Kezelhetetlen kolléga(nő) (beszélgetés)

Változott-e valamit a helyzet? Sikerült-e a sok ötletből valamit megvalósítani?

Minden munkahelyen van olyan, akivel nem szívesen dolgozik együtt az ember de emiatt nem kell munkahelyet váltani.Mint, ahogy írták is már közlöd , hogy neked ez a munka tetszik és kész.

A megfutamodás nem okos gondolat. Nem futamodhatsz meg a következő helyről ha esetleg ott is lesz egy katika, erzsike, laci, feri vagy vmi hasonló. Ha kapsz olyan munkát, ami a mostanitól is jobban tetszik akkor válts de csakis akkor.

Igen nem csak velünk ilyen, már több helyen megkérdezték, hogy a kolléganővel minden rendben van?

De ezt is hiába jeleztük az illetékesnek.

Attól tartok, ha valami radikális lépésre szánnám el magam, abból is azt a következtetést vonná le az, aki eddig sem tett semmit, hogy jobb viszony legyen köztünk, hogy én egy agresszív személy vagyok. Főleg azután, hogy fegyelmit kaptam, mert fel mertem lépni egy önkívületi állapotban őrjöngő személy ellen, egy kicsit keményebben.

Szerintem ő élvezi. Vannak ilyen emberek.

[link]

Igen, ez így igaz. Ha csak ez az egy negatív körülmény van és az ember személyisége olyan, akkor érdemes megpróbálni maradni.

Tudod szokták mondani, hogy bátraké a szerencse. :)

Nem mondom, hogy ez mindenkinek oké, nekem bejött. Közel negyven évesen ez volt az első ilyen tapasztalatom, ilyen undormánnyal én még életemben nem találkoztam. És nem vesztem vele össze, akkor egyszer kurvára kiosztottam.

Persze, addig mérgezte a légkört, amíg egyszer rábaszcsizott. Nem gondolta, hogy ebből, ő fog kijönni vesztesen. Nem egy embert üldözött már el a cégtől. Én imádtam azt a munkát, rajta kívül a kollégáimat, a főnivel is jóban voltam, eszemben nem volt egy ilyen szörnyeteg miatt feladni.

Már csak azért sem kell kilépni szerintem, mert semmi garancia arra, hogy a következő helyen nincs ugyanilyen. Nem léphetsz le mindig te.

En csak annyit mondok, mindig az erosebb kutya b...k.

En kb ehhez is tartom magam. El lehet nala is erni azt, hogy a falkad tagja legyen. Ehhez neked kell kicsit agresszivebbnek lenned.

Volt egy ilyen kolléganőm. Amikor beléptem a céghez egyfolytában dörgölőzött hozzám, ki se nyitottam a számat, már az asztalon volt a kávém, hiába kértem, hogy ne csinálja. Mint később megtudtam a többiektől, ez a módszere. Behízelgi magát, aztán mindent felhasznál ellened. Nem csak velem csinálta, még a nagyvezírrel is. Nem volt két olyan ember, akit ne próbált volna összeugrasztani.

Egyszer, amikor ketten voltunk, odamentem hozzá, és magam sem tudom, honnan jött az energia, de leordítottam a fejét. Volt ott minden, a nebaxakodj velem, kicsinállak, eláslak és hasonlók. Onnantól kezdve velem nem csinálta. Két ember visszamondta, hogy elmesélte nekik, de egyik sem hitte el 🙃 Kb. egy év múlva a pénzügyes azt mondta, felmond, ha ez a női itt marad. Megmérettetett, könnyűnek találtatott, őt rúgták ki. Pedig azt hitte, hogy nélküle a nap sem kel fel.

Ezt javaslom neked is. Nagyobb vagy nála, ordítanod sem kell, elég ha halkan, a szemébe nézve artikuláltan felvázolod, hogy mi lesz. Aztán legyél vele cukimuki. Ha előhozod magadból a gyilkos energiát, kussolni fog.

Közben azon gondolkodom mennyi olyan ember van, aki egy hülye miatt kénytelen lépni, mert vagy:

1./ Beledöglik a másik hülyeségébe

2./ Megunja az állandó hisztit, üvöltést, és előveszi a vállról indítható, kapd be a f..szomat, ami miatt kirúgják a cégtől és máshova sem tud elhelyezkedni a fegyelmi miatt.

