Kérlek segítsetek egy kicsikét! "felmérés" :) fiú vagy lány? (beszélgetés)

Helló!

Nekem 3 lányommal voltak rosszulléteim egész délelőtt.Most Kisfiút várok és ugyan nekem nem volt semmi hányingerem,viszont a férjemnek 3 hónapig megvoltak a tünetei:hányinger,kávétól való undor stb. :)

Szia!

Nekem kislányom lesz. A pocakom lányos, szóval kerek és a csípőmre is szedtem fel. Rosszulléteim voltak, hánytam és émelyegtem a 12. hétig. Nagyon kívánós nem vagyok, de magamhoz képest több édességet és gyümölcsöt eszem. Ja, és az arcom elég csúnya pattanásos volt az elején.

Reggeli rosszullétektől nem szenvedtem, gömbölyű, lent domborodó pocim volt, sós, savanykás ételeket faltam kilószámra, az arcom kb. ugyanolyan pattanásos volt, mint előtte, nem szépült, de nem is lett több göb a bőrömön. Mindenki azt mondta, fiam lesz. Aztán 2009. április 16-án egy kislány bújt ki belőlem. :) Egyedül a karikagyűrűm jelezte előre a nemét: körbe-körbe pörgött, nem tért ki.

A második babámmal még most, a 17. héten is gyötör a hányinger, a pocakom még nem látszik, de szerintem ugyanolyan lesz, inkább édesebb ételeket kívánok, a bőröm pedig most sem változott, nem lett se több, se kevesebb pattanásom. Lehet most fiam lesz? Ha nagyobb pocakot eresztek, kipróbálom a karikagyűrűs módszert!

De a kínai naptár sem jött be és az sem, hogy fiú lesz, ha sokat bújik össze apuka és anyuka, mert lányom lett. Most szinte minden az ellenkezője, ezért tippelek fiúra. Majd a szülőszobán kiderül, ki bérelte újra a pocakomat. :)

Sziasztok!Nekem 1 fiam és 2 lányom van.

Egyikkel sem kívántam az édeset,sem a sósat.Talán a paprikát.

Szóval,nálam a kívánósságtól nem lettünk okosabbak:))

Szia !

Nekem egy fiam, és egy lányom van. A fiamnál nem voltam hányós, csak undorodós, hányingeres. A lányomnál a 6. hónap közepéig egyfolytában hánytam.

Nem tudom mennyire igaz, de nálam így volt.

Köszönöm! A genetikaira már a 16. héten el akarok menni, már minden meg van beszélve a dokikkal, csak éppen azt nem döntöttük el, hogy hova. Pest az köszpontibb, de akit ajánlottak az Pécsi. Szerintem végűl a pécsit válszzuk, mert azt a Mollim kezelődokinője ajánlotta, akiben nagyon megbízok. Elvileg többször is meg fognak majd vizsgálni. Úgyhogy nem árt ha az első UH-on már 16 hetesen átesünk.

Minden tiszeletem a tiéd, hogy ennyi szenvedés után is feláltatok. Jó látni, hogy vannak ilyen erős emberek, és egyben példát is tudtok mutatni, pl: nekem. További kitartást. Én is nyomon kísérem a kis életeteket, ha nem bánod. Sokaknak erőt adhattok azzal hogy kitartottatok, és most ez meghozta a gyümölcsét. Persze gondolom, hogy ez nem ilyen egyszerű, és még hosszú út vár rátok, de szép lassan egyre jobb lesz. Kívánok nektek minden jót.

Végigsírtam a naplódat. Istenem, de nehéz lehetett, lehet.

Kicsit felidőződtek az emlékek. Danikám, intenzív.... Szörnyű volt, amikor becsöngettem és nem tudtam beengednek-e, vagy rossz híreket mondanak...

Gyönyörű kislány volt Mollika. Az a nagy haja.

A pocaklakóddal meg mindenképpen menjél el genetikai UH-ra.

Én Szegeden voltam, nem is egyszer.(Nálunk Dávidkának nem genetikai eredetű a problémája, UH nemis volt kimutatható): Mind a két fiamnál megnézték a szívét(2 kara-2 pitvar), gyomrát, fülét, nyaki redőt..... És mindent meg is mutattak.

Debrecenben több ismerősöm pórul járt!

Nem tudom hol laksz, de érdemes az időt rászánni...

Ha gondolod segíthetek.

Jó egészséget!

Kata

Csak nyugodtan írj, ez mindenki fóruma! Nem csak nekem segít.

Örülök, hogy javulás állt be. Csak így tovább!!!

