Rosszullét, ájulás, amikor sokat kell álldogálni nagy tömegben, egy iskolai ünnepségen - szerinted normális? (tudásbázis)

Ezen most jót mosolyogtam! :-D

"Emeljük, ne emeljük?" Itt arra az érzésre gondoltál, amikor tudatodnál vagy, érzékeled, hogy mi történik körülötted, de annyira gyenge vagy, annyira kiment a tagjaidból minden erő, hogy lábra állni sem tudsz, és a körülötted lévők feletted tanakodnak, hogy mi legyen Veled? Hagyjanak feküdni, miután összecsukottál, megpróbáljanak felsegíteni, ha van egy erős pasi a közelben, akkor az ölébe vegyen-e, elvigyen-e az ágyhoz, hogy lefektessen, vagy kivigyen-e a friss levegőre? Az a kiszolgáltatottság nagyon gáz. :-((

Visszatérve az előző felvetésre... Nem tudok pálcát törni szegény diákok felett, akik esetleg nem szólnak azonnal, ha nem érzik jól magukat. Én már nem diák vagyok, látogatóként voltam azon a bizonyos ballagáson, ráadásul, tudom, hogy hajlamos vagyok ájulásra... mégsem volt annyi magamhoz való eszem, hogy azonnal szóljak. Igaz, hogy hirtelen nagyon melegem lett, éreztem, hogy nehezen kapok levegőt, stb. mégis az járt csak az eszemben, hogy ha most szólok a rokonoknak, hogy nem vagyok jól, kikísér valaki a levegőre, azzal megzavarom a rendezvényt. És ezt nem akartam. Bíztam benne, hogy csak múló rosszullétről van szó, és csak akkor szóltam a barátomnak, amikor már erősen szédültem, olyan furcsán távoliak voltak a hangok körülöttem és egyre gyengébb voltam. Akkor viszont már késő volt. Nem úsztam meg annyival, hogy kikísértek, mert ahogy elindultunk kifelé a tömegből, elsötétült előttem a világ, és a többire már nem is emlékszem. Mindenesetre, a többiek azt mesélték, hogy pár lépés után elkezdtek rogyadozni a lábaim, úgy kaptak el, hogy ne essek össze. Aztán ölbe kellett venni és úgy vittek ki ketten az aulából. Nem lehettem egy épületes látvány. :-(((

Szóval, ezt tényleg nem kellene megvárni senkinek.

Sziasztok!

Most olvastam végig az elmúlt napok termését. :-) Köszönöm mindenkinek, aki hozzászólt.

Ez jó ötletnek tűnik. Biztosan van olyan, aki ha szólna, hogy nem jól van, akkor még kikísérhetnék, leültethetnék, és megúszná az ájulást. Tuti, hogy az esetek többségében arról van szó, hogy a diák szégyelli, hogy rosszul van, nem mer szólni, próbálja tartani magát egy ideig, aztán egyszercsak összeesik a sorban. Ez igaz.

Én még nem ájultam el,de sokszor voltam már hasonló eseményen közel hozzá.A kis üveg víz nekem nagyon bevált!Lehet a doki is arra gondolt,ahogy én használom.

Nem az a lényeg,hogy nem bírod ki azt az 1 órát folyadék nélkül.Ihatsz előtte akármennyit,az ájulást nem befolyásolja.Viszont ha érzem,hogy jönnek az előjelek,szép lassan elkezdem kortyolni a vizet,és csak arra koncentrálok.A kortyolgatás segít tudatomnál maradni.Addig folytatom,amíg szűnni nem kezd a "zsongás".Szóval nálam nem a folyadékbevitel miatt kell az a kicsi víz készenlétben :)

Ha az alsó végtagi izmokat megfeszítjük, akkor a ezen izmok összenyomják a bennük futó vénákat, így megakadályozzák, hogy azok kitáguljanak, és vér halmozódjon föl bennük.

Ha ugyanis vér halmozódik föl bennük, akkor a szívbe kevesebb vér jut, és így az nem tud megfelelően működni. Ennek köszönhetően lecsökken a vérnyomás, és az agy nem kap elég oxigént.

Volt egyszer egy svéd kollegám, nagyon stramm férfi, és vmi kapcsán szóba jött ez a fajta ájulás. Ő mondta, h nem érti, miért lesznek ennyien rosszul emberek tömegrendezvényen meg amikor állni kell, pedig nagyon egyszerűen megelőzhető. Ahol ő katona volt, ott tanították, de az iskolákban is. Ahogy mondta, a testtartás az oka, az, hogy teljes talpon állunk ilyenkor, a vádli is vmennyire meg van feszítve, és többnyire egyenesen áll az ember. Picit előre dólve kell állni, inkább a lábujjon és a lábujjaktől a talp felé haladva található párnán legyen a súlypont, és lazán állni. Mondta, figyeljem meg, a nyugati filmekben ha vmi katonai dolgot mutatnak, lehet is látni, h picit előre vannak dőlve, más a véráramlás módja stb. szóval ők igy tudják, és nem is szoktak elájulni.

