Egészség, sérülés, tinédzser gyerekek, sport (beszélgetés)

Én nem abban látom a problémát, hogy hol van a gyerek. Nyilván ne üldögéljen felügyelet nélkül, de az órán hadd tehesse fel a lábát!

Én is jobbulást, teljes gyógyulást kívánok, és azután további sportsikereket!

Húha.

Hogyha ez szó szerinti idézet, akkor tényleg baj van. Nem a normális hozzáállása miatt, mert az dicséretes, hanem mert ebben a rövidke szakaszban 6 helyesírási hibát követett el. Igaz, ebből egyet kétszer is, de még az 5 hiba is sok. Főleg, hogy ha idegen nyelvi tanár is, de mégis nyelvvel foglalkozik.

Nem mintha bármilyen szakos tanárt felmentene a szakja.

Nálunk nem kekecek a tanárok. Az iskolák házirendjébe ugyanis van egy 'vis major' meghatározás, amit ilyenkor kötelesek az iskolák figyelembe venni.

Ezt sajnos nekünk is meg kellett tapasztalnunk, amikor tavaly télen a gyermek olyan szerencsétlenül esett el, hogy eltört a lába, és begipszelés után is suliba kellett menjen.

Én inkább iskolai szintű sportban voltam otthon. Főleg a foci és az atlétika. A bokáimmal sok problémám volt nekem is.

Először még 13 évesen ment ki a jobb bokám, amikor apámmal kint voltunk a földeken nyáron. (Nem kötelezett rá, de nagyon szerettem). Nem foglalkoztam vele, mert nem fájt. Estére viszont már alig tudtam levenni a cipőt róla. Lefeküdtem, felpolcoltuk, jegeltük. Másnap megint mentem apámmal. Napokig így ment. Orvos nem látta. Rendbe jött (legalábbis azt hittük) Néhány hónappal később atlétikán ment ki ugyanaz a bokám. Akkor sem vette észre senki, én meg nem szóltam. Aztán 15 évesen ('79. őszén talán) újra kiment a bokám, miután az iskola focicsapatának edzésén egy felugrás után rosszul fogtam talajt. Annál a sérülésnél bár rögtön erősebb fájdalmat éreztem mint korábban, de orvoshoz azzal sem mentem el.

Aztán 1 hónappal később sikerült az egyik srácnak úgy rácsúsznia a bal bokámra, hogy az több helyen eltört. Ezzel nem tudtam elmismásolni az orvost. Műteni is kellett a bokám. A másik bokámról viszont nem szóltunk. Aztán nem sokkal -talán 1 hónappal- a leszerelésem után sikerült olyan szerencsétlenül lépnem otthon, hogy megint kiment a jobb bokám. Két napig ráállni sem tudtam, majd elmentem a dokihoz. Kiderült, hogy lazák a szalagok és az inak, ráadásul még a félrelépésnek köszönhetően meg is húzódtak. Szóval volt némi megálló ekkor. De azóta sincs minden rendben a jobb bokámmal. Ráadásul szűk 1 hónapja sajnos hazafele a metrónál a lépcsőn lefele menet kiment a térdem. Rögtön éreztem, hogy nagy a baj. Kiderült, hogy részleges elülső szalagszakadást szenvedtem. Nagyjából 2 hete műtöttek. Most még itthon vagyok 1 hónapig fekvőgipszben.

Jobbulást a fiadnak!

Köszönöm mindenkinek, aki hozzászólt, válaszolt, tanácsot adott és jó kívánságot osztott meg.

Annyi volt a vizsgálatnak még az érdekessége, hogy a kezelőorvos rögtön a gipszelés után azt mondta, hogy nullázza a gyerek a mankóhasználatot. Nagyon furcsálltam, hisz attól, hogy begipszelték a lábát, attól a fájdalom még fennáll, vagyis a terhelést nehezíti az is, na meg az a plusz 4-5 kg, ami a gipsznek a súlya.

Utólag nem bánom, hogy a háziorvos is látta és kiadta az igazolást neki a hétre, így a héten itthon szokja a gipszet és annak terhelhetőségét. Közben tegnap beszéltem az osztályfőnökével, hogy mi a helyzet és mit mondott az orvos a lábfeltétellel kapcsolatban.