Pedig csak annyi kellene, hogy az ilyen embereket össze kellene gyűjteni és kitenni a prérire, hangyát gyűjteni, ahol nem tud belekötni semmibe és senkibe. Az a személy, pedig aki szereti a munkáját és nagyjából elégedett a cégen belüli dolgokkal, az pedig nyugodtan dolgozhasson.

Sz.rd le!

A helyemre is jött valaki és tanácsot adtam a főnökömnek mikor eljöttem, hogy ha nem változtat a hozzáállásán és nem állítja le ezt a hülye vén k@át, ezt az emberét is el fogja veszíteni. Vannak sokan hülye vezetők, akik totál alkalmatlanok akár egy kisebb csapat irányítására is.

TE csak magaddal foglalkozzál!!

Igen, a legtöbb ember a "kifogások" mögé bújik, és nem mer kilépni a komfortzónájából, bármiről is legyen szó. Ez nem így van. A saját magunk fejlődésének csak mi lehetünk a gátjai, senki más.

Kolléganőm ott maradt, ahonnan én eljöttem, mert neki nulla önbizalma van és mindenre azt mondja, hogy nem vennék fel sehova. Dehogyisnem! Ide is felvették, pedig nulla tapasztalat volt!

Sztem szedd össze magad és ne hagyd, hogy egy 150 cm-s idegbeteg unintelligens mitugrász kicsináljon. A harcot hiába veszed fel vele, a főnök az ő pártját fogja fogni. Sztem legyél tökös. ;)

Már én sem fogom vissza magam. Ami annyiból nem jó, hogy szeretem a jó munkakapcsolatot. Mindig is arra próbáltam törekedni, hogy vita és veszekedés ne legyen a kollégáimmal. A ledolgozott lassan 25 évem alatt, talán 5 alkalommal kerültem konfliktusba, úgy hogy hangos szóváltás kerekedjen belőle. Ezzel a kolléganővel a három és fél év alatt megdőlt ez a szám. Ami azért sem jó, mert valószínű mindketten úgy jövünk dolgozni, hogy valahogy túléljük a napot, teljen el az a 10 óra, amíg együtt kell lennünk.

Pedig történhetne ez másképp is, mert a főnökség egy másik irodában tartózkodik, nem látják mit csinálunk, számukra az a fontos, ha jön valami feladat, akkor az el legyen végezve. Mehetne a hülyéskedés a közös filmnézés stb... Ehelyett ő leül az egyik irodába én a másikba, és mikor előírás szerint mennünk kell terepbejárásra, ételosztásra, vagy menteni valamelyik bajbajutott ügyfelet, akkor előjövünk onnan.

Ez így nekem inkább azt sugallja, hogy a hölgy beteg. Talán súlyos depresszióból, vagy valami traumatikus idegi, szellemi leépülésből kezd vissza jönni, és a munkahely mint terápia szerepel az életében. Hogy talán ezzel próbálják meg visszavezetni az emberek közé, a társas kapcsolatok világába. Nem lehet, hogy a főnöknek valami rokona, és azért nem tesz semmit???

Persze mindez részemről csak teória, de ez esetben logikusnak tűnne a kollegina esetenkénti hülye viselkedése, és a főnöknő hozzá állása is.

Természetesen ez nem jelentené azt, hogy a többi munkatársnak a végsőkig megértőnek kell lenniük, mindenkinek elsősorban a saját életét kell szem előtt tartani.

Azért panaszkodtam, mert nem tartom túl gálánsnak, ha egy 25 cm-el magasabb és 40 kg-al több pasi leüvölti naponta a fejét egy nőnek.

Bíztam abban, hogy a főnökasszony leül velünk kettőnkkel, vagy hármunkkal és beszélgetünk egy órát.

A kolléga kezdettől azon a szinten van, hogy már előtte három nappal elkezdődik nála a gyomorideg, mikor látja, hogy a kolléganővel kell lennie.

Ez azt gondolom nem normális dolog és az sem, hogy egy főnök ezt hagyja idáig fajulni. De ez csak a saját privát véleményem, lehet nincs igazam.