Iskolai szamárpad (beszélgetés)

Nálunk volt szamárpad. 90-es évek. Állandóan ott ültem. Vagy kint a folyosón. Nem voltam valami jó gyerek. A csúcs az volt, amikor a legrosszabb gyerekkel a tanár orra előtt ültünk egész évben. Nem lettünk jobbak, pedig akkor még elfenekelés is volt, de azon is csak röhögtünk. Főleg amikor nem minket fenekeltek el 😃

A padtársam ráadásul szerelmes volt belém, ezért állandóan cukkolt. Én meg vissza adtam neki. Repkedtek a nyaklevesek és az intők. Nagyon szigorú tanárnőnk volt.

A legviccesebb emlékem 99-ből, amikor az első padra ceruzával felrajzoltam egy ocsmány szörnyeteget és a padtársamra fogtam. A nagyoknak mellett jönni lesikálni, mert olyan nehezen jött le. Engem közben agyon dícsértek, hogy milyen gyönyörű tiszta az én részem a padon. Úsztam a dicsfényben. Utána a padtársam meg akart verni. 😃

De jó nosztalgiázni 😊

Nem hiszem, hogy meghatna ez bárkit is.

Az meg sem fordult a fejedben, hogy okkal ültetnek oda valakit?

😁😁😁

Én most vagyok úgy, hogy nem szeretem ha ketten dolgozunk, mert szeretem a saját tempómat tartani. Kifejezetten utálom amikor tandemben vagyunk vagy hatan. Brrr...

Csak nem mondhatom a főnökömmel ezt így meg, akkor sem ha jóban vagyunk. Nem szeretném ha azt gondolná, nem tudok csapatban dolgozni, vagy utálatos vagyok. Szerencsére ritka amikor így kell felállnunk. 🙃

Én pedig külön kértem, hogy ne legyen padtársam, vagy hadd üljek a szamárpadba, mert egyik majomra sem vagyok kíváncsi.

Már akkor antiszociális voltam.

Én is ültem szamárpadban elöl. Hetedikben az óráról is kiküldtek egyszer. Aztán volt egy tanárom aki azt mondta, hogy én meg a barátnőm ha kijârom a nyolcat rögtön szülünk vagy 5 gyereket (mindezt azért, mert ki volt festve a körmünk és nem voltunk jó tanulók, fiúk jobban érdekeltek minket) Nos, nekem azóta sem jött össze, ő viszont már a túlvilágra itta magát. :)

Nem tudom melyikünknek jobb. :)))))

Az én időmben is volt. Minket nem hatott meg. Betti néni favonalzóval körmöst is osztott ha úgy volt. Leìratta 1000x velem a tankönyvet, mert két kv-val mertem leírni. :D

Amúgy 90' évekről beszélek. Nem hagyott bennem mély nyomot. Ez a szamárpad ez röhej amúgy is. Nem kellene belőle ekkora ügyet csinálni. Már csak azért sem, mert a mostani gyerekekkel úgy bántok mint a mimózavirâggal. Ezért gyengék.

A lányom sulijában nincs szamárpad. Ahonnan elhoztam, ott volt.

Fegyelmezés van, de megszégyenítés nincs.

Ha nagyon nem lehet bírni egy gyerekkel akkor kiküldik a folyosóra lenyugodni.

A gyermekem szerintem érteni fogja ha nem is rögtön.

Próbálom előtte lazán kezelni.

Rákérdeztem a tanítói csopiban, még nem kaptam választ. Csak így is alacsony gyermekem önbizalma, én tartok ettől a "rendszertől", pláne hogy ilyen önkényes azaz szülőket meg sem kérdeztek róla.

Én erre csak egy történetet mesélek el.

A fiam elsős volt általánosban és kapott egy intőt.

Boldogan újságolta hazafelé, hogy képzeljem el, kapott 1 intőt!:DDD

Nem tudta, hogy ez nem jó dolog, mert mint kiderült sosem beszéltünk erről;)

A következő évek alatt összeszedett azért évente legalább 1 intőt, de az sem rendítette meg túlságosan. Valószínű, hogy azért, mert bár elbeszélgettünk mindig arról, amit tett, de én ezért nem büntettem...

Gondolom a szamárpadról hasonló ismeretei lehetnek a kicsiknek. Őket már nem köti le a Kincskereső sem, mert azt sem tudják, hogy miről van szó benne....

Tehát, elavult már az szamárpad.

Ja, és azt is gondolom, hogy a gyerekeket le kell kötni a tanórákon és nem megbélyegezni/megszégyeníteni őket.

[link]

Ajánlom a kis cigánylány történetét.

Film is készült, hasonló címmel.

🤸