Jól jönne néhány tanács...! (beszélgetés)

szerintem erre irtó egyszerű a magyarázat: a Te gyerekeid semmilyen szinten nem állnak a kapcsolata/boldogsága útjában, a vér szerinti rokonai, és még a "pótanyát" sem kell eljátszani nekik.

A pasi lányához meg semmi köze, lényegében csak egy "kolonc" számára.. (ez nem túl szép megfogalmazás részemről, de sztem igaz, hiszen egy vadidegen nő és a jelenlegi párja közös gyereke.. egy idegen, aki igazából nem hiányozna, ha nem lenne)

Ha az ember választhatna, hogy a szerelmének legyen egy "hozott gyereke" egy előző kapcsolatból vagy ne, akkor sztem elég kevesen akarnák azt a bizonyos gyereket választani önként és dalolva..

Ezen kívül szerintem 21 évesen még nincs is erre a "pótmama" szerepkörre felkészülve lelkileg, ami szintén érthető.. (ezért is nyűg számára a kislány) 21 évesen még szórakoznia, élnie kellene, nem más kisiskolás gyerekét pesztrálgatni..

Valójában neki emiatt lehet nehéz: egy felhőtlen, szabad párkapcsolat helyett egy "miniházasságot" kapott egy 8 éves vadidegen gyerekkel..

Ez így tényleg kemény lehet ennyi idősen.. gondolom, a barátnői élete nem ilyen..

Az az érdekes,hogy ezt az érzést csak a kislány iránt érzi.Viszont az én nagyobbik fiam is annyi idős a kicsi 3 éves és őket meg imádja.Érdekes nem? Sztem azért mert a kiscsajra féltékeny.

Ő azt mondja,hogy a problémát felvetette az ,,apukának is",mire ő is azt válaszolta,hogy a gyerekkel együtt kell elfogadnia,mert hozzá tartozik.

A hugi szerint jól működne a kapcsolat,ha nem lenne gyerek DE ott van!!!

És szerinte a pasi mindenben támogatja még a táncművészetiben is.nem anyagi részre gondolok,mert a hugi dolgozik,hanem lélekben bíztatja.

nana, azért más az, amikor elméletben tudom egy pasiról, hogy van gyereke, de a gyakorlatban még nem próbáltam a gyerekével bármilyen kontaktust teremteni - illetve amikor már ott áll előttem a gyerek és nekem kell vele megtalálni a hangot, vigyázni rá, játszani vele, stb..

Egy 21 éves lány ennek a dolognak a súlyát még sztem egyáltalán nem tudja igazán felmérni.. (de igazából senki, akinek a közvetlen környezetében nincs gyerek)

Nyilván amikor a pasi közölte, hogy van egy kislánya, akkor az említett lány viszonylag könnyedén rábólintott, hogy nem gond.. viszont most, hogy sok időt töltenek együtt már nem annyira könnyű a helyzet.. a problémák mindig menet közben derülnek ki, ha még nem volt ilyen helyzetben korábban, akkor lehet, el sem tudta képzelni, hogy egy 8 éves gyerekkel mi minden jár együtt, ami a kapcsolatára is befolyással lesz.

szerintem hagyni kell, hogy ő magától jöjjön rá dolgokra.. nem kell aknamunkát végezni a szülei részéről, nem kell rávilágítani a pasi hibáira vagy a kapcsolatuk hátulütőire - előbb-utóbb ő maga is rá fog jönni, hogy nem ezt akarta.. Lehet, durván hangzik részemről, de ha még 1-2 évig szenvedezik ebben a történetben, akkor sem marad le semmiről az életben, viszont talán magától belátja, hogy váltania kell.

Kívülállókra nem fog hallgatni, a sorsáról csak ő maga dönthet, de úgy tűnik, ahhoz még nem érzi elég rosszul magát a pasi mellett, hogy magától lépjen.. ha tényleg annyira rossz a helyzet, akkor előbb-utóbb befejezi, és akkor legalább Ti (a családja) nem lesztek sem bűnbakok, sem felbújtók, sem semmi negatívok.. (és akkor természetesen nem szabad "én megmondtam, hogy ez lesz"-t játszani vele!)

egyébként még az is lehet, hogy a Táncművészetin betáncol egy másik pasi a képbe, aki majd segít elszakadni a jóval idősebb apukától..;)

erről van szó. egy embert vagy szeretek gyerekkel együtt vagy nem állok vele szóba de panaszkodni nem panaszkodok.

tudnia kellett elejétől, igy ha akkor jó volt legyen jó most is. ha meg nem mert rájött mégsem okés akkor lépjen.

