Irreális aggódás (beszélgetés)

Köszönöm a fricskát,jó mélyre hatott.

További szép estét!

Normálisan tettem fel neked egy kérdést. Csak azért, mert számomra furcsa az, hogy úgy fogalmaztál: "az összes gyerekemnél..." Csupán egy csodálkozó jelet tettem a kérdésem végére.

Egy későbbi hozzászólásodra reagálva: nem, nem ironizáltam. Az "ironikusan" szót pedig rövid o-val írjuk. Csak hogy érezd a fricskát. :)

Örököltem a szüleimtől?

Ebbe is elkezdtünk dolgozni de abbamaradt sajnos.

Most valamit kifogok találni hogy tudjak járni újra.

Közrejátszhat a rossz gyerekkorom?

Nem dehogy,likeoltam is a hozzászólást.

Online terápiát probáltam,de még vissza sem jeleztek.(a terapeutám adott elerhetőséget,de semmi választ nem kaptam.)

Szedni nem tudom mit lehetne ami segit is.

Vitaminokat szedek bőven.

Irónikusan.

Nem segitő szándékból.

Köszönöm megpróbálom uralni.

Valós szemmel nem tudom,de amikor aggódom bennem mindig az van hogy nagyon figyelnem kell nehogy baj történjen.

Kvázi sokszor szorongok oktalanul és olyanra gondolok ami nem egészséges.

(Pl veszi a levegőt rendesen)

Nem mindegy ?

Nem ez a fórum központi témája.

Esetleg online terápiára nem tudsz bejelentkezni? A covid óta sokan csinálják így. Azt a pici mellett is jobban meg tudod oldani talán.

Kipróbálhatnál valami homeopátiás szert. Persze azért a gyógyszertárossal vagy orvosoddal konzultálva.

Kívánom, hogy sikerüljön megoldani! Saját magad és a gyerek érdekében is. Én tudom magamról, hogy még a mai napig átveszem sokszor Anyukám félelmeit... És ez nem jó. 34 vagyok. Lehet, nem mindenki ennyire érzékeny, mint én. De biztos vagyok benne, hogy a problémáim egyik gyökere ez, hogy Anyukám is aggódott, sokszor volt stresszes és átvettem. Kb. az anyatejjel szívtam magamba... Nem haragszom rá érte, de fontos szülőként az ilyet is tudatosítani az embernek magában, hogy amit érez, azt a gyerek is átveheti... Ne legyen később nagyobb baj! Korábban írtál már, hogy félted a gyerekeidet nagyon. Vagy az másik fórumozó volt?

Nekem is szoktak ilyen gondolatok átfutni az agyamon, szerencsére ritkán és nem állnak össze komplex szorongássá.

Mivel már felismerted a helyzeted, talán ilyenkor tudatosan gondolhatsz arra is, hogy most előveszem a józan eszem és átértékelem a szituációt. Valós szemmel nézve mekkora esélyei vannak azoknak a dolgoknak, amik most az eszemben járnak. Tedd teljesen bababiztossá a lakást, hogy csökkentsd az ilyen jellegű gondolatok valóságtartalmát. És... Mély légzés, figyelemelterelés.

A problémám az hogy nem régen született meg a kisbabám.

Az összes gyerekemnél időről-idôre kijönnek/jöttek ilyen félelmek.

Magyarul szorongás.

Jártam terápiára korábban a terapeuta kimondta hogy ez irreális aggódás a gyerekeim felé.

(Egyébként korábban azt hittem ez normális hogy ennyire féltem őket)

Most például sosem merem egyedül hagyni a szobában,nehogy megfulladjon.Ha elmegyek mosdóba az villan be hogy úristen nem vagyok ott,ezalatt az idő alatt bármi történhet.

Sokszor nézem hogy vesz e levegőt,normálisan veszi e.😔

Kérlek ne ítélkezzen senki felettem,nem tudom mi okozza ezt nálam,mint írtam eddig azt hittem ez normális egy anyától,de mint kiderült totál nem az.

Terápiára fogok járni de egyelőre nem tudom megoldani semmilyen segitségem nincs így várnom kell picit mig nagyobb lesz.

Csak kizárólag gyógyszer nélküli alternatíva érdekelne,egyébként is szoptatom a kisfiam.