Két vetélés és annyi év sikertelenség után, vágyom egy babára (beszélgetés)

Sokat gondolkoztam nekifogjak e vagy sem. Annyira hosszúnak tűnik visszaidézni a történteket és már a gondolattól is dereng az akkori érzés bennem így néha nem de sokszor igenis le akarom írni...

Ha megengeditek az elején kezdeném.

2005 szept -ében ismertem meg a páromat majd 2007 szept 22-én összeházasodtunk.

Kicsit korábban 2007 márciusában 21 évesen kezdtem dolgozni ... a munka nagyon megterhelt (nem fizikailag , sokkal inkább lelkileg). A stressz és a megfelleni akarás, az ottani elvárások miatt görcsösek voltak a mindennapjaim.Házasságunk után eldöntöttük hogy babát szeretnénk, de ő valahogy nem jött hiába minden hónap lelkes "munkája" csak a szomorúság és csalódottság jutott.Majd 2009 márc 6-án úgy döntöttem véget vetek ennek és felmondok a munkahelyemen.Ezt követően hónap végén teherbe estem. Annyira váratlanul jött az sikertelen évek után alig hittem el nagyon boldog voltam.A terhességem alatt 1x sem jutott eszembe hogy bérmi baj lehet még a kósza gondolata sem ! Nem is lett!(leszámítva azt hogy 5 hónapos terhességi koromig hánytam és rosszullétek gyötörtek). A kislányom gyönyörű egészséges baba lett 2009 .12.29-én . Teltek múltak a hónapok és 2011 januárjában ismét terhes lettem. Nem is gondoltam volna hogy ennyire könnyen fog jönni az első nehézkes időszakból kiindulva. Őszintén szólva örültem de szívem mélyén féltem hogy fogom ellátni az alig 2 éves lányomat az újszülött mellett.Nem mondtam ki de a szívem legmélyén még nem voltam felkészülve a tesóra.A férjemnek többször is mondtam :"úgy érzem nem fog megmaradni"..igazam lett. 10 hetesen az orvos közölte tovább nem érdemes várni a szívhangra :( No ebben a pillanatban a lelkiismeretfurdalás irtózata öntött el hogy biztos azért történt mert érezte nem várom m ég és nem akart útban lenni :(( nagyon sokáig magamat okoltam. Ezt követően szintén hónapok teltek el ami úgy ahogy enyhített a bánatomon. Még abban az évben év végén ismét sikerült a baba.Kimondhatatlanul örültem ! Ez a várandósság már kicsit sem hasonlított az elsőre. Ellentétben az elsővel itt szintem minden percben azon agyaltam nehogy baja legyen ugye nem beteg? áá biztos nem lesz semmi baj... 12 hetesen a kötelező tarkóredő vizsgálatnál 2.8 (ha jól emlékszem)as értéket állapítottak meg ami miatt a biztonság kedvéért beutaltak szív UH ra pár héttel később. annyira izgultunk emiatt nem bírtuk kivárni azt a pár hetet így 15 hetesen nagyon szerettünk volna 4D UH on résztvenni főként a nemének megállapítása miatt is meg persze hogy megnyugtassanak minden rendben van.Ez az esemény volt az a pont amit azóta is átkozok és fájdalommal gondolok rá!

