Káosz a lélekben (beszélgetés)

Szépen megfogalmaztad az érzéseidet és egyszerűen, mindenféle túlzások és cifrázások nélkül, mégis érthetően. Gratulálok hozzá. Ennyit a cikkről.

Én azt tanácsolom, hogy váljál felnőtté. A felnőttek élete döntés és felelősségvállalás, de ezek nélkül nem ismered meg az igazi sikert és persze a kudarcot sem. Nehéz, de sajnos szembe kell néznünk a félelmeinkkel és nem szabad hagynunk, hogy legyőzzenek minket. Ha a félelem irányít, sose leszel boldog, de még csak az esélyt sem adod meg magadnak. A kudarc, a fájdalom pedig szintén elkerülhetetlen része az életünknek. Ja és hiába vagy fiatal, a te szíved sem dobog örökké. Egy ember átlagban él (jóindulattal) 75-80 évet, nem mindegy, hogy ebből az időből mennyit vesztegetsz a félelmeidre és a bizonytalanságodra az önállótlanságra.

Kitartást! :)

:))) Ha a magány ellen küzdesz és az jön be... küzdj ugyanilyen módszerekkel a fordítottja ellen, hogy az jöjjön be. :)))

Tudod, ha egy matek egyenlet egyik oldalról nem megoldható, a másikról még lehet, hogy igen.

Próba szerencse.

Nehéz nyitni, nehéz felvállalni olyan dolgokat, amiben benne rejlik a kudarc lehetősége. De hidd el, mégis fontos! és meg kell tenned, meg kell próbálnod, magadért, a boldogságodért. Aztán ha nem sikerül, legalább azt mondhatod, hogy adtál egy esélyt...

Mások kilométereket tesznek meg a boldogságért, neked valóban csak pár utcányit kellene talán...

Miért kéne várni a másik életedre? (Ami talán nem is létezik.)

Lehet, hogy csak te érzed úgy, hogy nagyon távol vagytok egymástól.

Ne kövesd el ismét ugyanazt a hibát! Ragadd meg a lehetőséget, vedd a kezedbe a sorsod. Csak pár utcányit kell megtenned. :D