Isten hívta őket, csak mentek volna maguktól, de Isten nem papnak szánta ezeket az embereket, ezért találhattak rá a szerelemre?

miért van az, hogy a vallásosok kevésbé hisznek az Istenükben, mint hülye szabályokban, amiket végül is emberek alkottak?

és most rám lehet fogni, hogy nem vagyok vallásos, ezért nem értem.

Nincs senkinek sem joga ítélkezni felettük.

Ez a saját lelkiismeretükre van bízva.

Azt szoktam mondani, hogy ha mi úgy élnénk, ahogy "elvárjuk", akkor sokkal egyszerűbb lenne az életünk. Nem könnyebb, csak más.

Volt egy híres spirituális a szegedi szemináriumban. Amikor jelentkezett a fiatalember kispapnak, azt volt az egyik kérdése, hogy voltál-e már fiam szerelmes???

Ha azt mondta, hogy még nem, azt válaszolta neki majd akkor gyere vissza, ha már voltál...

Milyen igaz...