Az uh alkalmával örömteli és rettegett pillanatok vártak ránk. Több jel alapján azt állapították meg hogy a babánk nem down kóros (amitől féltünk) viszont érdekes dolgokat láttak a kis testében. Ciszta a hasban ls ödéma a teste körül. Mindemellett megtudtuk hogy fiú a kis drága aminek azért örültünk kifejezetten mert a férjem családjában (azaz a testvérei gyerekei) csak lányok vannak és így megérkezett volna az első trónörökös.Szóval nagyon boldogok voltunk és próbáltuk elhesegetni a gondolatot miszerint baj van de megfogadva a szonográfus tanácsát jelentkeztünk a kórházban vizsgálatra.Az eredmény : ciszta felszívódott (3 nap alatt) az ödéma vastagodott így előrehozták a szív UH időpontját és még ez előtt magzatvízvételre is előjegyeztek. Mondanom sem kell mit éreztem.A lányom már nagyon várta a kistesót úgyhogy elég fájdalmas volt neki utalni arra lehet hogy nem is lesz . Megtörtént a vízvétel utána pár nappal a szív UH is mely utóbbin közölték sokat nem látnak még és nagy rendelenesség nincs de menjek vissza 2 hét múlva mert azért van ami nem stimmel és vagy down kór vagy más egyéb amire számíthatok. Na ez az időszak életem legnehezebb 2 hete volt. 2 hét múlva amikor is nem hívtak rossz eredmény miatt nagyon boldogok voltunk megkönnyebbültünk leírni nem tudom azt az érzést...A 2 hét letelte után pár nappal esedékes volt a 20 hetes genetikai UH melyen a következőket látták : az ödéma a test körül még mindig jelen van és az uh kép alapján(énis saját szememmel láttam)a baba mindkét combcsontja el van törve!!!DE az uh os orvos szerint "kinövi" majd. Ezt már tényleg nem tudtam mire vélni.Közben folyamatos genetikai tanácsadásra jártam ahol javasolták hogy ne tartsam meg a babát mert beteg. A kis drágám olyan mozgékony volt 16 hetes korom óta éreztem és nagyon erősen mozgolódott és sokat. A 20 hetes UH után megint csak vártunk hogy majd egy újabb vizsgálat rácáfol az eddigi rosszakra de nem ez történt. Az esedékes szív UH következett 20 hetes 1-2 naposan 2012 május 8 án . Ez a 20 hetes kor már elég volt ahhoz hogy jól lássa a doktornő mi is a helyzet.. a vizsgálat alatt csóváló fejeket és összeráncolt szemeket láttam utána pedig le kellett ülnöm! a doktornő nem palástolt semmit tisztán elmondta "ne számítson happy end-re" A diagnózis : a bab a szíve visszaereszt azaz pumpál de egy részét visszaereszti így nem tudni meddig bírja kiszolgálni a testét. Lehet hogy szüléskor lehet h 1 évesen de lehet 6 évesen adja fel..de jöjjek vissza 2 hét múlva... na itt már szürkén láttam mindent és kezdtem szédülni is... Még sírni sem tudtam el sem hittem kitántorogtam a rendelőből és hazamentem. Aznap este szinte semmit nem aludtam. Másnap már nem éreztem hogy mozogna ezért szerdán este 6 kor bementünk a SOTE ügyeletre ahol az UH képen már az látszott a kicsi arccal lefelé hasal a pocakomban homlokát a hasam aljának támasztva mint aki elájult és meg sem moccan.Láttam a doktornőn hogy mondani akar valamit de nem nagyon tudta hogy így hát én mondtam.. haldoklik. A szíve még ugyan vert de már nagyon nehezen éppen annyira hogy nem halt még meg de rohamosan romlott az állapota ezért arra kért menjek haza és reggel jöjjek be mert addigra valószínűleg már nem fog élni. Szóval én beültem a kocsiba és elindultam haza majd este lefeküdtem pocakomban a babámmal akiről tudtam szenved és haldoklik de én semmit nem tudok tenni érte és szinte hallottam a kiáltását amivel segítséget kér anyától de nem tudtam...csak vártam hogy bekövetkezzen. Közben életem legfájdalmasabb 1 napját éltem át és arra gondoltam szegénykém legalább a hangomat már hallotta és tudja milyen amikor anya énekel vagy beszél hozzá de látni sosem fog már.:((( Reggel természetesen tettem amit kell egy gyors vizsgálat ami pontott tett a küzdelmes reményteli hónapok végére miszerint vége sajnos ez az élet már nem folytatódik tovább. Akkor már én is félholt voltam lelkileg csak testben voltam ott a kórházban. Befektettek és elkezdődött ...Felrakták a pálcikákat feltöltöttek méhszájtágítást kaptam (nem részletezném a módszereket amivel a gyorsított szülést elindítani akarták)LEfolyt magzatvíz után levittek a szülőszobára ahol még órákig vajúdtam (merthogy fájásokat vártam amik voltak is de nem elviselhetetlenek és a szülésznő szerint azokat kellett várnom pedig később kiderült felesleges volt)közben hallgattam a szomszéd szobában megszületett és felsíró babák hangját mellettük az örömteli szülőket és a gratuláló orvosokat közben a szívem utolsó roncsait próbáltammég összeszedni a végső búcsúhoz. aztán egyik perces fájásom alkalmával mintha csúszást éreztem volna egyből kiabáltam is a nővéreknek mire bejött a szülésznő és mondta a feje kicsúszott aztán elrohant és 5 másodperc múlva visszajött és hozott magával még kb 10 orvostanoncot hagy lássák a nem mindennapi eseményt. Nyomtam 2 őt és a babám elhagyta anyát. :( Amikor megpilantottam csak elmosolyodtam mert a kisfiú arcáról egyből az apukája arca ugrott be ahogy alszik édesen nyugodtan fájdalmak nélkül már.Majd elvitték és befejezték a műszeres kezeléseket. Igyekeztem erős lenni és úgy tenni mintha hamar feldolgoztam volna elvégre a lányom előtt így kell tennem. Amikor elég erősnek éreztem magam leültünk és az ő kis nyelvén megpróbáltam elmondani neki hogy a testvérkéje mégsem fog megérkezni sajnos beteg volt. Erre az ő válasza ennyi volt : nem baj majd lesz másik ugye? " ...

