Kell-e erőlteni egy 3 éves gyereknek, hogy márpedig menjen láthatásra az apjához? (beszélgetés)

Szia.

Én úgy tudom, hogy kb. 14-15 éves korig kell menni a gyereknek a láthatásra. De persze ez nem biztos, csak én tudom így.

Szia!

Szerintem nagyon is kell erőltetni, egy 3éves kis lúrkó még ne döntsön ilyen kérdésben, főleg ha nem panaszkodik az ott létek után, hogy esetleg kellemetlenül érezte magát. A párom a lányát 5éves koráig nem hozhatta el, ha látni akarta oda kellett mennie a volt feleségéhez, de még a ház elé sem vihette ki. A kislány most 9 éves és semmi apa-lánya viszony nincs köztük. Most már találkozhatnak kéthetente, találkoznak is, de sajnos nem olyan a kapcsolatuk amilyennek lennie kellene :(

Én azt mondom a gyereket hozzá kell szoktatni, hogy találkozzon az apukájával ha akar ha nem, nagyon fontos lesz a későbbiekben, hogy ott lesz neki az "apu" akivel jóban van. Feltételezem, hogy az apa nagyon szeretné látni a picit. A kisgyerekek nagyon hamar beleszoknak az ilyen helyzetbe és várni fogja mikor meget legközelebb.

Azt tudjátok, hogy hány éves korig muszály menni a gyereknek az elvált exhez?

Lányom 7 éves, de nem akar menni. Persze az exem szerint én beszélem tele a fejét.

Micsoda rémes helyzet.Szegény kislány.

Szegény Ti!

Csak kapkodom a fejem...és nem jut eszembe semmi.

szerintem semmit nem kell eroltetni, elsore ez jutott az eszembe.

Ez a kislany sehol nem erzi magat biztonsagban, mindenhonnan azt kapja, hogy teher, felesleges, nem kell senkinek.

Az anyja nem tud vele mit kezdeni, az apjat nem erdekli, nem is akarta, azt is megertem, eva, hogy te sem vennel a nyakadba meg egy gyereket.

En azt hiszem, azt csinalnam, hogy a ferjemet erositenem ebben, hogy o az apa, nezzen vele szembe es fogadja el. Ezt a kislanyt mar nem lehet meg nem tortente tenni. A hsz-aidbol meg ugy veszem ki, hogy azert megiscsak erdekel a sorsa. Nem kell ottaludnia sem a kislanynak, csak erezze, hogy elfogadjak. Szoval az elfogadast "eroltetnem", iszonyu nagy hatrannyal indul

annak ellenére hogy anya vagyok és harcolnék a gyermekeimért,igazat adok neked...nem minden esetben az anyánál van legjobb helyen a gyerek,mégis elsősorban neki itélik...persze van ellenpélda,mikor az apa csakazértis harcol a gyerekért,nehogy csorba essen a hírmevén,pedig valójában nem vágyik rá....ezek azok az esetek mikor a szülő,szülők,egyáltalán nem figyelnek a gyerkre....

amellett hogy én nem kívánok lemondani a gyerek nálam történt elhelyezéséröl,sőt harcolnék érte,ennek ellenére,ha nem lennék,mindkét gyermekem nyugodt szívvel bíznám bármelyk apukára(merthogy nekünk kettő van),és tudom hogy mindent megtennének ők is,a gyerekek érdekeit szem előtt tartva...

no ezt jól megirtam,de talán érthető mit is akartam...szóval egyetértek

Egy jó kapcsolatot anyuka segítségével lehetne kiépíteni,de anélkül is megy,csak sziszifuszi munka és sok-sok idő. Ha most feladja,akkor egyre kisebb lesz az esélye, márpedig ez szülőként kötelessége még akkor is,ha nem akarta ezt a kislányt. A kislány sem ezt a helyzetet akarta volna ugye,ha lett volna választása... Ahogy kivettem az írásókból,nagyon rossz szociális és emberi körülmények között élnek,ez méginkább kötelezi őt,hogy mellette álljon. Az is lehet,h később már nem csak a láthatásról lesz szó,hanem magatokhoz kell venni,ahogy a másik gyerekről )vagy gyerekekről?már nem emlékszem) lemondott, mit tennétek,ha pl. intézetbe adná vagy az utcára kerülne?

