Ketyegő bomba vagyok (beszélgetés)

Te írtad korâbban,hogy elmentél orvoshoz a tüneteid miatt,meg hogy nem tudtál lefogyni, amiatt is.

Erre írtam, hogy igen, általában csak akkor mennek el az orvoshoz az emberek amikor már érzik, hogy bajuk van,holott akkor is kellene szűrővizsgálatokra járni, amikor még nincs semmi bajuk, mert akkor is már ott lappang a betegségük (ezért nem is èrtem, mit linkelgetsz, teljesen egyetértek azzal, hogy nem derül ki semmi időben, mert ezek a vizsgálatok nem az alapvizsgálatok része és ez jó sokáig így marad, hogy a többség bizony csak akkor megy utána, amikor már minden szar baja van, nem akkor, amikor MÁR inzulinrezisztens, de még tünetmentes). Ezért mondom, hogy nincs egészséges duci, csak olyan, aki még nem tudja magáról, hogy beteg. Mert visszatérő szövegük, hogy áh, nincs nekem semmi bajom, csak szeretek enni. De igen, olyan 60%al többször fordul elő mindem betegség a duciknál. Aztán utána könnyű a genetikát okolni. Az a legkönnyebb. Igen, van olyan, aki genetikája miatt jobban raktároz, de senki se kötelezi arra, hogy annyit egyen, hogy ez manifesztálódjon is. A kövèrség maga is betegség, az ókori görögök is már betegségként tartották számon. És mondom, nem mindig az a plusz 5 kiló, amit az egyén tart annak, lehet, hogy szakember szerint az már olyan 15 kiló plusz, főleg, ha nagy része zsír.

És leírom vagy ötödszörre, hogy 3 hónap diétâzás az lepkefing. Nem lehet 3 hónap alatt elintézni mondjuk 20 év "szeretek enni" habitust. Ha valaki egész életében odafigyel és tudatos mindenben, akkor nagy eséllyel nem fog manifesztálódni olyan betegség, amire ő genetikailag hajlamos, ritka kivètellel. Pl akinek mindkét szülője gyerekként szemüveges volt, az 90%, hogy ő is az lesz, de a testsúllyal kapcsolatban nagyon sokszor inkább kifogásnak használják a genetikát. Még az autoimmun betegségek öröklődése sem mindig vezet oda, hogy az illető meg is betegszik, ha az életmódja tudatos.

"Te is csak akkor mentél el, amikor nem tudtál lefogyni." - Te miről beszélsz? Két évig jártam orvostól orvosig, mire kiderítették hogy inzulin rezisztens vagyok. A hajlam szinte minden betegségre 40%-ék. Szeretem az ilyen über okos embereket ,akik itt osztják másoknak a nem létető eszüket..

Napi szintem több mint 10 km-t gyalogolok gyorsban, és fizikai munkát végzek. Okosodj még egy kicsit: "IR és alvászavar- van összefüggés?

Az inzulinrezisztencia számtalan szokatlan tünetet produkálhat, és a beteg gyakran csak utólag jön rá, hogy kellemetlen panaszait a magas inzulinszint okozta. Felmerülhet így a kérdés, hogy vajon van-e valamilyen összefüggés az alvászavarok és a kóros állapot között. A választ dr. Koppány Viktóriától, a Budai Endokrinközpont PCOS és inzulinrezisztencia specialistájától tudtuk meg.

Gyakran nem derül fény az IR-re

Bár manapság egyre több ember és orvos veszi komolyan az inzulinrezisztenciát, ennek ellenére sokan nem vizsgáltatják ki magukat, pedig kezeletlenül könnyen 2-es típusú cukorbetegséghez is vezethet. Ennek egyik fő oka, hogy az állapot gyakran olyan tüneteket okoz – ha egyáltalán okoz-, hogy igen könnyű átsiklani rajtuk. Ilyen például a hajhullás, rossz hangulat, fáradékonyság, evés utáni álmosság, cukoréhség- ezek mind olyan panaszok, melyekkel egy egészséges ember is sokszor találkozik, ám rendszerint náluk ez el is múlik. Viszont IR esetén mindezt gyakran kiegészíti a túlsúly, pattanásos, zsíros bőr, fokozott szőrnövekedés férfiakra jellemző területeken (bajusz, szakáll), menstruációs zavarok, meddőség.

