Kezelhetetlen tinédzserek? (beszélgetés)

bekerült egy olyan társaságba, ahol ez a viselkedés menőnek számít? nagyon elronthatják. :(

sokszor okolják a szülőt a gyerek magatartásáért. h ezt biztos tőlük tanulta meg ilyesmi. de nem. ebben a korban egy fiúgyermeket a haverok irányítanak.

most kell leültetni, mert később már nem tudsz mit kezdeni vele. :( az apjával milyen viszonyban van?

Szerintem ez elég nagy túlzás.

A lány nagyon vissza van fogva, aminek simán lehet az a következménye, hogy később fellázad, és duplán olyan rossz lesz, mint más gyerek a saját korában. Arról nem is beszélve, hogy sokkal könnyebben keveredhet rossz társaságba.

Otthon a megértést és a szeretet nem kapja meg, ahogy olvastam, csak elvárások vannak, megértés nincsen. Ez amolyan diktatúrának tűnik.

Engem édesanyám amolyan barátnőféle módszerben nevelt, és soha nem volt baj a tanulással, vagy bármi mással, mert mindig hallgattam a véleményére, és mindig mindent megosztottam vele, még a lázadozós időkben sem hazudtam neki, vagy nem vertem át.

Szerintem egy ilyen szülőt ott ver át később a gyereke, ahol csak tudja. De ne legyen így... Vagy ha nem lázad fel, akkor egy alacsony önértékelésű ember roncs lesz belőle.

nyugi! Sztem majd idővel megjön az esze (én is ilyen voltam. Mára meg már diplomám is van). Ha nem akar ebben a suliban maradni, akkor hagyjátok, folytassa máshol a tanulmányait. Ha itt nem érzi jól magát, akkor abból jó, a jövőt nézve, biztosan nem fog születni. Ráadásul amit írtál, aból azt szűrtem le, h a tanárok is beskatulyázták már.... Így vhol érthető is, ha nincs sok kedve tanulni....

A hazudozás tényleg nem a legjobb dolog, de most úgy látom, h az is ennek a lázadó kornak a velejárója. Sztem nem igazán van olyan, aki ne próbálná ki a szülőkkel szemben. Ha bünteted ezért, akkor tudja a gyerek, h nem a tettért, amit hazugsággal akart leplezni, jár a bünti, hanem magáért a hazugságért.

Jah, és én a helyedben elküldeném nyáron dolgozni (ha nincs más, akkor napszámba), h megtanulja értékelni milyen az, amikor még tanulhat, és a szülők tartják el. (közöld vele, h nyáron abból a pénzből bulizhat, vásárolhat, amit megkeres...)

Próbáltam már többször is beszélni vele. Ő valójában nem szeretne ebben a suliban maradni. Mégis megmagyaráztuk, hogy akárhova is akarna átmenni, mindenhol muszáj tanulnia. Ez a lány nem is a pirszingje vagy a haja miatt nem igazán szimpatikus, hanem, mert a lányom próbálja a hülyeségeket átvenni tőle (különféle jeleket fest a kezére tollal, és volt amikor bele is karcolta tűvel). Amikor megláttam, majdnem rosszul lettem. Ráadásul úgy csalta el hozzájuk a lányomat, hogy nem is tudtam róla, hogy helyileg hol van, mert úgy hívott fel, hogy a suliban röplabdázni maradhasson.Azon bukott le, hogy nem volt nála tornafelszerelés, ráadásul farmerben volt. Ekkor derült ki, hogy ennél a lánynál van. Az bosszantott fel, hogy nem szólt előre hova akar menni, csak gondolt egyet és elment hozzá. Ha meg valami baj történt volna vele, akkor azt sem tudom merre keressem, mert 4 faluval arrébb volt. Úgyhogy megmagyaráztam annak a leányzónak, hogy ez igencsak nem szép, hogy arra próbálja rávenni a lányomat, hogy hazudjon.