Idézném Adorján osztályfőnökét (aki egyben Lehelnek pedig 'csak' az idegen nyelv tanára):

"Tisztelt Anyuka! Kedves Joli! Az a helyzet, hogy sajnos nálunk is vannak olyan vaskalapos tanárkollégák, akik mindent a házirend alapján akarnak megcsinálni. Ebben a kérdéskörben az az abszurd helyzet áll elő, hogy annyiban igazuk van, hogy tanórán és óraközi szünetekben sem a folyosón, sem pedig a tanterembe nem tartózkodhat diák felügyelet nélkül. Csak abba nem gondolnának bele, hogy ők mit szólnának, hogyha a saját gyermekük, unokájuk kerülne hasonló helyzetbe. Ők vajon mennyire tartanák abba a helyzetbe ennyire szem előtt az intézmény házirendjének ezen pontját. Amikor én vagyok velük órán, akkor mindig megpróbálom jobban szem előtt tartani azt, hogy a gyereknek mi az érdeke ebben a helyzetbe, és azt is, hogy én szülőként mit várnék el hasonló helyzetben a kollégáktól. Egy szó, mint száz! Én ebben a szituációban nemigen foglalkozok a házirenddel. Ahogy ősszel Lehel esetében, így most Adorján esetében is számíthatsz rá, hogy, amikor velem vannak órán, akkor így vagy úgy, de lesz plusz szék, amire feltudja majd tenni a lábát."

Jobbulást a fiadnak!

Az a helyzet, hogy nagyon tanárfüggő az a kérdés, hogy ilyen esetben mennyire akarja vagy tartja be azt a házirendi pontot, hogy szünetben senki ne legyen felügyelet nélkül a tanterembe vagy az órán a folyosón.

A húgom gimnáziumi tanár. Náluk a suliba ősszel is volt egy diák, aki gipszben járt suliba és most tavasszal is van.

A tanárok egyik része minden szempontból beakarja tartani az összes előírást, és ha nincs plusz szék, akkor nem teheti fel a lábát. Ezzel szemben vannak olyan tanárok, akik, hogyha kell akkor más teremből hozat széket, hogy feltudja tenni a gyerek a lábát. Szóval nagyon függ a tanártól is.

Én szülőként azért megpróbálnék beszélni az osztályfőnökkel és az intézményvezetőjével is ebben a kérdésben.

Da, hogyha jól értem akkor elvileg a fiadnak a háziorvos 3 napja kiadta az igazolást erre a hétre, így van 1 hetetek beszélni a tanárral.

Jobbulást a fiadnak!

A mai modern és "jól működő" egészségügyi rendszert magunk is megtapasztaltuk 2 éve nyáron (15 éves volt akkor a fiam). Tudni kell, hogy fiam szintén igazolt focista, nyáron viszont kapnak-kaptak 1 hónap pihenőt. Így volt ez 2017. júliusában is. Az egyik pénteki nap kimentünk a strandra. Egész nap kint voltunk. Délután, amikor hazajövetelhez készülődtünk és mentünk befele az öltözőbe kiment a fiam bokája. Ezt először egyikünk sem vette észre. Természetesen őrajta kívül. De, mivel nem fájt így ment minden tovább. Mire hazaértünk, addigra elkezdett neki fájni és bedagadni. Mi is laikusként úgy gondoltuk, hogy kicsit lejegeljük, felpolcoljuk, a fájdalom ellen egy-egy fájdalomcsillapítót adunk. Két nap és jele sem lesz. Már másnap reggelre sejthető volt, hogy ez nem így lesz. Aztán végül vasárnak reggel bevittük a sürgősségire. Ott viszonylag gyorsan (kb. 2 óra várakozás után) bejutottunk a dokihoz. Látta, hogy a gyerek bal bokája duplája a másiknak, fájlalja és alig tud ráállni. Ennek ellenére semmilyen vizsgálatot nem csináltatott, hanem hazaküldte őt a doki. Hétfő, kedd már panaszkodott, hogy hiába a fájdalomcsillapító egyszerűen aludni sem igazán tud a fájdalomtól. Megint elvittem a dokihoz. Ekkor az őt fogadó orvos azért már tűrhetően állt hozzá a dologhoz és vizsgálatoknak vetette alá. Kiderült, hogy talán nem is kizárólag egy fiam okozta a gondokat, hanem még a meccseken kapott rúgások, de végül a fiam hozta látható jelleggel elő. A külső bokájában megvolt repedve a csont, a szalagok is részlegesen elszakadtak (ez utóbbit talán a ficam és az azt közvetlen követő terhelés idézte elő). 1 hét gipszsín, majd 3 hét járógipsz következett.

