Internetről érkezett szerelem (beszélgetés)

Én is a neten találtam meg azt a férfit, akivel ma is élek.

Egy rakás csalódás és jó pár hónap próbálkozás után elég megzuhant állapotban talált rám. Nem is adtam sok esélyt neki. Külsöre sem nagyon jött be. Azt gondoltam: gyere csak kis hülye, te is olyan vagy, mint a többi, udvarolj, aztán majd úgy is lekopsz rólam. Msn-en beszélgettünk sokat, vagyis eleinte csak ő beszélt, én meg tőmondatokban válaszoltam neki. Aztán kiderült, hogy szinte mindenben egyezik az izlésünk és a gondolkodásunk, és hamar arra jöttem rá, hogy minden este várom, hogy haza érjen a munkából és beszélhessünk. Aztán telefonon is felvettük a kapcsolatot. (a hangjába is beleszerettem) Ő gyorsan szerelmes lett, én csak azután, hogy ez kiderült. Féltem ismét közel engedni magamhoz valakit. De őt nem lehetett kikerülni. A szavai símogattak, a ragaszkodása egyértelmü volt. Rájöttem, hogy ez egy rendes ember végre. Az első találkozást teljes mértékbe ő szervezte kb 6 hét után: Kölcsönt vett fel miattam, Balatonon apartmant + kocsit bérelt, kocsival értem jött ( pestről-kaposvárra) elvitt, mindent Ő állt, aztán haza is vitt. Csodálatos hétvége volt. Ennyi figyelmet, gyengédséget még soha senkitől sem kaptam. Na innentől el volt "rendeltetve" minden. Ennyit még senki sem tett értem, főleg igy ismeretlenül nem. Hatalmasat kockáztatott miattam! De hat hónapja együtt élünk, (kb. újabb hat hét után költöztem fel hozzá pestre) és nem bántam meg. (sőt, valószinüleg jön a baba is!)Annyi csaló után, akik elvették a hitemet, majdnem azt küldtem el, aki most a mindent jelenti számomra. Pedig se kocsija, se lakása, semmije nincs, albérletben élünk, de akkora szive, mint senki másnak. Azt javasolom mindenkinek, soha ne ítéljen első látásra! Adjon esélyt annak, aki tényleg érdeklődik iránta. Nehogy elszalassza azt, aki az igazi lenne!

Köszönjük! :)

Bizony, szomorú, de sajnos vannak ilyenek is! :S

gratulálok mindenkinek aki megtalálta és kivánom, hogy életen át tartson!

De az ellenkezője is mind igaz, messziről jött ember azt mond amit akar, sokan másoknak állitják be magukat akár külsőre akár foglalkozásra és családi állapotra vonatkozóan!

Tehát nem árt az óvatosság én amondó vagyok!

Köszönöm! :) Gratulálok Nektek, Eger szép város, én nagyon szeretem!

Igen, én is így gondolom ahogy leírtad! :) Minden jót Nektek!

Nagyon szép történet, és nagyon sok mozzanatában hasonlít a mi történetünkre! Ismerkedésünk idején bennem is ugyanezek az érzések és kérdések kavarogtak, de egy pillanatig sem bántam meg soha, hogy hallgattam a megérzéseimre!!!

Azóta eltelt 3 év, mi is együtt élünk (ráadásul Egerben! ;),

Ha bárki megkérdezi tőlem, meg lehet-e találni a szerelmet a neten, bátran mondom neki: igen, lehet, de csak nyitottan, őszintén és nem arra görcsölve, hogy "na most akkor is megtalálom a nagy Ő-t ha belegebedek!" Az egyébként a való életben sem működik...

Egyébként nekem az is feltűnt, hogy a legtöbb esetben abból az ismeretségből lesz a legnagyobb szerelem, ami eredetileg nem szerelemnek indul, hanem nyílt, őszinte érdeklődésen alapul. Valahogy jobban fel merjük vállalni magunkat, és nem akarunk minden áron tetszeni, mondhatnám úgy is: nem tetszelgünk idegen szerepben, és emiatt a valós énünket ismeri és szereti meg a másik ember.

Sziasztok!

Mesélek akkor röviden

A miénk valamennyire rendhagyó ... Pécsen jártam fősulira és egy oltári nehéz vizsgaidőszak és szerelmi tragédia után voltam. Becsaptak megaláztak és nyaggattak míg életem egyik legnehezebb szigorlatára készültem. A kapcsolatunknak a vizsgaidőszak előtt 1 hónappal vetettek véget a szüleim,miután a félretett pénzem melyet az akkori nagyŐnek kölcsön adtam visszaszerezték. Felrúgtam érte sok mindent de nem volt elég. Albérletet barátokkal, barátokat és otthoni dolgokat. De még mindig az volt a téma,hogy vagy a családod vagy én. Ennek vetettek véget Hála ég szüleim.. Nem volt könnyű ,mert vakon szerelemes voltam. Aztán jött a szigorlat ami 3x-ra sem sikerült. Főigazgatói az úgynevezett utolsó esély vizsgára készültem... alig mertem elmondani,hogy ha ez nem sikerül búcsúzom a fősulitól,mert képtelen lennék félévet ismételni annyira megrázó. De FÉRJEM segítségével összekaptam magam.