A másik ok, amiért sokaknál nem derül fény az inzulinrezisztenciára, az az, hogy egyedül a vércukor értékeiket ellenőriztetik, pedig az inzulint is kellene (0,60,90 perces), hiszen megeshet, hogy csak az inzulin szintjében vannak eltérések, a glükóz mennyisége normál tartományon belül mozog.

Alvászavarral is együtt járhat az inzulinrezisztencia

IR alvászavarralAhogy már említettük, az IR hétköznapi, ám igen kellemetlen tüneteket is produkálhat. Ilyen az alvászavar is, bár ennek pontos oka még nem tisztázott, ám kutatások szerint gyakrabban fordul elő alvászavar IR és cukorbetegség esetén, mint az egészségeseknél. Maga a probléma megnyilvánulhat például nehéz elalvásban, gyakori ébredésekben, alvási apnoéban, horkolásban, illetve kevesebb, mint 6 óra alvásban.

Bár a kapcsolat pontos oka még további vizsgálatokat igényel, ám a kutatók szerint köze lehet a cirkadian ritmus megváltozásához, melynek hatására megnő az étvágyat szabályozó hormonok mennyisége, ami szénhidrátháztartás zavaraihoz vezethet.

Ráadásul a magas inzulinszinttel rendelkezők gyakran súlyfelesleggel is küzdenek, és számtalan tanulmány bizonyította már a túlsúly és az alvászavarok közti kapcsolatot. A nem kielégítő alvás ugyanis fokozza az étvágyat, sőt, a túlsúlyosak körében gyakoribb az ún. alvási apnoe is. Ez amellett, hogy horkolással, éjszakai légzéskimaradással jár, másnapi dekoncentráltságot, álmosságot és ingerlékenységet von maga után, melynek következtében az illető több egészségtelen, magas glikémiás indexű ételeket fogyaszt. Ezáltal pedig egy ördögi kör veszi kezdetét az alvászavar-túlsúly-inzulinrezisztencia hármasában- magyarázza dr. Koppány Viktória, a Budai Endokrinközpont PCOS és inzulinrezisztencia specialistája."

sokoszor az orvosok sem tudják az okot, neked sem kellene itt eljátszanod a szakértőt...

en pajzsmirigy-betegkent valtottam eletomodot amugy nem sajat magam miatt :D a lanykamnak - mas miatt - kell ch es zsirszegeny dieta, es szep lassan álltunk at mi is erre. akar a frász kétfelé főzni alapon :D eletem legjobb dontese volt.

nade visszaterve elotte sose sportoltam es ch bomba modra étkeztem. most aktivan sportolok (fal-, sziklamaszas) es egeszsegesen etkezem (nrm dieta, mert nem ehezem :D)

elotte sose tudtam fogyni, rafogtam a hajlamra es a genetikara en is....

azota szultem is még egy gyerkocot, az a plusz is pikkpakk lement, es most jobban nezek ki mint valaha. sot, mondhatom hogy sose voltam még ilyen formás. pedig idő az lett volna boven - 38 eves vagyok ugyanis. ...

en nem hiszek a hizasra hajlamban (leszamitva pl a lanyom betegseget, meg ilyen jellegu betegsegeket, de ezt most hagyjuk). ezek utan nehez :)

(kb 15 kilotol valtam meg amúgy örökre )

Meg az is számít, hogy valaki meddig diétázik. Nem lehet kijelenteni 3 hónap után, hogy semmi sem működik mert 3 hónap diéta meg 3 hónap kampányszerű edzés nem fogja rendbetenni ha évekig fennállt egy állapot, egy életmód, ami maradandó kárt is okozott. Ezt nem erikpipire mondom, mert nem tudom, hogy ő is csak 3 hónapig sportolt vagy előtte is. De a többség úgy áll hozzá, hogy mindent halogat, aztán egyszuszra szeretne leadni mindent.

