Keresztény vallással, hittel kapcsolatos témák (beszélgetés)

Sziasztok,

Nagymamám egyik ismerõse hozta el nekünk is nyomtatott formában a következõ imát. Esetleg valaki ismeri-e? Mi a véleményetek róla?

***

IMÁDSÁG SZENT MÁRTÁHOZ

Ezt az imádságot 9 kedden át végezzük gyújtott gyertya mellett. Ez az ima olyan erõs, hogy a 9 kedd befejezése elõtt már megkapod a kért dolgot, akármilyen nehéz legyen.

Szent Márta, feléd fordulok teljes bizalommal, segítségedet kérem, erõsen bízom, hogy segíteni fogsz a nehéz helyzetemben. Hogy elismerd a benned való bizalmat megfogadom, hogy megismertetem ezt az imádságot másokkal is. Alázattal kérlek hozz enyhülést a szenvedésemre. Az a felhõtlen boldogság amely a szívedet átjárja amikor a megváltó Jézust a házadba fogadtad Betániában, azzal kérlek imádkozzál értem és a családomért, hogy érdemesek legyünk a jó Istent a szívünkbe fogadni és segítséget kapni a szükségeinkben, a szenvedéseinkben, amely bennünket sújt – itt kell elmondani, hogy mit szeretnénk –

Kérlek segíts a szenvedõkön, bajba jutottakon, szabadíts meg minden nehézségtõl, úgy ahogy legyõzted a sárkányt, amely most a lábad elõtt hever.

- 3 Miatyánk, 3 Üdvözlégy

Szent Márta imádkozzál értem és családomért. Amen

A Szentlélek ott fúj, ahol akar!

Afrikában nem a nyelveken beszélő kellene, hanem segítő kéz. Aki ennek a nehéz missziónak szenteli fel az életét, az nem töltekezik a Szentlélekkel.

Teréz anya sem?

Aki börtönökben járva irgalmasságot gyakorol, az nem töltekezik?

Vajon a nyelveken tudó tud-e éhezőknek adni, vagy börtönökben járva dicsőítnei Istent?

Na ha ez a fórum a belekotyogásom miatt akadt meg, akkor bocsi mindenkitől.

Nem szóltam :O))

Folytassátok

Én még nem láttam nyelveken beszélőt, illetve nem hallottam. A Biblia azt írja, hogy mindenki más ajándékot kap, kaphat... van aki a nyelveken szólást, más a prófétálást vagy a nyelveken való fordítást(értést), mások meg tanításra kaptak elhívást.. szóval nem mindenkinek kell szerintem nyelveken beszélni. Egy test különböző tagja vagyunk... nem kell mindenkinek ugyanazt tenni.

Szerintem a Szentlélek munkáját ha csak nyelveken szólásra korlátoznánk, akkor csupán csak "egy szelete a tortának" lenne fontos nekünk és helytálló...én nem gondolnám, hogy így van.

Ja, és a nyitottság. Nem tudom miért de én jól megvagyok nyelveken szólás nélkül, soha nem csináltam, és nem is vágyom rá. Másokat már láttam nyelveken szólni, de nem is vonzó nekem. (Ha Isten ezt akarná adni, akkor elfogadnám, és dicsérném vele.)

Viszont egyesek szerint, aki nem szól, az még nem töltekezett be Szentlélekkel.

Szerintetek?

Magyarországon 100 emberből 70 hívőnek vallja magát, és kb. 1 éli át azt a közösséget, amiről a Biblia beszél.

Azon gondolkodtam, miközben olvastalak, hogy nagyon függ a megtapasztalásunk a nyitottságunktól. Ha zárkózottan megyünk áldást venni, keveset kapunk. Ha nyitottan, akkor........:-)

És tök jó, hogy anyukáddal együtt....

Az én anyukám is hívő, de nagyon megtépázta az élet, és sok csalódást még nem tudott feldolgozni, és ezek miatt teljesen bezárkózik.

A Szentlélek segít át a mindennapokon. Voltak mély pontjaim, de tudom, hogy hova kell fordulnom, nem süllyedek el az önsajnálatban. Kiborulásaim helyett próbálok leborulni Jézus előtt.... és próbálom életem nehézségeit és óriáshullámai neki adni, hogy ne csapjanak át fölöttem.

A Szentlélek a kapocs Jézushoz. Olyan mintha új lelkiismeretet kaptam volna, de ennél több, mert irányítást is kapok, amit nem tudnék. Áldott sz Ő neve érte!