Próbálok a lánykámmal sokat beszélgetni, hogy bennem megbízhat, mert eddig is csak én tudtam segíteni, ha bármi problémája volt, de valamit mindig eltitkol, az olyat, amit nem kéne. Tudom, hogy ennek a korosztálynak vannak és kellenek titkok, és tiszteletben tartom a magánügyeit, csak ne akkor szóljon, ha már nagy baj van.

beszéld meg a lányoddal! Nagylány már, és az ő jövője a tét! Hagyd meg neki a döntés lehetőségét, h itt szeretné folytatni tanulmányait, vagy inkább máshol. Viszont, ha ragaszkodik ehhez a sulihoz, akkor tudatosítsd benne, h most még megadtad neki a lehetőséget, viszont, ha nem húz bele a tanulásba jövőre, akkor nagy baj lehet, és áttetetitek másik suliba. (ha így teszel, akkor partnernek érzi magát, és nem kiszolgáltatott gyereknek, ami ebben a korban már nagyon is fontos neki!)

Viszont, ne gondold, h máshol nme fog olyan barátokat találni, mint ez a piercinges lány, aki nem tetszik nektek! Mindenütt megtalálhatja őket, ráadásul, attól, h másik suliba tennéd, nme biztos, h megszakítja vele a kapcsolatot. Inkább hívd meg magatokhoz azt a lányt, h megismerhesd, milyen is valójában! Lehet nem is olyan rossz, mint gondolod! Az alapján, h milyen a haja, és piercing van a szájhában, nem szabadna ítélni! Ők most kamaszok, és ezek gyakran velejárói az nkifejezésnek ebben a korban!

Szeretném kérni a segítségeteket!

Van egy 15 és fél éves lányom, aki csöndes, segítőkész és olyan kis "cicás". Nagyon szeretjük. 9.osztályba került 2010 őszén egy művészeti szakközépiskolába. Itt reggel 8-tól délután négyig, egy nap meg negyed ötig van iskolában. Délután 5-nél előbb sosem ér haza. Ezután eszik és tanulnia kellene. Az első félév a szakmai tárgyakból nagyon jó, a többiből meg kettes. Itt próbált 1-2 gyerek után menni (öltözködés, szelíd szemfesték,stb.). Én nem festem magam, ezért nem tűröm el ezeket, de mivel nem látszódtak, ezért nem szóltam. Nagyon könnyen befolyásolható.Talált az osztályban egy vagy két olyan barátnőt, aki után szeretne menni. Ennek a lánynak a fél haja fekete és fehér, pirszinget visel a száján, és még nem tudom mit, csak fényképről láttam. Viszont a lányomat már sikerült hazugságra bírnia. Ezért nem engedjük a társaságába. Most meg vámpíros könyvet hozott haza valakitől úgy, hogy nem is vettük észre, csak mikor már kiolvasta.

Mikor hazajött az iskolából, akkor azt hittük, hogy tényleg nem sok leckét adtak fel, így engedtük, hogy a számítógéphez üljön.

A második félévben elfelejtette az egyeseket beírni, csak már akkor szólt, ha baj van.

Kiderült, hogy a matek tanárja valamiért nagyon pikkelt rá, mert nagyon meg akarta buktatni, még a dolgozatokat sem láthattuk, mint szülő, hogy mire kapta az egyeseket, pedig már tanárhoz is járattuk. Aztán nagy nehezen kiadta, akkor derült ki, hogy az egyes az valójában kettes, de nem szóltunk, még vártunk, mert nem akartunk a gyereknek rosszat.

Nagyon elment a kedve ettől az iskolától, hogy semmi szabadidő, csak tanulás. Nekünk még június végéig kell iskolába járni, rendesen reggel 8-ra.

Szerintetek mit tanácsoltok, hagyjam ebben a suliban, vagy keressek mást, ahova nem ilyen "művészlelkek" járnak, vagy hagyjam itt, hátha megerősödik. Az igazgatóval beszéltem, de igencsak negatívan beszélt a gyerekről. Ha nem tudja vállalni, bármikor elmehet ebből az iskolából.