Életmódváltás van, de minimum egy év, ha nem 4, mire tényleg egy tartós àtalakulásról beszélhetünk.

Napi 800 kcal bevitel esetén a szervezet éhező üzemmódban van, tartósan fogyni nem lehet, csak jól tönkre tenni a szervezetet. Min. 1200 kcal-ra szükség van. Persze ez testsúly függvénye. IR esetén a ch bevitel a mérvadó, nem írtad nálad ez mennyi napi szinten.

Azt nem tudjuk, hogy a cikk írója mindent megtett-e a fogyása érdekében, mert ezekre a kérdésekre nem válaszolt. Valószínűleg nem, mert akkor fogyott volna. De tény, itt nem alázott senki.

De kialakulhat belőle, ezért írtam. Egészséges duci nincs, csak olyan, aki még nem tudja magáról, hogy beteg, mert a túlsúlya már okozott nála betegséget csak a mai szűrésekkel ezt nem lehet időben kideríteni. Egészséges és nem túlsúlyos embernek is 6 havonta vérvételre kellene mennie bár túl kevés értéket néznek az alapvizsgálatban, vagyis részletesebbet kellene kèrni. Ehhez képest, amikor valaki jól van, nem az jut eszébe, hogy komplex vizsgálatokat kèrjen, plusz a tb ezeket nem biztos, hogy támogatja (inkább nem), szóval a doki sem fogja csak úgy felírni.

Te is csak akkor mentél el, amikor nem tudtál lefogyni. De nem tudhatod, hogy már a hízásod előtt, amikor még úgy érezted, hogy minden rendben, vajon milyen hiba volt az életmódodban, esetleg hasi zsír, ami miatt kialakult az IR.

Nem aláztam senkit. Azért attól is függ, hogy ki mit tart 5 kiló plusznak. Lehet, hogy neki az az 5 kiló plusz,ami a szokásos súlyánál több 5 kilóval de az is lehet, hogy szakember szerint már az a szokásos súlya is túlment a neki egészséges súlynál. Vagyis évtizedekig úgy volt elhízva egy "kicsit", hogy őt ugyan nem zavarta de a szervezetében már akkor elkezdett csírázni egy-egy elhízással kapcsolatos nyavalya.

Sajnálom, hogy elküldtek azzal, hogy fogyj le, pl mèrhettek volna egy glikált hemoglobint is, ami már egész kezdeti stádiumban kimutatja a cukorbetegséget, ugyanis még diagnosztizâlt cukorbetegnek is lehet egy normális vèrcukra, ha csak a sima vèrcukormérés van. Így meggyőzi magát arról, hogy ő a kivétel, ő az egészséges duci.

Sajnálom azt is, hogy ez nem alap támogatott vizsgálat és külön kell kérni, mert ha idôben derítenék ki, még életmóddal ki lehet küszöbölni, de azzal, hogy egy szaros vizsgálaton spórolnak, később derül ki, így a beteg embernek meg már joga van a gyógyszertámogatásra elve alapján utólag sokkal többet fog rá költeni az egészségügy.

A te esetedben pedig nem tudom mennyire hajlam, 40%hajlam egy kicsit túlzás, akkor van ilyen, ha mindkét szülő cukorbeteg volt,nem? És azt sem tudom, hogy mielőtt elkezdted szarul èrezni magad (nem, amikor a dokik nem foglalkoztak veled, hanem mikor még nem voltak ezek a tüneteid vagyis nem 2, hanem 3 évvel előtte) vajon volt-e már túlsúlyod, és vajon milyen lett volna a glikâlt hemoglobin, ha csináltak volna? Mert lehet, hogy már akkor volt ilyen rendellenesség pl hasi zsír miatt és akkor még helyes életmôddal meg lehetett volna előzni?

