In memoriam Magyar Ilona

… mert tudjuk, hogy nincs halál, az csak belépés egy másik létbe, átlépés az időtlenségbe,

… tudjuk, hogy nem a semmibe zuhan halálával, hanem „fölmegy az Atyához”,

… teste nem elporlik, hanem felmagasztosul, földi élete nem véget ér, hanem belényílik a mennybe,

… mert az élet nem kezdődik el a születéssel, és nem fejeződik be a halállal…

ezek mind kis epizódjai az örök vándorlásnak.

A halál nem az élet vége, csupán a tetőpontja.

Ő beteljesedett…

Magyar Endréné /leánykori név: Jávrás Ilona/ 1914. szeptember 9-én született Nagykörösön.

15 évesen olvasta először Bicsérdy Béla műveit. Ettől kezdve – dacolva előbb a szülői tiltással, majd a kor meg nem értésével – eltökélt híve volt a „Mester”-nek.

16 évesen megszökött otthonról és egyenesen Bicsérdy Bélához ment, akinél három napot töltött. Nagyon szerencsésnek érezte magát, hogy személyesen találkozhatott a csodált emberrel.

Ettől kezdve rendszeres látogatója és krónikása lett a „Mester” előadásainak. Neki köszönhetjük, hogy egyáltalán fennmaradt, megmaradt Bicsérdy Béla tanítása, előadásainak anyaga. Megtanult gépelni és írta, sokszorosította a vasárnapi előadások anyagait.

Később, amikor szerény lehetőségei engedték újra kiadta a könyveket.

2000-ben a IV. Vegetárius Fesztivál alkalmából az Egészség-vár Alapítvány zsűrije, neki adományozta a „Vegetáriánus Életmű Díj”-at.

Családjában mindenkit túlélt, szülőket, testvéreit, egyetlen leánygyermekét.

Egy sajnálatos baleset folytán, nehéz helyzetbe került, amivel nem tudott megbékülni. Baráti köre, ismerősei igyekeztek támogatni, segíteni.

Szűk körben, nem régen ünnepeltük 95. születésnapját, s csodáltuk energiáját, frissességét.

Az év végi ünnepek alkalmával köszöntöttük utoljára, kívántunk neki Békés Karácsonyt, Boldog Újesztendőt.

Úgy tűnik, nem tudott megbarátkozni a helyzetével, feladta a küzdelmet …

„A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit.”

/János evan. 6. Rész, 63./

* Tudjuk, hogy mostantól egy csillaggal több van fenn az égen *