Sziasztok!

A nővérem most 27 éves, a párja 40. Amikor összejöttek, a nővérem 22 éves volt. Tudni kell, hogy a sógoromnak van két gyereke, akik az előző házasságból születtek, de a válás után, mivel a bíróság alkalmatlanná nyilvánította az anyát a gyereknevelésre, így a férfihez kerültek.

A kapcsolatuk elején iszonyatosan mérgesek voltunk Julcsira, hogy képes a fiatal éveit egy ilyen többgyerekes emberrel pazarolnia, de a kapcsolatuk működött, és működik a mai napig is. Azóta már született egy közös gyerekük is, a drága szépséges unokahúgom, és boldogok.

A nővérem választotta ezt az utat, neveli más gyerekét, imádják a gyerekek.

Szóval ha az illető hölgy még mindig a pasival van, feltételezhető, hogy szereti, bár ha igazán szereti, minek panaszkodik. A kislányt is a pasival együtt kapja, elkell fogadnia.

A család meg nem jól teszi, ha beleszól. Saját tapasztalat.

ha igazán szereti a pasit akkor vele beszéli meg ezeket és nem veletek.

ha már most nem tudnak egymással komunikálni akkor kár az egészért szerintem is.hisz egy kapcsolat alapja a bizalom, a nyíltság, ha ez nem megy akkor kész

amikor "összejött" vele akkor nagyon jól tudta azt hogy a pasasnak van egy gyereke. ennek ellenére mégis vele van. akkor viszont ne panaszkodjon. amúgy viszont szerintem is le kéne ülniük egymással az unokahugodnak és a párjának hogy megbeszélni mi a helyzet. én bizony rákérdeznék, vagy megmondanám hogy zavar a gyerek.

de ez az ő élete neki kell megoldani, ha ő retteg hogy egyedül marad az ő dolga. ha beleavatkoztok nem biztos hogy jobban jár az unokahugod.ha pedig ő kér tanácsot mindenképp azt mondanám hogy egymással beszéljék meg. de igazából ez a lány hibája ha engem irritál egy gyerekes pasi akkor nem jövök vele össze. elég sok pasi van megtalálja majd ő is az igazit. ha másképp nem mejd tanul a saját hibájából

Igen a család is ezt próbálja vele megértetni,de az anyjára már egyáltalán nem hallgat.Talán én vagyok az egyetlen aki tud hatni rá.

Vannak nagyszabású tervei a jövőre nézve.Táncművészetire készül,mert a tánc az élete.

De rossz szenvedni látni!

jóhogy nem tudja elfogadni a kislányt,mikor még ő is egy gyerek....mi lenne ha rákérdezne dolgokra?

bár az én meglátásom az,ha egy kapcsolatban felmerülnek olyan gondok,amit nem a másikkal osztunk meg,akkor az a kapcsolat haldoklik....

bocs,ekkor még nem tudtam mi a gondod:)

és írtam egy tanácsot :)))

Jól jönne pár okos tipp, jótanács!

A szitu a következő: Van egy 21 éves unokahúgom, kb. egy éve összejött egy 36 éves pasival,akinek van egy 8 éves kislánya. Állítólag szereti az unokahúgomat és sajnos pár kedves szóval el is tudja csavarni a fejét. De a család csak azt látja,hogy kihasználja őt és csak azért kell neki,hogy a gyerekére vigyázzon. Iskolába ,orvoshoz stb. vigye.

Bár az unokahúgom kezdi belátni,hogy zavarja,hogy ő ebben a kapcsolatban soha sem lehet az első,mert mindig a gyerek lesz az (ami ugye természetes is). Az apát állítólag szereti,de a kislányt nem tudja elfogadni. És ez előbb vagy utóbb megöli a kapcsolatot. Attól fél – retteg,hogy 21 éves létére egyedül fog maradni,holott ez butaság,mert nagyon szép,életvidám, és értelmes lány,de ha így folytatja teljesen tönkre fogja tenni magát.

Már az édesanyjától is elhidegült,pedig régen mindent meg tudtak beszélni egymással.

Nem tudja mitévő legyen!

Szerintetek??