Szóval mi egy ilyen krízis helyzetben ismerkedtünk össze. Van egy dpg nevű levelező program, egy nagyon egyszerű Drótposta ami telefonnal is működik. itt kezdtünk levelezni. Ő Szegeden volt egyetemista és épp vizsgaidőszak volt...

Ő az apukája miatt aggódott aki balesetet szenvedett én meg össze voltam törve, pasi púp a hátamon volt épp az állapotom.

Sokat leveleztünk amikor hétvégente otthon voltunk írtunk egymásnak. Emlékszem kinyomtattam a leveleit és hét közben előadásokon amikor lehetett írtam a választ. Nagyon jó év volt, végre meg voltam minden és kiváló átlagom lett így köv évtől kollégista lehettem.

Jött a nyár és meghívtam egy ref. táborba a Balatonra. mindketten hívők vagyunk és ez fontos volt nekünk. még mindig csak barátok voltunk semmi szerelem...Aztán eljött a tábor és az alatt az egy hét alatt miden megváltozott. Mivel én annyira sérült voltam így még mindig úgy voltunk,hogy nem tudjuk mi lesz nem várunk semmit.

Aztán alakultak a dolgok egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Nem volt az lángoló szerelem. minden este telefonáltunk ha nem voltunk együtt. Ő Szeged én Pécs és hétvégente találkoztunk félúton Dföldváron.

Mikor végeztem a fősulin akkor kötöztem Szegedre ott találtam munkát így végre egy városban voltunk. Aztán eljegyzés és egy év múlva esküvő nászút és úton volt a szerelem baba. Férjem lett az akiben olyan nagyon megbíztam és úgy megszerettem. Ez volt 7 éve. Most két csodálatos kisfiút nevelünk.

Emlékszem még mikor először meg merte fogni a kezem 3 hónapja ismertük egymást. Aztán kb fél éve jártunk mikor meg mert csókolni életem lesz szebb élményei.

Én is csatlakozok...bár nekem még nincs gyerekem :) Még odébb van, viszont barátommal egy közösségi oldal által ismertük meg egymást. Meglátott...írt..aztán ahogy Anita írta, msn-ezés hajnalikig. :)

Én is ugyanúgy vártam, és még várom hogy beszélni tudjunk. Lassan 2 és fél éve vagyunk együtt, és kezdettől fogva távkapcsolatban. Sajnos, úgy néz ki még 5 évig így lesz, az egyetem miatt. :(

De én hiszem, hogy kibírjuk! :) Bízunk egymásban, és a távkapcsolatban ez igazán fontos szempont mindkét félnél!

Örülök, hogy nektek jól végződött, remélem majd nekem is hasonló lesz! :)

További szép napot nektek! :)

Így ismeretlenül is, ne add fel! Neked nem ő volt az igazi valószínű.

Annak idején, mikor mi ismerkedtünk és később, mikor beszélgettünk róla, a férjem dohogva mesélte (én nem is emlékeztem rá!), hogy először nem is válaszoltam neki! Másodjára meg azért nem, mert azt hittem, hogy azért, mert külföldön dolgozik, biztos tök beképzelt lehet. De nem adta fel, s tovább ostromolt... nekünk egyébként Pécsett, a Havihegyen, a kereszt alatt volt a randink. Ő egy pizzériában gondolkodott, de én valami romantikusat szerettem volna, így az a hely azóta zarándokhelyünk :_)

Megnéztem a képeitek, nagyon összeillők vagytok! Úgy értem, kell legyen valami, ami miatt az emberek összeillenek, nekünk is annak idején, a család/barátok is mondták, hogy valahogy hasonlítunk :)

Különösen az a képed tetszett meg, ahol a fiaid együtt vannak, a nagy tartja a kicsit. Nagyon édesek. S az külön szerencse, ha az idősebbik elfogadja a kicsit.

Szia!

Sokban hasonlítunk, leginkább abban, hogy én is az internet segítségével ismerkedtem meg a párommal :) akivel már 6 éve vagyunk házasok, szerelmünk gyümölcse pedig egy 5 éves kislány.

Amikor egy netes társkeresőben megismerkedtünk, az én párom is külföldön dolgozott, Németországban. Kezdetben távkapcsolatban ismerkedtünk. Ám a szerelem (ami fokozatosan bontatkozott ki köztünk) legyőzi az időt és a távolságot is. Szóval igen, én is megerősíthetem, létezik internetes szerelem, ha mindkét fél komolyan gondolja! :)