Máig a fülembe cseng, amit a végén a fiamat kezelő doktornőnek mondtam, ahogy az is, amit ő 1-2 perc elteltével válaszolt rá.

"Kedves doktornő! Csak egyetlen egy kérdésem volna önhöz. Miért van az, hogy behoznak egy ilyen korú gyermeket a szülei a sürgősségi osztályra egy külsőleg is látható sérüléssel. Elmondják a tüneteket, elmondják, hogy a gyerek aktívan (igazolt szintén) sportol. A tünetek ellenére mégis minden fajta plusz vizsgálat nélkül hazaküldi az ügyeletes orvos azzal, hogy pihentesse még 2-3 napig és majd magától elmúlik?"

"Tisztelt szülő! Értem a kérdést és jogos is. Az a helyzet, hogy nem tudom mentegetni a kollégát ebben a témában. Bár nekem is volt már olyan kiskorú páciensem, akit hasonlóképpen hazaküldtem. De, neki nem volt bekékülve, majdhogynem befeketedve a bokája, és viszonylag jól rátudott állni, még úgyis, hogy kicsit be volt dagadva. A fia esetében maga a kolléga írta le a zárójelentésbe, hogy milyen tünetek vannak, és mit látott a sérült testrészen. Én sem igazán értem, hogy miért nem küldte tovább a beteget. Az a helyzet, hogy én nem is vagyok már jogosult ezzel kapcsolatban semmit mondani neki, hisz köt az orvosi titoktartás, ami azt jelenti, hogy páciensről harmadik személynek nem adhatok ki információt és az esetét az érintett -kiskorú esetén- és/vagy törvényes képviselője beleegyezése nélkül. Sőt! Talán még ennek birtokában sem."

A lényeg: A gyerek nagyjából 1,5 hónap alatt rendbe jött. Semmi problémája nem volt belőle.

Jobbulást!

Az mondjuk fasza, hogy ti is a sürgősségin tartottátok fel az amúgy is döcögős eü rendszert egy X napja tologatott vizsgálattal.

Megtapasztaltuk.

A betegszállítók nem indulhatnak el egy beteggel. És ez még csak nem is borravaló kérdése.

Érdemes esetleg úgy szervezni, ha van rá mód, hogy valaki autóval hazaviszi a beteget, még ha betegszállító vitte is be.

Összecsukható horgászszéket írt. Nem ágyat. Az kicsi, könnyen hordozható.

Egyébként én is nehezen tudom elképzelni, hogy ne lenne egy éppen nem használt szék, amire felteheti a lábát. Ha nincs a teremben, kérnek a szomszéd teremből. Ha ott sincs, a barátai leszaladnak a tesi szertárba és hoznak egy zsámolyt vagy mittudoménmit.

A két gyerekem 3 különböző iskolába jár/járt (általános + gimi), de nem tudom elképzelni, hogy bármelyikben is, akármelyik tanárnál is megtiltották/megakadályozták/ellehetetlenítették volna, hogy feltegye a lábát.

Újfent NEM (én) vagyok a kérdező, de 3 versenysportoló szülőjeként, aki tapasztalt az egyik gyermeke révén hasonlót -bár a fiam akkor már jócskán gimnazista volt- talán annyit mondhatok, hogy itt biztosan nem arra utal Joli40, hogy az iskolába nincs egyáltalán szék, hanem sokkal inkább arra, hogy esetleg egy-egy adott órán felesleges (vagyis diákok által éppen nem használt) szék nincs.

Az összecsukható horgászágy (szerintem) egy érdekes és vicces felvetés. Ráadásul kétséges, hogy bármely iskola megengedne-e egy ilyen vagy ehhez hasonló eszköz használatát.

A fekvőgipsz sem garancia.