Az értelme megvan a gyereknek, csak mivel tudnám rávenni, hogy még többet tanuljon? Az IQ-ja 133 volt, mert a nevelési tanácsadóban csináltak neki tesztet.

Az igazgató megmondta, hogy ez nem az az iskola, ahol jutna idő a szórakozásra. A gyakorlati órákat és a rajzórákat nagyon szereti, ezért is jelentkeztünk ide.

A 11. osztályos fiammal semmi gondom, ő tudja, hogy tanulnia kell, nem kell noszogatni, vele nincs is probléma, ráadásul a magatartása is 5. Vele sosem volt ilyen problémám, de az iskola is egészen más, ahova jár, biztosan az is befolyásolta, ráadásul suliba is szeret járni, ami igencsak ritka.

Szerintetek mit csináljak?

Katalin! Csak nem Lane Kim vagy a Szívek Szállodájából, mert az anyukád nevelési elvei vetekszenek Mrs. Kimével.

Van egy 12 éves fiam. Kitűnő tanuló. Nem mondon, mostanában kezdenek előtörni nála a tinédzserkor első jelei, mégsem hiszem, hogy ilyen szigorral kellene nevelnem. Ameddig Ő mindent megtesz, addig én is. Ha szükséges, akkor büntetést kap. A tinédzserkor lényege az, hogy a gyerek feszegeti a határait, a szülő pedig viseli ezt. Nem könnyű. Emlékszem rá a tinikoromból és most tapasztalom mint Anya.

Persze úgy nevel az édesanyád, ahogy ő jónak látja. Én szeretném, ha a gyermekem BOLDOG és kiegyensűlyozott lenne és olyan kapcsolatunk lenne mindig, hogy bármiben fordulhat hozzám. Ha az én Anyukám ilyen szigorú lett volna, biztos soha sem fordultam volna hozzá semmiért.

Kedves Erzsébet!

12 éves kitűnő tanuló vagyok. Édesanyám igen hasonló elvekkel nevel. Életemben egyszer kaptam négyest, egy matematika témazáró dolgozatra. Természetesen édesanyám keményen megbüntetett. Magatartásommal, szorgalmammal még sosem volt gond. Általában egy órakor érek haza az iskolából. Iskola után oda kell mennem édesanyámhoz, és megmutatni az ellenőrzőmet, házi feladat füzetemet. Ezután bemegyek a szobámba, és szigorúan min. 3 órát kell tanulnom, és ezután egy óra olvasás. Hétvégén minden nap kivétel nélkül 8 órát kell gyakorolnom. Édesanyám pont úgy várja el a testtartásomat, ahogy ön várja el a lányától. Kihúzott hát, összezárt lábak. Öltözködésem is hasonló. A nadrágom olyan magasra kell felhúznom, amennyire csak tudom (köldököm alá semmiképpen). Az övet szorosra kell húznom, és a blúzomat be kell tűrnöm. Ha valamit nem úgy csinálok ahogy édesanyám óhajtja, a büntetőterembe kell mennem. Ez egy kis szoba a közepén egy asztallal és egy székkel. Édesanyám feladja a büntető-feladatom, és azt végre kell hajtanom. Ha a tanulásommal volt baj ez lehet egy fogalmazás, matematikai feladatok, olvasás, hosszú versek tanulása, stb. Ha a testtartásommal volt baj akkor esetleg 2 óráig helyes testtartással kell ülnöm a széken. Néha egymáshoz is kötözi édesanyám a lábam, a hátamat meg a székhez. Az ajtót kulcsra zárja, hogy biztos legyen benne, hogy bent maradok. Általában 20 percenként leellenőrzi a testtartásom. Ha nem úgy ülök, a büntetés ideje megduplázódik. Minden nap hét órakor szigorúan villanyoltás! Minden vasárnap hittanra járok. Minden évben egyszer el kell olvasnom a bibliát. Szombatonként kórusra.