Eltelt 3 hónap mire összeszedtem magam és elmentem a boncolási eredményért hogy végre valamennyire "megnyugtassam magam" így kellett lennie nem lett volna esélye az életre. Itt egy újabb csapás ért.

A boncolási eredmény kb 1 egész A4 es oldalas közlés ami részletesen leírja a megvizsgált szerveket azokat is persze amelyk az UH alapján betegek voltak. Az írás alapján a babámnak semmilyen szervi és testi elváltozása rendellenessége nem volt azaz az UH ok alapján látottakat a boncolási eredmény semmilyen formába nem tudta alátámasztani sem a szív UH on látottakat sem a combcsonttöréseket azaz nem tudják mi is okozta a halálát.Utolsó magyarázható okként a genetikai hibát hozták fel mi szerint én azok közé a nők közé tartozom akiknek genetikailag nem lehet fiúk azaz nem képesek kihordani . Ezzel el is volt intézve valamint még javasolta a doktornő ha legközelebb teherbe esek mindenképpen egy nagyon korai stádiumban vizsgáltassam meg a baba nemét és ha fiú akkor elveszik tőlem mindezt a bajt elkerülve :D hát.. no comment A babám 21 hetes volt ...és 2012 május 11 én jött a világra és távozott el onnan.

Azóta is eltelt pár hónap és a lányomban leltem vigaszt ő cseperedik de nem felejt. Azóta én nem beszéltem neki a dologról egy szót sem akkor úgy éreztem felfogta a lényegét és ezentúl azt akartam felejtse el. De nem így történt ez sem.

2013 január 2-án elkezdett oviba járni és éppen 3 hete az oviban megkérdezték tőle van e kistestvére mire ő határozottan azt válaszolta : "Igen" egy kisfiú"

megint két hónap clostys próbálkozás...

Mindenkinek kitartást és eredményt kívánok. :)

Sziasztok!

Véletlenül találtam erre a topikra, és egy barátnőnk jutott eszembe, talán segít az ő esete valakinek.

Ő már 7 vetélésen volt túl, amikor kiderült, hogy mi okozza: véralvadási problémái vannak, és ezért nem marad meg egy babó sem. Van amelyiket a 20. hét környékén veszítette el. Szerencsére a 8.-nál rájöttek és igaz végig injekcióznia kellett magát, de egészséges terhesség és kislány lett a vége. Július elején lesz 1 éves.

