Kényes helyzet-hogy készüljek fel erre? (beszélgetés)

Borzasztó, katasztrófa, szörnyű stb.

Minél messzebb, annál jobb!

:))

Szerintem, ha már teljesítettük a "nagy feladatot", nekünk is jár végre egy kis szabadság!

A gyerekek is élvezik a saját szabadságukat minden téren.

Persze az unoka más tészta! :DD

Erről van szó :) Én most ott tartok, hogy gyakorlatilag szabad vagyok, újra hódolhatok a hobbijaimnak, mert mindamellett, hogy a háztartást továbbra is megnyertem, már nem kell állandóan készenlétben állnom, mert éhes a gyerek, meg mit vesz fel, meg hova megy, meg kivel barátkozik...

Én egyébként egészségtelennek tartom, hogy a szülő mindent tudni akarjon, netán tudjon a gyerekéről, mert ezzel a magánélet szentségét sérti meg. Az én szüleim sem tudnak mindent rólam, kisebb-nagyobb titkai mindenkinek kell, hogy legyenek, ettől senki sem lesz hazug vagy képmutató. A gyerekeimnek is vannak titkai, bár alapjában véve őszinték és elmesélik, ami velük történt, de időnként úgy érzem, boldogabb lennék, ha nem mondják el...

Ajjaj!

Kerüld el őket!

Valamiféle hívők netán?

:))

Mi is igyekeztünk önállóságra nevelni őket.

Még a fiam is tud főzöcskézni - nem halna éhen :)-vasalni, mosni stb.Jól tud bánni a pénzzel is.

Lánykám már anyuka :)

Mondom én, hogy itt a szülők szalajtanak :((( Nem engedték, hogy felnőjön a gyerekük, aki ezért életképtelen lesz, ha egyedül marad :(

De ez az ő harcuk, vívják csak meg nélküled. És az előbbi "nagylányos" hivatkozás, hidd el, nagyon ütős tud lenni. :D

Így van. Csak sokan összekeverik a szülői szeretetet a gondoskodással. A szeretet egy életre szól, a gondoskodás viszont csak addig és olyan mértékben, ahogy azt a gyerek igényli. És szerintem minél előbb le tud szakadni és önállóvá válni, annál jobb - szülőnek és gyereknek egyaránt.

Az enyémek még itthon laknak, de régóta a saját útjukat járják. Nem szólok bele, mit csinálnak, nem vagyok felelős a cselekedeteikért, de azt tudják, hogy ha kérik, ránk számíthatnak :)

Jaj anyám, mi köze ehhez a szülőknek, úristen?

Hát ez nagyon gáz,sőt szánalmas az ilyen szülő,

az ilyen embereknek nem szokott magánélete lenni, és 50 évesen is otthon ül.

Szerintem kerek-perec tudasd mindenkivel, hogy sz.rsz az egészre.Mert te se menekülj azzal, hogy nem leszek otthon :)

Csapj szét közöttük.

:))

A "gyerek" az 100 évesen is gyerek!

Látok én is ilyet a családban...

Mi is szeretjük a gyerekeinket és hagyjuk őket a saját útjukon járni.

Ha segítségre van szükség, számíthatnak ránk.

:)))

Ügyes vagy!

Ne legyél áldozati bárány!

Az ilyen negatív embereket jó messzire kerüld el!

Én szóba sem állnék velük.

Tudod, mi jutott még eszembe? Lehet, hogy a szülőkkel van a legnagyobb baj, azért olyan a barátnőd, amilyennek leírtad.

Vannak ugyanis szülők, akik nem tudják elfogadni a gyerekeik önállósodási törekvéseit, azt meg pláne nem, hogy felnőttek :((( Nekem az anyósom ilyen (igazából emberileg nagyon jó), állandóan rendezné az életünket, a lakásunkat, az anyagi helyzetünket (mármint hogy mire költsük a saját keresetünket) meg ilyesmi. A sógornőm ezt kiválóan felhasználja a saját javára, pl. a végtelenségig kiszolgáltatja magát az anyjával, de mi a férjemmel szinte belebetegedtünk. Majdnem 25 évembe telt, mire le tudtam rázni ezt a terhet.

Neki az a kegyelemdöfés, ha azt mondom, hagyjon békén, mert már nagylány vagyok! :D Ha erre sem enged, tovább ragozom, hogy már tudok cipőt kötni, evéshez nem kell előke, és egyedül is ki tudom törölni a s... :) Ettől tuti abbahagyja az igehirdetést :) Az, hogy ilyenkor vérig sértődik, már legyen az ő problémája...

Így is kell. Próbáld meg szépen, udvariasan, de nagyon határozottan. Ha nem megy, akkor úgy, hogy megértsék... azzal meg ne foglalkozz, mit mondanak és gondolnak, úgyis azt gondolják rólad, amit a lánykájuk a fülükbe duruzsol :(((

Az viszont kétségbeejtő, hogy a szülei próbálják "rendezni" egy 21 éves lány emberi kapcsolatait. Szerintem nagy baj van náluk, ami meghaladja az erejüket, ezért akaszkodnak rád.

Én szorítok Érted! Vigyázz magadra, legyél nagyon okos!!!