(Csak azért írtam, mert pár ember nagyon ellenezte Erzsébet nevelési módszereit, és én egyetértek Erzsébettel, csak így leszünk műveltek.)

*Édesanyám érdeklődik, esetleg nem tudnék-e találkozni lányával, mert azt mondta, hogy úgy véli igazán rendes lány, és akkor együtt tanulhatnánk, múzeumokba járhatnánk, olvashatnánk stb... *

Ja, és ezzel, amit csinálsz, úgy megútáltatod szegény gyerekkel a tanulást, hogy eszébe se fog jutni majd, hogy érettségi után tovább menjen! Így nem élmény számára a dolog, hanem kényszer! Te szereted a kényszeres dolgokat?!

Egy 12 éves lánynak amúgy valamennyi időt a barátnőjeivel is hagyni kellene, hogy csak úgy csacsogjon! Csak úgy, a csajos, kis Barbie-s világuk problémáiról, a fiúkról, az első szerelmükről, stb.

Nem lepődnék meg, ha pánikbeteg lenne ez a gyerek néhány éven belül, ha ez így megy tovább.

vagy ettől lesz modern hippi a lányodból pár év múlva. Nem tudom, hogy hol laktok, de nem foghatod a kezét örökké. Előbb-utóbb bekerül középsuliba is, ahol már nem biztos, hogy ennyire kontroll alatt fogod tudni tartani. Ott egy más közösség eszméit kezdi majd el magáévá tenni. Pont abban a korban lesz, amikopr a közösség nevelő hatása jobban fog érvényesülni nála, mint a tied. Főleg, hogy tőled vhol tartani fog, ezért nem fogja veled megosztani a vele történteket. Ellened lázadni fog (márcsak a kora miatt is), így végképp nem marad más számára, mint az a közösség, ami befogadja (és ez nem biztos, hogy jó!). Ha valóban rossz társaságba keveredik majd (de bár ne úgy legyen!), senki mást nem okolhtsz majd, mint saját magadat, hisz ezzel a nevelési módszerrel te taszítod oda. Főleg akkor nem érsz semmit a kontrolloddal, ha kollégista lesz...

Egy 12 éves lánynak nem arra van szüksége, hogy megmondják neki, mikor, mit, hogyan! Nem az kell neki, hogy rátelepedjenek! Nem a szekrényből kihúzott, mintapéldány kislány képét akarja ő már játszani! A lányod felnőtt, már kiskamasz! Lassan nővé érik, akár akarod, akár nem. Ebben a korban lehet fontosabb lenne neki egy megértő, kompromisszum kész anya, akivel leülhet beszélgetni, akivel bármit megoszthat, mint az, amit te csinálsz. Neki már van akarata! Már abban a korban van, hogy tetszeni akar! És igen! A másik nemnek is! De ebben a korban már az se mindegy, hogy a többi lány mennyire irígy ránk. Fontos a közösség véleménye. Szépnek akar látszani, és igen is tetszeni akar. Felesleges olyan dolgokon veszekedni egy tinivel, mint ez a köldök felett érjen a nadrág, stb. Miért kell egy egyébként is konfliktusokban gazdag életkort méginkább aláaknázni?

Eljött az ideje, hogy a lányodnál meglegyenek az első önálló szárnypróbálgatások! Hagyd! Hagy önállósodjon! A tiszteletet attól még meg fogja tudni adni neked is. A határokat gondolom ebben a kérdésben már régen tisztáztad vele.

Ne nevelj teljesítmény kényszeres gyereket/ embert belőle! Ne alakuljon ki benne egyfajta rettegés azért, mert ennyire véresen komolyan veszel minden apróságot! Az élet se ennyire véres! És úgyis neki kell megtapasztalnia a dolgokat! Nekem legalábbis ez a tapasztalatom/ véleményem.

Hogy mit gondolok a módszereidről?

Azt, hogy de jó, hogy nem vagyok a te gyereked.

