Jár még valaki hasonló cipőben? (beszélgetés)

Én már több,mint egy évtizede dolgozom u.azon a munkahelyen.És mára odaáig jutottam,hogy utálom a munkám.:(

Semmi motivációt nem érzek,nem látom értelmét annak,amit csinálok.

Mindezt kevés fizuért.A nap jelentős részét ott töltöm.Érzem,hogy depressziós leszek.Na,jó....Inkább életunt.

Millió helyre beadtam a jelentkezést.De abszolut semmi lehetőség a váltásra.Pedig nekem semmilyen munka nem"büdös".

De" örülök",hogy legalább van hol dolgoznom.

... IIIiiigen, ez ismerős... az elején élvezed, aztán kiégsz... nos, ehhez kell az érettség... tanulni, tovább képezni magad, más irányba képezni magad.... stb.

Én államig-ban dolgozom, állítom régóta, hogy ez a teljes elbutulás terepe, ha az ember nem találja meg azt a valamit, amiben továbbindulhat, de ezt senki nem fogja megtalálni helyetted, ezt Neked kell. Ha valamikor szeretted a munkát, akkor az annyira nem lehetett rossz... csak egyszer csak rutinná válik, hiányoznak a kihívások, amik igaziból éltetik az embert, ezeket Neked kell megkeresni, nem kínálja tálcán senki. :)

... szerintem... ;)

Megértelek, hiszen ötödik éve ebben a cipőben járok. Levelező tagozatos hallgató vagyok, közben a vendéglátásba dolgozom. Rengeteget időt bent töltök, alul fizetnek, sőt még a körülmények sem olyanok amilyenek egy normális munkahelyen kellene lenni.(pl nincs fűtés)

Arra gondolok nap mint nap, hogy hál' Isten, legalább van munkám, soha nem panaszkodtam, mivel sokaknak ez sem adódik meg. Én is látom már a végét, nehéz volt, de a szükség nagy úr... :)

Koszonom a valaszt. Reszben egyet ertek. Tenyleg nem felemelo egyutt dolgozni egy olyan emberrel aki allandoan depressiosan jon be dolgozni.

Bar azt nem allitanam hogy minden munkat meglehet szeretni. Ez inkabb visszafele mukodik. Ugy ertem, hogy az elejen meg szerettem, bar ez eleg eros kifejezes, de ugy elvoltam vele. Nagy ugras volt az elozo munkamhoz kepest. Azonban egy ido utan kiegsz es kezded tehernek erezni, motivalatlanna valik a helyzet.

... egyfajta érettség kell talán, hogy az ember megtalálja a munkájában a szépet és a jót... mert mindenben van, ... gondolom. ("Nem az a boldogság, hogy azt csináljuk, amit szeretünk, hanem megszeretjük, amit csinálunk!")

Ha ennyire utálod, akkor válts munkahelyet, ha megteheted... ha nem, akkor kezdd el átgondolni, hogy mi a jó benn és mi a szép... az már eleve jó, hogy ugye fizetnek érte... ;)

Egy munkáját utáló, nyüglődő ember meg tudja mérgezni a levegőt maga körül, és le tudja nyomni a kollégák napját is... előbb vagy utóbb nem fogják kedvelni, urambocsá kiközösítik... szóval ez egy folyamat. Inkább válts! :)

Meglehet hogy a problemam nem tunhet hatalmasnak sok ember szamara, azonban megis szeretnek tanacsokat kerni foleg olyan emberektol akik hansonlo helyzetben vannak.

Sajnos mar regota nem talalok motivaciot a munkamban. Lassan 4 eve dolgozom itt. Igazan sose szerettem, csak amikor ide jelentkeztem meg mondhatni nagyon fiatal voltam es nem tudtam hogy pontosan majd mit szeretnek csinalni. Ez a problema megoldodott 2 eve, mivel vegre megtalaltam azt a szkmat ami igazan erdekel. Eloszor csak hobbi volt, majd lassan kinotte magat a dolog. Sajnos meg ido kell hozza, hogy azzal tudjak foglalkozni teljes allasban, addig muszaj olyan munkat vegezne ami nem erdekel, de kell a penz. Ez nem is volt gond sokaig, jol megtalaltam az egyensulyt a munkam es a hobbim kozott. De mara annyira elfajult bennem az utalat, hogy reggelente alig birok kikelni az agybol es vonszolom magam a munkahelyemre. Remelem hogy ez csak egy idoszakos allapot. Meg nem tudom itt hagyni, illetve probaltam mas munkara jelentkeni, de tulajdon keppen csoborbol vodorbe esnek. Ti hogy elitek tul az ilyen idoszakokat? (bocsi az ekezethiany miatt)