Dolores!

Hú, nem semmi történet!

Tök szuper!

Mi újság azóta?

Én nemrég részt vettem egy szemináriumon, aminek a neve az, hogy "Élet a Lélekben". Édesanyám 2szer csinálta végig, majd ő is szeminárium vezető lett (plusz sok minden történt az életében). Messze lakik tőled, de mivel láttam, hogy mekkora változás történt az ő életében, személyiségében (abszolút pozitív értelemben!), megkívántam, hogy én is szeretném elvégezni, hogy közelebb kerüljek Jézushoz. Az első héten eljött hozzám és az első hetet együtt csináltuk végig. Ígeolvasás, megbeszélés, ima. Ezt 8 hét követte. Hetente 2szer az interneten beszéltük meg az igerészeket, ugyanis a szeminárium igékből áll. VAn egy bevezető rész minden hét elején, majd igék vannak tanulmányozási célból a Bibliában. Magyarázatok nincsenek. Nekünk kell ezt megfejteni, elmélyülni. Először az Atyáról, majd elhívásáról, szeretetéről, majd Jézusról és áldozatáról...és volt olyan hét is, amikor a Szentlélekről volt szó. Ott volt helye egy bizonyos "Lélekáradásnak", amit én is az Úr kegyelméből átélhettem.

Íme az akkori naplóbejegyzésem.

2010. Márc.30.

A szeminárium alkalmából múlt héten a Szentlélekről olvastam igerészeket, melyen elgondolkodtam...hisz tudtam, hogy vasárnap édesanyám (egyben lelki vezetőm) sok kilométerrel odébb, az interneten azért fog imádkozni, hogy a Szentlélek beköltözzön a szívembe.

Az életgyónás után nagyon nagy békességem volt. Mégis vasárnap bal lábbal keltem és egy sorozat nem szívderítő dolog történt. Egész héten készültem a vasárnap esti alkalomra, de vasárnap mégis úgy éreztem, hogy kevés vagyok...nem tudok jól összpontosítani, mi van, hogyha nem tudom kitárni a szívemet. Tudtam az agyammal, hogy ezek mind kísértések. Édesanyám megerősített ebben. Kérte, hogy lazuljak el és imádkozott értem, hogy a Szentlélek Isten töltse el lelkemet, kérve a szeretet ajándékát (én azt kértem). Én nem tettem semmit, csak próbáltam minél nyitottabb lenni és befogadni. Ahogy az ima megtörtént, kérdezte anyus, hogy érzek valamit. Semmit. Mondta, hogy ne aggódjak, van aki nem érzi...attól még a Szentlélek elvégezte a munkáját. Ahogy ezt elmondta nagy levegőt kezdtem venni, mintha nem lenne elég levegőm és dicsőítésre indított az Úr. Hálát adtam és dicsőítettem...és nem tudtam becsukni a szám.:)

Mikor a férjemhez lementem kérdezte, hogy mi történt, lelki gondozott anyu? Hisz mikor felmentem olyan voltam, mint aki citromba harapott, mikor lejöttem meg olyan, mint ha ittam volna egy felest. Értelmet nyert számomra a pünkösdi történet!

Az este alig tudtam lefeküdni, mert hálát adta, dicsőítettem, egyfolytában! És mielőtt a napló olvasóim azt gondolnák, hogy bármi érdemem lenne ebben a dologban elmondom, hogy NEM! EZT TELJESEN JÉZUS CSODÁLATOS AJÁNDÉKA AZ ÉLETEMBEN! Én nem dolgoztam meg ezért, sem nem érdemlem meg, nincs bennem semmi nagyszerű, hanem csak az Úr mindenkit körülölelő szeretete munkálkodik ily nagyszerűen. Ezt BÁRKI megtapasztalhatja! Kivétel pedig nincs.

Reformátusként most már tudom, hogy milyen nagy kincstől fossza meg magát az egyház, ha elveti ezeket. Pedig Istentől vannak. Jézustól, és Pál is sokat mondja és példázza (lásd kézrátétellel Szentlélek kérés, gyógyítás...stb). Jézus felajánlja mindenkinek a Vigasztalót... nem értem miért szorítjuk ennyire háttérbe.

Áldott az Úr!

Régebben, mikor az Urat dicsértem inkább énekekben tettem azt. Elénekeltem azt az éneket, melyet az Úr a szívembe helyezett és úgy dicsértem Őt.