Vitaindítónak szántad az írásodat? :o) Drasztikus, de majd meséld el a végeredményt is, ha felnőtt a leány. ;)

... amúgy talán még lenne is olyan amiben egyetértek. ;)

- Amikor azt mondta, hogy hülye: Nézd, szerintem se kell szó nélkül hagyni. Én elmagyaráztam az enyéimnek, hogy ilyen kedves, és okos gyerekekhez ez igazán nem illik, és hogy az ilyen és hasonló szavak (és ugye a hozzátartozó gondolatok) közönségessé teszik őket.

- Tanulás: ebbe én nem szólok bele. Addig amíg látom, hogy szorgalmasan készül, tanul és igyekszik... addig az érdemjegyeket se kommentálom túl. :o)

- 20 soros fogalmazás a művelődésről. :o) Ez pl. nem is butaság. :o) Mondjuk én nem iratok fogalmazást, de nagyon sokat beszélünk a művelődés fontosságáról, hiszen az teszi intelligennssé, értelmessé a kommunikációt, az adja a ragyogást a tekintetnek, az egyenességet a deréknak... és stb. [(Leányom nagyon el volt kapva mostanában, szóval 0 ideje volt, de láttam, hogy még későn este nekiült olvasni. Megkérdeztem, hogy nem kellene aludni inkább. "Jóóó, jóóó, csak kicsit olvasok még, nehogy eltűnjön a ragyogás a szememből." :o)) A kis hiúúú! ;)))]

Öltözködés igényessége: igen, elvárható, hogy tudja, hogy hova mi illik... de ez folyamatos nevelés azt gondolom. (persze nem fehér blúz a suliba, de a poci kilógásnak nincs helye szerintem se)

Helyes testtartásra való figyelés: igen, nagyon fontos, ha nem is abban a formában, ahogy leírtad, de én is figyelmeztetem, főleg a fiút, mert ő hirtelen megnyúlott és így kicsit görbén jár. Nem a hátát csapkodom persze, hanem mondom, hogy legyen büszke a szép magasságára, az izmos alkatára, és húzza ki magát... büszkén nézzen a világba. (Nos ezen még dolgozunk. :o))

A házi feladat felmondás ... hááááát ebben a formában neeeeeem, sőt ki se kérdezem magamtól, de ők bármikor kérhetik, hogy felmondhassák, és ha nehezebb anyag van, vagy dolgozat előtt vannak, akkor élnek is vele.

Cóval én meg így.... amit Te úgy... :o))

Nem tudom hogy önöknél hogy megy, de én nagy fegyelemben tartom 12 éves lányomat. Életében előszőr és utoljára mondta azt hogy hülye, amikor büntetése két hét szobafogság volt. A szobafogság azt jelentette hogy az iskolában csendben figyelhetett, és otthon meg tanulhatott, ehetett, és alhatott. Ezen kívül három hétvégén keresztül, azaz 6 napig minden nap 10 órát kellet tanulnia. 2 óra matematika, 2 óra történelem, 2 óra nyelvtan, 2 óra természettudomány, 2 óra olvasás. Lehet hogy ezt be kéne vezetni minen hétvégére. Ma azt döntöttem el, hogy minden nap kell egy 20 soros fogalmazást írnia arról, hogy miért kell tanulni, és művelődni minden nap. Ha tetszik neki, tetszik, ha nem akkor nem, de kötelezőnek tartom ezt, meg az iskola utáni 3-4 óra tanulást.

Ezeken kívül szintén elvárom tőle, hogy az öltözködése igényes legyen. Iskolában betűrt fehér blúz, és egy nadrág amit minimum köldöke fölé 5 centiméterrel feljebb kell húzni, mert nem szeretném hogy megfázzon.

Természetesen a testtartása sem mindegy. Minden nap tanulás előtt azt mondom neki:

"Helyes testtartásra ügyelsz,

Két térded egymés mellet a földön,

két térded összezárva,

egyik kezeddel lefogod a lapot,

másik kezeddel írsz."