Talán megér egy próbát, hogy a dokitoknál erre rákérdeztek, hogy milyen vizsgálat azt nem tudom.

Sok sikert hozzá!

Hahó Panncsika!

Én kettő elvesztése után vagyok, és ugyanez a módi. Hormonvizsgálat eredménye jó, egyébként nem vizsgálnak. Most én kopogok mindig Debrecenben az orvoshoz. Nálatok mi újság? Egyébként nekem ugyanezt mondták: örüljön, hogy teherbe tud esni, másoknak még ez sem sikerül. Itt vagyok 32 évesen és családot szeretnénk... Ez sajnos beszédtéma.

Szia!

Ott azért még nem tartunk, mert kedden volt a műtét. A doki azt mondta, hogy gyógyulgassak és ha jobban leszek, akkor kell Debrecenbe menni. Gondolom biztos fog adni megint Utrogestant meg vitaminokat, de ezt előre nem tudom. Két hét múlva kell menni a szövettani eredményért és 6 hét múlva kontrollra. A szövettant biztos megbeszéljük majd. Majd megírom, hogy mi volt.

A biztatást viszont köszönöm.

Szia!

Tapasztalatból tudom, hogy most borzasztó nehéz napokat élsz át, de csak az segít, ha Te magad is próbálsz pozitívan hozzáállni a jövőhöz! Sikerülni fog, mert sikerülnie kell!!!!!!!!!!

Szedted most előre a vitamint + sárgatesthormont a fogantatástól?

Sziasztok!

Minket most akar a doki Debrecenbe küldeni, mert sikerült 3. alkalommal is evetélnem. Az írásaitok után nem tudom, hogy van e értelme. Ha nekem azt mondja majd valaki, hogy örüljek, hogy legalább teherbe tudok esni, én biztos benyomok neki egyet. Honnan veszi a bátorságot egy orvos, hogy így megbántson valakit!

Az Istenhegyi Klinika tényleg jó. Mi az utolsó terhességemnél voltunk fenn Debrecenből, és nagyon-nagyon rendesek voltak.

Csak olyan dokihoz érdemes járni, akiben 100%-ig megbízol, akiről biztosan tudod, hogy mindent megtett érted.

Ki kell probálni,ha meg sem probálod akkor nem tudod meg:)

addig menj míg valaki nem foglalkozik veled....

én értem amit mondanak hogy örülj hogy összejön, de valami gond van ha nem tud tovább fejlödni a baba.

ha teheted akkor menjetek el Pestre, és az Istenhegyi Klinikán voltam, ők is foglalkoznak meddőséggel, ők csinálták meg nálunk a genetikai vizsgálatot.

ne add fel....tudom egy kicsit messze van Debrecen és Budapest:)

bocs a késői válaszért:)

Köszönöm az infot...

ha kelleni fog még jelentkezek, elöször vissza megyek a Pesti orvosomhoz a BMC-be aztán meglátom:)

szia!

olvastam a hozzászólásaidat, igazából egy másik témában találtam rád. Nekem is 2 vetélésem volt, az én orvosom elküldött Pestre egy másik orvoshoz aki sok vizsgálatot irt ki, de ezt már leírtam a korábbi hozzászólásomban. Két hete volt a méhtükrözésem és a laparom. Ahol mindent rendben találtak majd most nov. elején megyek vissza a pesti orvoshoz kíváncsi vagyok hogy mit mond majd. Valószínű hogy a sárgatest hormonjaimmal van gond .a férjet illetően? Hasonlók a problémák nálunk a férjem szeretne nagyon gyereket, én is nagyon félek attól hogy a problémám mellé még jön egy válás és egy új élet.

probálj egy másik orvos keresni vagy akár egy magán intézetet ahol kivizsgálnak igaz ilyenek csak pesten vannak - nem tudom te hol laksz?én Fehérvári vagyok igy elég közel van Pest.

ha tudok bármiben segiteni irj bátran mert szerintem hasonló cípőben járunk:)

Sziasztok!