Otthagyják egy hordágyon a beteget, addig, míg a többi beteget össze nem gyűjtik.

Jobbulást a fiadnak!

Azt bár nem írtad, de úgy gondolom, hogy csak térdig ér a gipsze a fiadnak, mert másképp nem is engedné az orvos hogy suliba menjen. Azért remélem, hogy talán valami megoldás csak lesz arra, hogy az iskolába se kelljen állandóan lógatnia a lábát.

"Ismerem a betegszállítási gyakorlatot sajnos."

Tudom, mert lentebb az írásodban már utaltál rá.

"Ha az orvos hívja ki, az is más, de az első kérdés az szokott lenni, autó van-e."

A férjemnek nem tette fel a kérdést az ügyeletes orvos. Talán éppen azért, mert ő egyébként a kórházban is dolgozik, így van valamennyi helyismerete ott is.

"A háziorvos esetleg megtehette volna, hogy a következő napra kér szállítást."

Mondjuk ő kérhetett volna (talán), de nem kért. Ő a szemmel történő vizsgálást követően megoldotta a dolgot annyival, hogy kiadta az igazolást e hét szerdától (ápr. 23) jövőhét péntekig (máj. 3), és addig is pihentetést, jegelést, fájdalomcsillapítást ajánlott.

"Betegszállítóval viszont a hazajövetel esetleg nem megy simán."

Ha nincs bent betegszállító, akkor egyértelműen igaz ez az állítás. Ha van a kórház területén betegszállító, akkor sem biztos, hogy egyetlen beteggel elindul. Meg hát az a helyzet, hogy van olyan orvos, aki fel sem ajánlja. Mondjuk Lehel fiam esetében talán azért ajánlották fel, mert a fekvőgipsznek már a nevében is benne van, hogy abba lehetőleg ne mászkáljon (vagy csak max. mankóval és csak a fürdőig/WC-ig, talán ebédlőig). Az pedig azért már csak a bemutatott adatok alapján is látható volt a dokinak, hogy nem helybeliekről van szó, hanem a városhoz képest is vidékiek vagyunk.

Ismerem a betegszállítási gyakorlatot sajnos.

Ha az orvos hívja ki, az is más, de az első kérdés az szokott lenni, autó van-e.

A háziorvos esetleg megtehette volna, hogy a következő napra kér szállítást.

Betegszállítóval viszont a hazajövetel esetleg nem megy simán.

"Arról már itt egyikünk sem tehet, hogy nincs helyismeretetek."

Arról tényleg nem tehettek, hogy nincs helyismeretünk.

"Annyiban szerencse, hogy ez arra vall, nem szorultok gyakran orvosi ellátásra. (az eddigi írásaid szerint még okkal sem mentek oda)."

Szerencsére nem sűrűn van rá szükségünk. Tavaly augusztusban, amikor a másik fiunk (Lehel) megsérült, akkor meg először háziorvosi ügyeletre vittük és az ügyeletes orvos betegszállítóval vitette tovább. Ez azért is fontos, mert mint ma kiderült (a férjem kérdésére reagálva mondta el Adorján fiam kezelését megkezdő doki), hogy minden esetben prioritást élveznek a sürgősségin azok, akiket mentővel vagy betegszállítóval hoznak be, mint azok, akik így vagy úgy, de 'saját lábon' jönnek be. Bár bizonyos esetekben a gyerekek közülük is prioritást élvezhetnek, amik túlnyomóan a 12 éves vagy annál fiatalabb gyerekeknél szokott meglenni.

"Már önmagában a szalag megnyúlása is elég veszélyes, de lám, törés is van. A csontzúzódás pedig fájdalmas és lassan gyógyuló dolog."

Arra még álmaimban sem gondoltam volna magam sem, hogy törés lehet. A zúzódásra vagy enyhe szalagsérülésre magam is gondoltam már. A törésre talán azért nem, mert laikusként arra gondoltam, hogyha eltörik, akkor min. az, hogy rögtön megdagad és az nem múlik csak úgy el (már mint a dagadás).

"Jó lesz az a járógipsz. A tanulásban emiatt kár lenne lemaradni. Talán lehet egy széket kérni, hogy feltehesse a lábát."