Ennyi szenvedés után igazán megérdemlitek. Bár alapjába véve is, csak lehet, hogy a sors, vagy a jó ég tudja mi vagy ki, most kárpótol mindenért, és megoldja a sok problémát.

Majd javítom a naplóm elejét. A csoda megérkezett az utolsó pillanatban. Már nagyon rossz állapotban volt Dávidkánk(a folyadékot félrenyelte, csak a sűrű dolgokat tudta lenyelni, nehezen vette a levegőt), amikor ránktalált egy természetgyógyász. Pénzt nem fogadott el, terméket nem árult....(ismerősöm-ismerőse), "csak" kezelte a mi kis életünket. Szépen lassan, de biztosan javul-javult az állapota.

Már 2,5 éves és a bölcsisek mindennapi életét éli.

Bocsi, nem akartam ilyen sokat írni, hiszen ez nem az én fórumom.

Megyek elolvasom a naplódat!

Puszi

NEm haragszom. Szükségem van rá, hogy sokat gondoljak a kislányomra, és ne nyomjam el az érzéseimet, úgyhogy nem kavartál fel.

Olvastam a naplódat... Szörnyű, hogy a sors miért bántja már az ártatlan gyermekeket is. Hisz Ők még semmi rosszat nem tettek. Nagyon sajnálom a helyzeteteket, nektek se könnyebb. Sőt. Mollim legalább már nem szenved. És így utólag a boncolásból kiderült, hogy a műtétek se segítettek volna. Nektek viszont nem szabad feladni, hisz az orvosok se tudnak mindent, így nem is kell elhinni minden szavukat. De te már csak tudod, hisz a nagyfiad már megcáfolta őket. Most a kissebbiken a sor. Az orvostudomány nagyon gyorsan fejlődik, és ami ma lehetetlen, az holnap "gyerekjáték" és "rutin" lesz. Hiszem, hogy a szeretet gyógyít és a rosszat elűzi.

Most én is felraktam a naplómba az egész történetet.

Sok-sok erőt és egészséget kívánok nektek. És azt a Csodát ami biztosan eljön, csak várni kell. Ha más nem, egy újabb felfedezésben jelenik meg, az orvostudomány fejlődésének köszönhetően.

Szia!

Nekem kislányom lett az első három hónap után -3kg voltam, de az unokanővérem meg se érezte a terhességét és neki is kislánya lett, bár ő állandóan kívánós volt, én meg nem lettem kívánós. És nekem nem reggeli rosszul léteim voltak hanem estiek, ez is fura. De drukkolok Neked:-)

Sziasztok!

Én egyszer sem voltam rosszul, nem hánytam, még ingerem sem volt. Viszont állandóan aludni akartam az elején. Még pár hét és érkezik a kislányunk.

Nekem a lányommal voltak inkább rosszulléteim. Szédülés, hányinger, hányás.

A fiamnál ez kimaradt. Szerencsére...:-)

A pocakom alakja is csúcsosabb volt, mikor a kisöcsit vártuk.

Ne haragudj, nem akartalak felkavarni.

Ha a naplóm elejét elolvasod, rájössz, hogy miért voltam "kíváncsi"!

Bejelöltem a naplódat kedvencnek és ha megengeded nyomon követem pocaklakó fejlődését.:))

Köszönöm az együttérzést. Azt hogy mi baja volt, majd inkább a naplómaba mellékelem. Már megírtam a történetet egyszer az "anygyalok szülei vagyunk" honlaphoz, és azt csatolni fogom, csak előbb át szeretném olvasni, amihez meg sok erő kell, mert mostanában mindet próbáltam inkább elásni magamban, de most hogy itt a kistesó, igyekszem tényleg szembesíteni magam a helyzettel, mert csak így léphetek tovább. Majd ma valamikor felteszem, de nagyon hosszú.

Köszi a segítségeket.

Szia!

Elolvastam a naplódat, végig sírtam. Nagyon sajnálom, de legalább nem szenved angyalkád!

Én is úgy gondoltam, hogy kislányt szeretnék. Az első fiam születése után, már csak fiút szerettem volna:)) Ők is anyásak, édesek, bújósak....

Ha lányom lenne azt is imádnám.

Még annyit, hogy ismerőseim körében akinek az első babájából angyal lett, a második kincse másik nemű lett(persze ez nem törvényszerű!), talán a sors akarja így.....

Ha nem vagyok indiszkrét, mi volt kincsed baja?

Kitartást, sok erőt és sok-sok egészséget kívánok

Kata