És végig így kell ülnie. Ha észreveszem hogy nem így ül, büntetést adok neki. Legutóbb azt adtam neki, hogy egy hétig neki kellet takarítania. Porszívózni, mosogatni, porolni és felmosni. A házi feladatot minden nap kikérdezem tőle. Ha hibátlanul felmondja az anyagot elengedem tusolni, és nyolc órakor villanyoltás. Ha nem mondja fel hibátlanul, még egy órát kell tanulnia. Ez azt jelenti, hogy kilenc órakor van villanyolrás. Sokan azt mondják hoyg túl szigorú vagyok, de én úgy érzem hoyg csak ilyenkor lesz illedelmes, művelt a lányom.

Mit tetszenek gondolni a módszereimről?

Mamival beszélj és sózz le legközelebb egy óriási pofont a kölöknek.

Utána mondd meg neki, hoyg lehet hívnia gyermekvédemiseket... ha hagyod, hoyg ő uralkodjon rajtad, akkor nem csoda, hogy elkallódik...Más dolog, ha valakia szogorúságot viszi túlzásba, de az sem jó, ha így elkényezteted.

Mint kezelhetetlennek minősített tinédzser én nem 'magunkat' okolnám.

A felnőttek nem törődnek a fiatalabbak érzéseivel, sajnos ez a szülőkre is igaz. Vagy nem érdekli igazán a gyermeke lelki világa, vagy nem lép fel kellő határozottsággal, vagy nem támogatja épp a kibontakozását.

Tipikus példa, hogy anyám ugyan megkérdezi, hogy ettem-e, de azt már nem, hogy miért vörös és dagadt a szemem, miért romlanak a jegyeim, miért érzem magam rosszul.

Másrészt sokak szerint a tinédzser kor könnyű, mintha ők sosem lettek volna azok. Nem mondom, hogy 'mi' vagyunk a legnehezebb helyzetben, hisz minden emberre ugyanakkora ha nem is ugyanolyan nyomás nehezedik, de nem könnyű, az biztos.

Másrészt dühítő az a lekezelő magatartás, amit az ember fia/lánya elviselni kénytelen a kora miatt.

24-25-nek nézek ki élőben, állítólag úgy is viselkedem (ezt a könnyelmű írásformát is csak ezen a fórumon használom), érdekes módon akkor képesek tisztességesen bánni velem. Ha megmondom, hogy 17 vagyok, máris megyek a rongykategóriába.

Ja és hogy a 8 óra tanulás simán felér 8 óra munkával, sőt? Gondolom senkinek eszébe sem jut.

... én kiemelném abból az iskolából, ahova jár... teljesen új közeget keresnék. ... éééés nem normális a szögecses öv. Tudod, amikor a lányom elkezdett feketében járni, és csak lógott a hosszú haja... meg minden bigyót magára aggatott, én is azt gondoltam, hogy ez a tinikor velejárója... keresi az egyéniségét. Közben pedig jelzés volt... jelzés arra, hogy nincs számára meg az út, amin járhat... ezért csapódik ide-oda, és keresgél. Én előtte soha nem vertem a gyerekeim, és azóta se. De akkor nagyon... és mondtam, hogy nem tudja, hogy mit csinált. A bizalomnak vége, addig az volt a szentírás, amit ő mondott, de most már mindenkinek el fogom hinni, ha róla mondd bármit. ... és igen, a ruhák kiszórása, hogy én fésültem reggel két copfba a haját... egyszerűen mindennel jeleztem, hogy ÉÉÉN VAGYOK A FŐNÖK, ugyanis én vagyok a felelős a testi és lelki épségéért.

Azóta már milliószor bebizonyította, hogy megérdemli a bizalmamat....

Nálunk is megkapnak a gyerekek mindent a nagyszülőktől.... mondjuk mobiltelefont nem, de szeretetet, finom kaját... és érdeklődő figyelmet mindenképp. A 16 éves kislányom pl. hastáncolni tanítja a nagymamáját.... és a mama rázza ezerrel. :o)))