Most még kicsi,nem kell erőltetni egyszerre az ottalvást,mindent. De MOST kell kiépíteani azt a kapcsolatot,ami később szükséges lesz nagyon!

Nekem valahogy az volt az első ami az eszembe jutott,hogy nem eröltetni kell,hanem az anyjának kellene úgy nevelni a gyereket hogy akarjon menni,persze abban az esetben ha az édesapa nem veszélyeztetei semmilyen módon a gyermeket....ezek után olvastam végig a fórumot,és továbbra is azt gondolom az anyai nevelés hatására ilyen,nem a megszokott környezet,stb...Tényleg csak azt tudjátok tenni hogy nem eröltetni,de tartani a kapcsolatot,mint az már lett említve,sütizés,játszótér,stb....Ahogy nő,biztosan szembesülni fog a két életmód szerinti különbséggel,nyugalommal,és annak hiányával...nem vagytok könnyűá helyzetben és biztos nem lesz könyebb akkor sem ha megnő és nálatok akar lenni....sajnálom,de én így érzem...

Nagyban befolyásolja a gyermeket az anyai hatás,de persze az apa hozzáállása is...én összeteszem a két kezem,hogy így meg tudtuk oldani a láthatást,gyerekelhelyezést,nem veszem észre hogy megsínylené a gyerek,és azt érezné hogy "dobálva van"

Én annyit tudok, hogy amikor mi váltunk és kimondták, hogy milyen időközönként van lehetősége a volt férjemnek a gyerekkel való együttlétre, én megjegyeztem, ha menni akar. Mármint a gyerek. A bírónő erre kedvesen felhívta a figyelmemet, hogy köteles vagyok mindent elkövetni, hogy a gyerek menni akarjon...

Nos, annyit lehet még esetleg tenni, hogy örülünk a gyerekkel, hogy milyen jó lesz, mehetsz apához és ott majd ezt, meg azt csináljátok. Tudom, ehhez nagyon nagy lélekerő szükséges, de a gyerek érdeke. Mennie úgyis kell, legalább ne élje meg szörnyűségként.

Saját vélemény.

Bocs,ezt nem tudtam!

Tudod mi is elváltunk,de mi mindíg azon vagyunk,hogy mindkettőnket szeressék a gyerekek.

Igaz már nagyok,de ha kicsik lennének is így tennénk.

"Kell-e erőltetni",ezt egy ennyi idős kisgyerek,nem hiszem,hogy erőltetésnek veszi.Sőt!

Örül,hogy viszont láthatja az apát!

Vagy anyát?

Egy ferfilelek mas, mint a noi, akarat nelkul vagy ellenerzesekkel apava valni nem ugyanaz, mint anyai osztonnel megspekelve gyereket szulni.

Erdemes errol megkerdezni ferfiakat, mit ereznenek, tennenek, es megdobbentoen sokan nem fogadnak 'lelkesedessel', sooot. Bar ez is egy altalanositas, ezt sem lenne szabad. :))

Igen, pedig valóban nem lenne szabad.

Ráadásul elég nehéz véleményt mondani úgy, hogy csak töredékét ismerjük a történetnek.

Nem is ugy ertettem, hogy kozvetetten tehetnek, csak a velemenyem emiatt nem mas errol a helyzetrol, hogy Te vagy en magam, mit eltem at.

Nem itelheto meg abbol a latoszogbol, ahonnan nezzuk, magunkbol kiindulva, hogy nekunk mire lett volna anno szuksegunk.

Sajnos az elettapasztalat olykor elfogultta teszi az embert es hajlamos a sajat szemszogebol altalanositani.