Sajnos az a közvetett tapasztalat, hogy az órák túlnyomó részt nem tudják azt biztosítani ilyen esetben az iskolák, hogy egy fölös székre feltehesse a lábát a gipszet viselő gyerek. Lehelnek ugyebár ősszel volt gipszben a lába, és nála is csak az órák kevesebb mint hatodába biztosították vagy tudták biztosítani a plusz széket.

Arról már itt egyikünk sem tehet, hogy nincs helyismeretetek.

Annyiban szerencse, hogy ez arra vall, nem szorultok gyakran orvosi ellátásra. (az eddigi írásaid szerint még okkal sem mentek oda).

Már önmagában a szalag megnyúlása is elég veszélyes, de lám, törés is van. A csontzúzódás pedig fájdalmas és lassan gyógyuló dolog.

Jó lesz az a járógipsz. A tanulásban emiatt kár lenne lemaradni. Talán lehet egy széket kérni, hogy feltehesse a lábát.

Ma elvittük a gyereket az ügyeletre. Direkt korán mentünk, hogy így esetleg legyen arra mód, hogy a párom haza is tudjon hozni minket.

Reggel 7:39-kor akartam a kórháznál levő parkolónál parkolójegyet vegyek, ami hétvége miatt sikertelen volt (péntek estétől hétfő reggelig ugyanis ingyenes a parkolás - ezt nem tudtuk és a tájékoztatót pedig vélhetően valaki "magévá tette") Elérkeztünk a kapunál levő portáig, ahol elmondtuk, hogy mi a helyzet. El is irányított a portás minket a sürgősségi osztály irányába. Csak éppen a sürgősségi a kórház bejáratától nagyjából 1-1,5 km-re van. Aztán, amikor a sürgősségin a betegfelvételt intéző hölgynek elmondtuk a problémát és odaadtuk Adorján papírjait, akkor leültettek minket (a párom megnézte az óráját - 8:41). Nagyjából 4 óra várakozás után (12:25) szólította be az ügyeletes orvos a fiamat. Elmondtuk neki is a szitut. Először ránézésre akart megállapítani valamit, de mivel külső jele nem volt így elküldte a gyereket röntgenre, CT-re és ultrahangra, hogy mindent megnézzen és bizonyos eseteket esetleg kizárhasson. A röntgen, a CT, és UH persze nem a földszinten van, hanem a 2. emeleten. A betegeknek fenntartott lift nem működött (vagy valaki fentebbi szinten feltartotta), így maradt a lépcsőzés. Hát ekkor már én is kezdtem erősen ideges lenni. Az RTG-re félórát, a CT-nél valamint az UH-nál külön-külön 5-5 percet vártunk. Nagyjából 10-10 percig tartott a vizsgálat.

A vizsgálat alapján megállapították, hogy szárkapocscsontjából letört egy kisebb darab, a sípcsontja pedig erősen zúzódott. A hátsó szalagja megnyúlt.

A vizsgálatok után, mivel a bokán kisebb duzzanat sem látható, így a gipszsíntől eltekintenek, és csak fix "kötésű" járógipszet kap, méghozzá 1 hónapra.

Amikor csak lehet, feküdjön és persze ne lógassa a lábát. Ám iskolából való kimaradásra vonatkozó igazolást (amit ugyebár szakorvos is kiadhat) nem adott, vagyis iskolába mehet hétfőtől.

Már csak az a kérdés, hogy az iskolába vajon mennyire tudják megoldani, hogy bárhova feltehesse a lábát. (Lehel fiam esetében nem tudták biztosítani a dolgot ősszel.)

'Ki hívhattak volna már kedden is! Ha gyerekről van szó, akkor legyen bármekkora a probléma mindenképpen kimegyek házhoz!'

Ezt bizony lecseszésnek kellene venned.

"Traumatológiára/sürgősségire lehet menni bármikor."

Sürgősségi osztály esetében igazad van. De kórházi traumatológiai osztályra csak úgy mehetsz, hogyha mentő visz be, vagy időpontra visszahívnak, esetleg a sürgősségi osztályról küldenek fel.

Ezt magam is tapasztaltam (közvetve).

Ahol azért meg fogják kérdezni, miért vártatok eddig.

Traumatológiára/sürgősségire lehet menni bármikor.