Így karácsony közelében, a szegénységről

A közelgő karácsony juttatta eszembe azokat a komor gondolatokat - amit mellesleg soha nem felejtek el - melyeket 2008-ban vetettem papírra, válaszolva egy adakozási kampányra. Ma is álszent. Ma is aktuális. Sajnos.

Így karácsony közeledtével, a matrica kampánnyal figyelmet felhívó adakozásról, kicsit bővebben elmondom véleményemet. A kampány lényege, vásárlásunkból megspórolva 5.000 Ft-ot, segítsük az afrikai gyermekek iskoláztatását. Erre a célra két alapítvány címét is közli a matrica kampány egyik koordinátora.

Mi a gondom? Túl messzire tekintünk, hogy ne kelljen szemlesütve hazánkban szétnéznünk?

Nem erre akarok válaszolni, hisz ezt nem nekem kell megtennem.

Elhívlak Téged és azokat, akiket a szegénység foglalkoztat, tegyetek velem egy sétát: nem messze a világ végére, annál sokkal közelebb, kis hazánk déli részébe, pontosabban öt Baranya megyei kis faluba. Kezdjük a sétát azzal, hogy leszállunk a vonatról. De hol is? Hisz itt nem jár vonat, itt busz is csak reggel és késő délután van, összesen 5 járat naponta. Hogy járnak innen dolgozni az emberek? Sehogy, errefelé nem csak vonat és busz nincs, de munka sem. A hajdan volt szénbánya, uránbánya, TSZ, közeli gyárak; megszűntek.

A hajdan volt gazdagságnak nyoma nincs. Fénytelen házak ablakai néznek Rád hitetlenkedve; a szép házak, már csak tiszták, a kémények újra füstölnek, a központi fűtés nem működik az otthonokban!, a család egy szobában él, ott főznek, ott mosdanak. A fürdőszobába hetente egyszer fűtenek be. Itt nem kell hűtőszekrény,

itt nem kell mosógép, mert az áram és víz számláit fizetni kell a semmiből.

Ezek a felnőttek a szülei annak az igen sok gyermeknek, akik itt élnek, járnak iskolába. Milyen iskolába? 5 falunak van egy. Itt nincs tornaterem, szertár, laboratórium, nyelvi labor, számítástechnikai stúdió. (10 gép van az összes gyerekre.) Az oktatás olyan, amilyen. Innen nem sok egyetemre veszik fel a gyerekeket, mert a középiskoláig is csak kevesen jutnak el. Színház, mozi, sport, kultúra, ismeretlen fogalom. A felnőtteknek a kocsma, a gyerekeknek az RTL klub Győzike show-ja: ez a kultúra - nincs pénz, csak az ingyen adás nézhető.

Ha errefelé hallanák a gyerekek a szót, hogy esélyegyenlőség, biztos az jutna eszükbe: egyszer Ők is jóllakhatnak rántott hússal. Tudod, hogy osztják itt az ebédet a kicsiknek? Ennyi jut, mert a nagyobbaknak többet kell adni, ők még éhesebbek. Ezek a gyerekek nem laknak jól soha, soknak ez a napi teljes étkezésük. Tudod, hogy ha a gyerekek tetvesek lesznek, nem tudja a szülő kifizetni a fertőtlenítő kenőcsőt?

Tudod, hogy ha a gyerek beteg lesz, nem tudják orvoshoz vinni, mert nincs busz, orvos pedig csak a városban van? Mire ide kiér a mentő, már kár volt jönnie. Van kocsi több családban, de nem tudják fizetni a kötelezőt, a benzint.

Itt az Isten sem segít!

Hihetetlen? AZ!!

Sírni tudnék, hogy ez az én hazámban vagy így!! Mennyivel jobb ez egy afrikai gyermek sorsánál? Döntsd el!

Most következik az, amiért ezt az egészet leírtam: Ne az afrikai gyereket segítsük, hanem azokat, akik hibájukon kívül egy társadalmi rendszer átalakulásának lettek áldozatai, s gyermekeik generációkon keresztül a szegénység, nyomor jegyeseivé lettek, lesznek. Ez önzés szerinted?

Tudod, hogy hol van ez az öt település? Európa kulturális fővárosától, Pécstől 16 km-re. A települések összes lakójának 30%-a cigány. Tudod, hogy én ezt honnan ismerem? Ott él az unokám.

Hihetetlen? AZ!!

Induljuk haza, és mondjunk egy imát? Farizeus megoldás, hisz előbb mondtam: itt Isten sem segít. Cudar kirándulás volt és pont karácsonykor? Szégyenkezem, hogy megnyugtatjuk lelkünket évente egyszer, amikor adakozunk a szeretet ünnepén - már aki - és ezzel részünkről minden rendben van.

Tudod, ilyen lesütött szemmel nem lehet Afrikáig ellátni.