Internetes randi, avagy átverések kontra igaz szerelmek (beszélgetés)

Ez nem feltétlen van így. A férjemmel mi is így voltunk, és mivel 600 km volt köztünk, azt se bántam volna, ha csak egyéjszakás lett volna.

Ő írta, hogy dúl náluk a love:) Tehát nem csak egy éjjelre szólt.

Nekem egyből 3 fantasztikus töténetem is van.

Kezdetben az angol tanárnőm történetét szeretném veletek megosztani röviden: ő is az interneten ismerkedett meg a második férjével, aki ráadásul Ausztráliában él. 12 hónap után, kihívta Ausztráliába magához, csodálatos 4 hét után mindketten jöttek Magyarországra, hogy átköltöztessék a hölgyet, akkor már, mint a felesége. Nekik bejött. :)

A másik történet a legkedvesebb barátnőmé. Nagyot csalódott egy srácban, akivel az interneten beszélgetett, mert a srác annak ellenére, hogy bőszen udvarol neki, találkozni nem mert, és aljas hazugsággal mentette ki végleg magát a találkozás elől. A barátnőm elvesztette a hitét a netes ismerkedésben, de egy unalmas hétköznap estén, talált egy beszélgetőpartnert, aki nagyon jó társaságnak bizonyult. Barátnőm hétvégente járt be a főiskolára, egyik alkalommal suli után találkoztak a sráccal, csak mint barátok. Aztán többször. Még többször. :) A srác teljesen beleesett (persze érthető módon :P ) a barátnőmbe, és lassan Ő is rájött arra, hogy neki kell a srác. 2 évig távkapcsolatban éltek, 250 km távolsággal, csak hétvégente találkoztak. Most együtt élnek, és már több mint 3 éve együtt vannak. Szerintem már együtt is maradnak... :)

A harmadik történet a sajátom.

Az első és egyben jelenlegi barátomról van szó. Amikor már teljesen el voltam keseredve, hogy mindenkinek sikerül, csak nekem nem.... akkor derült ki, hogy a srác, akivel egyébként az internetes csevegőoldalon legtöbbször eltért a véleményünk a dolgokról, de később jobban megismerve őt (ez 2 hetet jelent, szóval nem sok időt), nagyon szimpatikus volt... csak nagyon messze lakott.. Na de kiderült, hogy kollégista lesz Budapesten (én is egy budapesti főiskolára járok), szóval a srác mindenáron találkozni akart.. és én is, végül is. Veszíteni valóm nem volt. Rövidre zárnám: majdnem 8 hónapja együtt vagyunk. :)

3 példa, hogy miért érdemes! Csak meg kell válogatni a beszélgetőpartnereket, és nem húzni a találkozást.

Én is a neten találtam a páromra, ez volt a második netes randim.

Már 7 hónapja vagyunk együtt, 1 hónap után összeköltöztünk, mert úgyis mindig együtt voltunk. Én találtam rá egy randioldalon. 1 hónapig leveleztünk és az első találkozás is jól sikerült, szikrázott a levegő és azóta is.

Nagyon jól összeillünk, mindenki mondja, de ami a legfontosabb, boldogok vagyunk.

Eleinte cikinek tartottam, hogy hol ismertem meg, de ő megtanított sokmindenre, arra is, hogy ebben nincs semmi szégyelnivaló, ez a valóság és ennek köszönhetően találkoztunk.

No igen. Szerintem egy levélből (normál hosszúságúból, nem 3 szavas msn üzenetből) elég sokat le lehet szűrni. Sokat számít nem csak a helyesírás, de az is, hogy milyen szavakat használ, mennyire összetettek a mondatai stb. Mostani párom előtt először letagadtam, hogy van msnem:) Az, hogy igazán összeilletek-e, úgyis az életben derül ki, de ki lehet levélből szűrni ha biztosan nem.

ducky78: Köszönöm!

Még egy sztori az előítéletekről:

Agybajt kapok, ha valaki nem tud helyesen írni. Nem az elgépelésekről beszélek, hanem a j/ly keveréséről alapvető szavak esetében, vagy a "nállam"-ról. Aztán összeismerkedtem egy sráccal, sokat leveleztünk, majd találkoztunk, nagy szerelem, 10hónapig tartott. Kiderült, hogy az ő anyukája vele együtt tanult meg magyarul, ezért sokszor nehezére esik a két nyelv keverése miatt helyesen írni, ráadásul szerintem volt valami enyhe diszgráfiája is. Lényeg, hogy minden levelét helyesírás ellenőrzővel nézette meg, mielőtt elküldte. Ha nem teszi, lehet a 2. levél után "leírom", pedig nagyon nagy kár lett volna! Ebből is tanultam...és nagyon szégyelltem magam!