Mivel ezeket nem tudhatjuk, èn valahogy elvetem ezt a 40%,os hajlam teóriát. De az biztos, hogy amikor valaki makkegészségesnek érzi magát, nem az az első, hogy kèrjen extra vérvételeket a dokitól, a doki sem rohan, hogy felírja neki, mert egyszerűen sok az èrdektelenség. Jó hosszú idő telik még el,mire ezek rutinból mennek. Ha csak azt vesszük, bizonyos szívműködést elemző vizsgálatokat még a sportorvosok is csak pár éve csinálnak kötelezően, előtte senkinek sem tűnt fel, ha egy sportoló 25 évesen infarktust kapott, betudtàk ritkaságnak, ma már a gyerek sportolóknàl erre is hangsúlyt fektetnek, hogy idejekorán kiderüljön egy szívrendellenesség. És ez még csak a sportorvos, tehát ha valaki nem sportol versenyszerűen, akkor rejtve marad a dolog.

Egészségügyi vonatkozásairól nem is beszélve. A 2-es cukorbetegség 90%a túlsúly miatt lesz. Nem fordítva, hogy valaki azt mondja, hogy cukorbeteg lett és azért hízott el. Már a kialakulàs előtt el volt hzva valamennyire de ezt leszarta, ebből jött a cukorbetegség, majd még hízott is rá és akkor ébred fel,hogy miez.

De csak 10-ből egy ember lesz úgy 2-es cukorbeteg, hogy nem volt túlsúlya, a másik 9-nek igen.

Ahogy az összes többi betegség 50-60%-al többet érinti a ducikat.

De én azt még nem is nevezem ducinak,akinek 5-10 kiló feleslege van. Ezt én molettnek nevezem és ez egy élhető állapot . A 20-30 és attòl felfelé már nem az, mert tulajdonképpen az életben már mindenre rányomja a bélyeget, minden döntése arról szól, hogy az életét alakítsa a túlsúlyához. Nem vehet x kocsit mert nem fér bele, nem használja a lépcsőt csak ahol lift van, nem megy be x üzletekbe mert nem kap magára cuccot, nem megy kirándulni mert nem bírja a terepet. Neadjisten nem kap meg egy munkát mert a túlsúlya akadály.

Mindezek olyan korlátok, hogy nem, nem lesz vidâmabb egy ember, mert korlátozva van. A szabadságtól lesz valaki vidámabb.

Abszolút egyetértek.

Mindezek mellett azt nem ártana valahogy beleverni a nők fejébe,hogy nem kell mindenkinek úgy kinezni mint egy fitnesz modell.

Ez óriási trend manapság,én egy jó 7 évet pazaroltam erre az életemből.

A sport sem azért lenne szükséges mindenki számára,hogy kockahasunk legyen, hanem hogy az emberi test az alapvető funkcióit a lehető legjobban ellássa.

A túlsúlyra semmi szükség,hacsak nem egy északi sarki túrára készülünk ahol egy hónapig nem jutunk élelemhez.

Míg edzoskodtem,sok túlsúlyos emberrel voltam kapcsolatban.

Ez egy baromság,hogy vidámak, meg elfogadjak magukat. Szinte kivétel nélkül mindegyik duci vendégem megnyilt egy idő után és lehullott az álarc.Le akartak fogyni,akármilyen önámító mesével is jöttek az elején

Egyrészt nem kell sarkítani, mert nem ezt mondta, csak megengedte a dolgot..

Másrészt én erre ellenpélda vagyok.

Harmadrészt az én tapasztalatom szerint igenis létezik az a jellegzetes duci jókedv és nyugodtság. Persze, mint minden emberekkel kapcsolatos dolog a világon semmi sem 100%, de van ilyen jelenség. Annál kicsit összetettebb kérdés ez, mint ahogy azt próbáljátok beállítani.

Ezzel együtt egy 140kg-os embernek nyilván kell magával valamit kezdeni, meg még egy 80kg-osnak is. Meg úgy egyébként mindenkinek, még akkor is, ha ő éppen vékony. Rengeteg egészségtelenül élő vékony embert is ismerek.