Most már mindkettő: imában és ha arra érzek indíttatást, akkor énekben.

Keresem majd az új fórumodat! :)

Lehet, hogy fölösleges dolgot írok(és már mindenki tudja), de többször olvastam a hozzászólásokban, hogy hogyan és mikor érezzük az Urat.

A hit túlmutat az érzéseken. Ez egy döntés Jézus Krisztus mellett. Válasz az Ő hívására, egyben elkötelezettség az Ő szolgálatában. MA Pünkösd van. Jézus mikor feltámadt elküldte a Vigasztalót, a Segítőt, aki segít az Úr útján járni, figyelmeztet és igenis van, amikor bennünk, a lelkünkben kiárad. Ezt érezzük. De Ő akkor is velünk van, ha esetleg mindennapi gondjaink elnyomják Őt. Ez természetes, emberek vagyunk.

Tudjátok, olyan jó mikor a Szentlélek erősít, figyelmeztet, megdorgál.... és vigasztal. Ezt mind az Ő szeretete révén kapjuk, csak kérnünk kell és bízni Őbenne.

Kívánok mindenkinek áldott Szentlélek-kitöltetés ünnepét!

Ez nagyon jó,ha ezt érzed.És amint írod nem a gyülekezet ami fontos.De akkor minek mennék oda?Én a magam részéről nem érzem jobban ott az Istent mint itthon vagy bárhol máshol.De mindenki járjon olyan helyre,ahol Ő maga jól érzi magát.Én nem járok egyikbe sem,nem is tervezem.El tudom képzelni,hogy vannak olyan gyülik ahol jól érezhetik magukat az emberek együtt,ezt érthetőnek tartom ha akkor oda járnak.De én nem tudok egy ilyet sem,mind negatív tapasztalatot látok az ismertek közül.A barátaink miatt néha elmegyünk ha olyan alkalom van,pl gyerek bemutatás vagy hasonló ami róluk szól,de ennyi.Én pl a templomokat szeretem,ott valóban jól érzem magam,ott nekem van olyan érzésem mint neked a gyülibe,hogy mintha Isten közelebb lenne hozzám.

Az életét pedig mindenki maga éli rendezi,az Isten nem megoldja a problémáinkat amíg mi ölbe tett kézzel várunk,hanem segít nekünk megoldani.

Az rajtunk múlik mennyire fogadjuk el ezt a segítséget.

26.án megjelenik egy emlékezés amit írtam róla...

nagyon nehéz élete volt, az utolsóját is mégis oda adta, annak aki arra éppen rászorult.

nem az életét bánta, szerintem és anyu szerint is azért változtatta a döntését mert 13napi szenvedés után és egy újraélesztés után egyszerüen rájött nincs menny se pokol

Rosszul érzed,nincs bennem harag,főleg nem irántuk.

Anyám iránt abban az időben annál több volt,hiszen csak azt láttuk tönkre teszi a családot a hit nevében.Én nem próbálom megmenteni onnan őket,hiszen tisztába vagyok vele,annál nagyobb az ellen állás.A véleményemet ismerik,sok mindenben egyet is értenek,de mondom olyanok mintha agymosottak lennének.Inkább Ők szerették volna,ha mi is oda tartozunk.Csakhogy mi nem akarunk.

Egyébként sok idő amíg kinyílik a szeme az embernek,anyámnak is sok idő kellett hozzá.De sajnos az időt nem lehet vissza fordítani.

Így,hogy nem érint annyira közelről,így könnyebben kivárom.Azon szoktunk poénkodni,hogy nekem van időm kivárni,és még meg lesz a vállam is amin sírhatnak akkor.Az a baj,hogy egy csomó mindent bele magyaráz a vezetőség a hitbe,ami csak az ő érdekük,és mindig úgy manipulálnak,hogy ők jó színben tűnjenek fel.Hihetetlen a számunkra,hogy Ők ezt nem látják...

De mindegy,mindenki a saját életét éli,attól még szerethetjük egymást.

Nem tudom egyébként honnan nekem ez a radar,de már anyán esetében is mindig szinte első látásra megmondtam kik azok az emberek akik nem tisztességesek,manipulatívak negatív a kisugárzásuk hiába a széles mosoly az arcukon.És ki is derült mindig,hogy igazam van,csak az a sajnos,hogy volt,hogy 10 év után....