Sokáig nem voltam, de gondoltam rátok. Most visszaolvastam.

Az én dokim a 2 vetélés után a létező összes vizsgálatra kiírt. A debreceni klinikára kellett mennem. Ahol egy fiatal dokinő közölte, hogy menjek haza és várjam meg, hogy 3.x is elvetéljek. Na, ha az megvolt, akkor menjek vissza. !!!

Sírva hívtam a dokimat. Az meg telefonált és pár perc múlva egy nagyon aranyos doki megcsinálta az összes vizsgálatot. Minden rendben volt. A dokim azt mondta, ilyen lapot húztam, és van amire az orvostudomány nem tud magyarázatot vagy megoldást adni.

Tudom mennyire féltek a következő terhességtől. Hogy követhető legyek, nekem 4 terhességem volt. Az 1-ből született a kislányom, a 2. missed ab, a 3. "sima" vetélés, a 4.-ből született a kisfiam.

Szóval a 2. terhességem után biztos voltam benne, hogy ez többé nem fordulhat elő és amikor hartmadjára várandós lettem, boldog voltam. De elveszítettük azt a babát is. Akkor teljesen összeomlottam, Úgy döntöttünk nem próbálkozunk többé, mert még egy vetélésbe beleőrülök.

Amikor kiderült másfél év múlva, hogy babát várok, nem akartam elhinni. És sajnos végigidegeskedtem azokat a csodás hónapokat. Mindig aggódtam valamiért.

Viszont valamit megtanultam: Ha nem akar maradni a baba, akármit teszel, elhagy. ( a 3. terhességem pár hetét végigfeküdtem, mindenre vigyáztam, mégis angyalkám lett.)

Ha pedig maradni akar, úgyis megszületik. ( Amikor a kisfiamat vártam az első 12 hetet végigpecsételtem és 8 hetesen elgázolt egy motoros a zebrán, mégis megmaradt.)

Most mennem kell, de még majd jövök.

Szorítok nektek! :)

Először is bocsánat a késői válaszért...

Én a legelső terhességemtől kezdve Dr. Végh Györgyhöz jártam. Akkor még a Szabolcs utcai kórházban dolgozott (fiamat ott szültem), majd átköltöztek a MÁV kórház épületébe (lányom pont a költözködés után egy pár héttel született). Ez a mai ÁEK. Azóta viszont már a Péterffy S. utcai kórházban dolgozik...

Magánrendelése kedd délutánonként van a Ferenc körúton. Ha érdekel az elérhetősége, írj és megadom!

Szia!

Nem.Ezt most hallom először.

Én csak egy dolgot nem értek. Az, hogy vizsgálják az ember hormonszintjét, az rendben van. De az hogy a hormonváltozás a terhesség alatt mekkora lesz, azt a vizsgálatok függvényében csak megjósolják. Tehát a hormongyógyszer, amit adnak, az sem tuti, hogy elég, csak remélhetőleg elég. Olvastam erről egy cikket valamelyik nap, és ott is azt írta az orvos, hogy a terhes nőt elvileg minden nap kéne ellenőrizni, dehát úgysem lenne tökéletes, merthogy ha a hormonszint hirtelen változik, akkor mire ezt észreveszik, már úgyis mindegy.

Ilyenről véletlenül nem beszéltetek az orvosoddal?

Kingus!

Természetesen leírom az eredményt. (A naplómban részletesen is elolvashatod majd.)Bár a doki szerint a progeszteron szintem alacsony és emiatt haltak el a terhességek. De vannak más befolyásoló tényezők is. A 21. napos vérvételen csak a progeszteron szintet nézik. Bár szedtem Duphastont és Utrogestant is, mert vékony a méh nyálkahártyám, de az nem segített.