Egyszer összeakadtam egy sráccal, aki fotón egy olasz külsejű macsónak látszott. (hozzátenném, én a skandináv típusokra bukok, de ott tényleg jól festett). Aztán életben kiderült, hogy amit mediterrán barnaságnak néztem az teljesen más (nem vagyok rasszista, de akkor is fura volt a váltás), ráadásul alacsony és hangosan szuszog! Amikor nem beszélt, akkor magában hümmögött. Én meg azon filóztam, hogy vajon álmában is csinálja-e és hogyan lehet aludni mellette? Aztán vhogy megemlítette, hogy irtózik a gyerekektől én kifejtettem, hogy nekem legalább 3 kell és ennyiben maradtunk, nem kerestük többet egymást. Elég vicces volt és végülis semmiben nem vert át, hiszen ő volt a fotókon :)

Aztán volt olyan srác, aki 2órán át beszélt a munkájáról (vmi buszokat szerelt), a másik a családjával nyaggatott. De nem bánom, hiszen mind tapasztalat volt, ilyenekkel simán összeakadtam az életben is. A lényeg, hogy kifogtam egyet, aki normális. Most már csak meg kell tartani:)

Bunkó az ilyen, de ne add fel! Én volt, amikor annyira elkeseredtem egy szarul sikerült randi után, h sírtam, h nekem semmi sem jön össze?? De ha nem próbálkozunk, akkor semmi esély megtalálni azt az egy normális pasit. Végül sikerült, és most minden jó:) Egyszerűen ne vedd a szívedre!

Amúgy én régen azt csináltam, h nem raktam fel képet magamról, hogy ne a fejem alapján ítéljenek. Előző páromat így ismertem meg (10hónapig voltunk együtt), igazából ilyen problémám sosem volt, h a képem miatt ráztak le. Olyan volt, hogy megláttam élőben a srácot és hazaszaladtam volna:)

Van is erről egy érdekes sztorim, ha érdekel valakit, elmesélhetem:)

Sziasztok...

Baratnommel chatteltem..ramklikkelt egy pasi....neha beszeltem vele..aztan tali lett....most a ferjem..s van egy gyonyoru 9 honapos krapekunk:-)).Ennek immar 6 eve:-).Vannak csodak is:-)

Én is az interneten ismerkedtem meg a férjemmel. Nem abbéli szándékkal, hogy én most csakazért is a neten akarok párt találni magamnak. Sőt az oldal ahol megismerkedtünk egyátalán nem társkereső portál, egyátalán nincsen köze hozzá.

Sokáig csak beszélgettünk, hol neten keresztül, hogy telefonon. Az első találkozásunk pedig nem randi volt, hanem csupán egy baráti társaság összejövetele, melyet követtek a többi ilyen találkák. Majd jöttek a kettesben eltöltött, találkozók, míg 2002. februárjában összejöttünk, és májusban összeköltöztünk, végül 2006. augusztusában össze is házasodtunk. Van egy ennivaló kis eleven 27 hónapos kislányunk, és jól megvagyunk azóta is. :)

Én is interneten ismerkedtem meg a párommal, bár én nem társkeresési szándékkal voltam fent az oldalon ( nem konkrétan társkereső portál ).

Kb. 1 hónapot beszélgettünk msn-en, majd találkoztunk, és a 3. randin összejöttünk, ennek tegnap volt pont 1 éve. :)

Napok óta foglalkoztat ez a téma, és most jelként,a Hoxa hírlevél felajánlotta ezt a cikket.

Elolvastam, őszintén arra gondoltam, na ez is egy jól megmarketingolt cikk, és nem írhatta egy 19 éves. Aztán, mielött a fórum olvasásába kezdtem, elolvastam Lufikutya adatlapját. Rengeteg érzelmet megmozgatott bennem.(drága édesanyám is 17 évesen szült engem...)Azt vallom, hogy végül is mindegy, ki hány éves, a bölcsesség nem korfüggő, a tapasztalat sem. Aztán elolvastam a az eddigi hozzászólásokat, és megnéztem a Te adatlapodat is, és most mosolygok. Neked is, Lufikutyának is küldök egy virtuális ölelést! Éljetek, netezzetek és írjatok - mutassátok meg magatokat, mert értékes emberek vagytok!