Jó egy házias férfi vagy inkább papucs az ilyen típus? (beszélgetés)

Számomra a papucs azt a személy jelenti, aki szinte eggyé olvad a társával, megszűnni látszik a saját identitása, a saját akarata. Nem húznék egyenlőség jelet a háziasság és a papucsság között.

Lehet valaki úgy is házias, hogy segít a társának, mert tiszteli, szereti és osztozik a hétköznapok terheiben. Úgy is lehet házias, hogy nem jelent terhet számára a házimunka, hanem szívesen vállalja. Az a helyzet sem kizárt azonban- amilyen feltételezéssel élsz- hogy valaki papucs és ennek egyik megnyilvánulási formája, hogy nem mer ellent mondani a másik fél akaratának.

A férjem is megcsinál mindent. És nem papucs! Önálló véleménye, gondolata van, magyarul nem úgy táncol, ahogy én fütyülök. Mert én meg amúgy sem vagyok parancsolgatós!

Pont úgy, ahogy én is fát vágok, etetek, ugyanúgy ő is főz, mos...🙂

Egyenlő felek vagyunk, mindenben! Nekem semmi gusztusom nem lenne egy olyan férjhez, aki munka után leül a fotelba és várja, hogy az asszonykája kiszolgálja. De viszont én sem vagyok a minden percen barátnőzős, állandóan kozmetikusnál ülő típus.

".. Akinek minden jó úgy ahogy a nő akarja..." Miből gondolod hogy Neki nem jó?

Ez teljesen normális..

Az én férjem is ilyen, sőt!

De emellett egy határozott, erős személyiség.

Szerintem ez is hozzá tartozik a családi harmóniához..

Ha csak a nő csinál mindent akkor cseléd... Ha a férfi akkor papucs.. Mindenki csinál mindent, és ez a normális szerintem.

Le a kalappal hogy ennyire figyelmes és oda adó ez a srác!

Álompasi!

Kinek lenne jó, ha csak elfeküdne otthon, net, TV, haverok??? Ettől nem lenne férfias a szememben, csak egy here.

Minden normális férfi így él családban.

Kivéve az "akit ide-oda lehet rakni" dolgot. Az a te fantáziádban létezik, mert nem tudod, hogy él egy normális férfi.

Nem én mondtam neki, hogy csinálja. Az elejètől kezdve szívesen végzi. Ezt szokta meg otthon. Az anyukája sokat dolgozott, ketten laktak, így neki maradt a háztartás. Amíg az anyukája aludt, ő elment bevásárolni, takarított. Most velem èl, vagyis együtt, de bármit rá lehet bízni. Ha ő a pihenős napokig, nekem semmire nincsen gondom. Főz, tereget, bevásárol, postára megy, bármi. Nem kell kérvényt benyújtani. Ezeket én is megcsinálom amikor én érek rá. Ha együtt esik a szabadnapunk mindig együtt takarítunk, néha együtt fôzünk. Ez gyakrabban, mert annyira nem szeretem amikor belekotnyeleskedik. 😅

Alapjában véve nagyon házias és nem nevezném papucsnak, mert azért nem lehet őt ide-oda tenni. Ő sem ez a típus! Van véleménye, gondolata mindenről. A legnagyobb kritikusom is! 😅

Ami a legjobb megoldás. Alkalmazkodni kell egymáshoz.

Házasság csak úgy működik.

Az én férjemet nem lehet irányítani.

De közösen végezzük a háztartási munkákat és a gyerekekkeli teendőket.

Eszembe se jutna rá azt mondani, hogy papucs és hidd el, ő sem gondolja úgy.

Nincs egy bátyja?

(csak vicceltem 😉)

Szerintem vagyunk így páran.. És nem éreztem, hogy papucsok lennénk. Legalább is a magam részéről semmiképp sem.

A gyerekek nevelése közös feladat.

Mig az anya főiskolára járt nyilvan addig az én feladatom volt, és szívesen csináltam. Igaz csak hétvégente. De megtettem volna bármikor, hisz egész héten az ő nyakán volt a háztartás, gyerekek stb.