Nekem is voltak hasonló túneteim, már a Hoxában válaszoltam valamelyik téma felvetésen és megírtam, nekem a legkülönbözőbb helyzetekben jött elő gyengeség érzés ás hogy "majdnem elájulok" . A várnyomásom normális volt ilyenkor, feltehetőleg a cukrom esett le (nem vagyok cukorbeteg).A doki azt javasolta, h egyek vmit, akár egy szem szőlőcukrot, és "guggoljon le és kösse be a cipőfűzőjét" mondta. "Nem baj, ha nem fűzős cipőben van, ezt ugyse figyeli senki, de igy nem feltűnő, h leguggol. Ilyenkor ezt szoktuk javasolni. Másmilyen lesz az agyi vérkeringés és ez segít." A mai napig emlékszem, ahogy mondta. Nagyon jó humorú és nagyon jó háziorvos volt. Sajnos már nem él.

Remélem, tudtam segíteni.

Aki még nem élt át hasonlót nem tudja, milyen kellemetlen érzés, és sokszor tényleg nem találmak semmit amire vissza lehetne vezetni, és nálam biztos nem volt ilyen háttér, h figyelmet szerettem volna magamra vonni. Szerintem Eszti azért kérdezgeti - én nem tudom, hogy több helyen kérdezte volna, nem lépek be a Hoxába napi szinten - mert jön neki ez az érzés, és még nem kapott rá megfelelő választ. Sztem aki nem tud konstruktíven segíteni, vagy nem tud vele együtt érezni, ne kritizálja, mert mindenki a saját baját érzi, neki ez van, akkor ezt kérdezi.

Folyt.:

"A péntek délutáni esetnél arra tippelek, hogy az oxigénhiány okozhatta."

Oxigénhiány okozza, az agy átmeneti oxigénhiánya. Ez nem igazán azért van, mert a tömeg elhasználja előled az oxigént, hanem mert:

- az állás során vér halmozódik föl az alsó végtag vénáiban,

- a meleg miatt a bőr erei kitágulnak, idővel a vízveszteség is számottevő lehet,

ezek ahhoz vezetnek, hogy a szívbe nem jut megfelelő mennyiségű vér, így az nem tud elég vért kipumpálni. Ez a vérnyomás csökkenéséhez vezet, ami egy bizonyos szint alatt az agy kellő oxigénellátását nem biztosítja.

Általában vannak bevezető tünetek: látászavar, fülzúgás, szédülés, gondolkodási nehézség, zavart tudatállapot.

Megelőzés: vízfogyasztás, megfelelő öltözködés (könnyű ruha, kigombolás), árnyékos hely.

Terápia: a bevezető tünetek esetén hüvős helyre menni, leülni, ájulás esetén az illetőt hűvös helyen lefektetni, lábát fölpolcolni.

(A vízfogyasztás nem rendezi az akut tüneteket, nem elég vizet itatni az illetővel!)

Köszönöm mindenkinek, aki hozzászólt, kérdezett, vagy bármilyen módon próbál segíteni.

Összefoglalnám, hogy mi is a helyzet velem...

Sajnos, valóban nem ez volt az első ilyesmi, ájulásszerű tünetekkel járó problémám. Régóta tudom, hogy alacsony a vérnyomásom, laikusként azt gondoltam, hogy talán ez okozza a rosszulléteket. Ahogy az utóbbi hónapokban sűrűsödtek a gondok, természetesen elmentem orvoshoz, sőt, több dokinál is jártam ilyen-olyan vizsgálatokon. (laborvizsgálat, teljes vérkép, ekg, mr, nyaki és hasi ultrahang, nőgyógyászati vizsgálat, stb.)

Szerencsére sehol semmilyen szervi bajt nem találtak. Az orvosok nagyjából úgy foglalták össze a dolgot, hogy "csak" annyi a baj, hogy alapból is alacsony a vérnyomásom, és vélhetően akkor jönnek ezek a rosszulétek, amikor ez az egyébként is alacsony vérnyomás valami miatt hirtelen még jobban leesik.

A háziorvos azt mondta, hogy lehetne gyógyszert szedni az alacsony vérnyomásra, de (még) nem feltétlenül javasolja. Illetve, addig, amíg nem rontja nagymértékben az életminőséget, magyarul nem állandósulnak ezek az ájulásos rosszullétek, addig egyéb módszereket javasol. Pl. sok folyadék, testmozgás, a "rizikós" élethelyzetek elkerülése, stb.

Adtak egy sor jótanácsot, hogy mivel lehet csökkenteni az ájulásos rosszullétek kockázatát, meg ha érzem a jellegzetes tüneteket, akkor mit tegyek, illetve mit tegyen velem a környezetem.

A péntek délutáni esetnél arra tippelek, hogy az oxigénhiány okozhatta. Elég sok embert zsúfoltak össze egy aulában, ahol egy idő után szerintem egészen egyszerűen elfogyott az oxigén. Már előttem is kidőlt a sorból az egyik ballagó lány, meg állítólag utánam is két lányt ki kellett vinni a levegőre.

Szóval, nem én voltam az egyetlen "áldozat", ezért érdekelne, hogy szerintetek mennyire elfogadható, "normális" az, ha ilyen ünnepségen ez történik valakivel...