Múltkor olvastam egy profi edzőtől valamit, és megragadott az a mondat, amit végre kimondtak: nagy eredményt lehet elérni "persze a saját testalkati adottságokon belül"...

Igenis léteznek testalkati adottságok.. Természetesen ettől még önmagában nem kell 140kg-nak lenni, meg még 90-nek sem, de ebben a versenyben nem mindenki egyenlően indul, mondjon akárki akármit.

👍👍👍

Szívemből szóltál. 😉

Hát nem tudom. Ha holnapra varázsütésre olyan vékony lehetnél, amilyet mindig is szerettél volna, akkor azzal együtt hirtelen egy életunt, unintelligens, nem segítőkész libává változnál, akinek nulla humorérzéke van??

Nem hiszem. A jellem az nem a testsúlytól függ. A jellemen is lehet dolgozni, a testen is, de én kétlem, hogy ha valaki hülye és másnapra hízik 50 kilót, akkor okos lesz, vicecersa, ha valaki egy kedves jelenség, akkor lefogyva elvesztené ezt. Nem ettől függ. Vannak utálatos ducik és szimpatikusak is, vannak utálatos soványak és vannak szimpatikusak (vagy helyettesítsd be a jellemzőt, amit akarsz)

Sőt, annál inkább, ha te úgy érzed, hogy egy sebességgel több van benned (agyilag, lelkileg, stb) mint másokban, akkor ha ehhez felzárkóztatnád a külsődet is, még annàl is jobban èreznéd magad.

Nálam egyértelműen van/volt összefüggés a testsúlyom és az általános idegi és kedélyállapotom között. 65-70kg-al, kicsit teltebben sokkal jobban működtem, mint most 60kg-osan. Ezt tény.

Persze, hogy ez több mindentől függ, és nem indok önmagában a zabálásra, de fordítva se minden igaz mindig. A gyomrom is rosszabb állapotban van, amióta vékonyabb vagyok. Nem mindig minden egyoldalú. Jó, nem 140kg-okról beszélgetünk, az nyilván más tészta.

Hűűűűűűűűűűűha!

Én is tudom, hogy a túlsúlyommal nem vagyok egyedül a nők között, de ilyen frappánsan megfogalmazva, hogy mi a mi sorsunk, még nem olvastam.

Gyerekkoromban én is kissé túlsúlyos voltam, de még nem duci, viszont húgom nem szeretett enni és cérnavékony volt. Hogy egyen, anyukám dugdosta neki a kiflivégeket, banánt, egyebeket, hogy kissé felszedjen valamit. Amit húgom rendre nekem adott én meg "testvéri szolidaritásból" rendre meg is ettem. Tornából egyszer kegyelem kettest kaptam lengőhintából, mert nem bírtam felhúzni a súlyomat. Visszahúzódó, gátlásos lettem. Később felismertem, hogy ebből az állapotból csak humorral és öniróniával tudok kitörni, és utána már nem rajtam, hanem velem nevettek a többiek.

Figyeljétek meg, hogy minél ducibb, esetleg kövérebb valaki, annál jókedélyűbb, nevetősebb és ahogy olvastam, segítőkészebb, empatikusabb.

Olykor viszont el kell engedni magunkat, mert annyira belefáradunk, de dakkor jön a depresszió a felfokozott stressztől, hogy mindíg helytálljunk, az örökös bűntudattól pedig jönnek a testi bajok (cukorbaj, gyomorfekély), és a körülöttünk levők nem értik, hogy most mi a bajunk, amikor eddig olyan derüsek és gondtalanok voltunk.

Veszélyes életünk van, pedig csak rossz korba születtünk. Milyen csodás lenne, ha ma lenne a duci a divatos és a vonzó! Kááááááár...

Köszönöm, hogy ezeket leírtad. Valahol belül én is ezt éreztem, de nem tudtam volna ilyen világosan megfogalmazni.

Nekem is segítettél, remélem, hogy a cikkíró is ezt érzi.