Székek és házak
Hogy minek teszem közzé ezeket a képet? Mert nekem tetszik, amikor keresgéltem a géppel és felvettem, akkor is tetszett
A székek.
Forró nap után, vihar előtti est-elején - már minden ázhatót összeszedtem - még utoljára, napoznak egyet a székek. Ha megfigyeled, mi tűnhet fel? A székek száma páratlan, egy mintha egyedül lenne. Ennél az asztalnál mindig négyen ültünk, mégis öt széket raktam köréje. Miért? Na, ezt nem tudom. Nem a fotó kedvéért rendeztem így el a tárgyakat, csak megláttam..
Tudod mit? Azt az üres széket, felajánlom Neked.
Ha kényelmesen hátradőlsz valamelyiken, ültödben szemed lehunyod, hallod-e a bíbor színben távozó Nap hangját? Persze, hogy igen! Arcod, kebled, férfi lelked cirógatja szerető suttogással, csak jót mond Neked: kedveset, szépet, ölelő meleget; s egy perc alatt elhiteti Veled, hogy ilyen az élet.
Élvezd a boldog pereceket, fürödj meg benne; érezd sokáig bőrödön illatát.
Úgy ötletszerűen, kép rendezés közben, odafigyeltem, miről beszélnek a székek.
A házak.
Jóllakottan, kigömbölyödve, furcsa fintorgással, orcájukat fény felé fordítva, napoznak. Hosszú köpenyük a hóba ér, féltve takarja testüket, előre ugró szegélye a széltől is óvja őket. Kancsal szemeikkel, huncutul bámulnak egymásra és rám. Nem restellik vidámságukat. Miért is tennék? Hisz a rettegett hófúvást, a nap melengető mosolya elzavarja. Hó nem nyomja testüket. Lehet, tán azt is tudják, belsejükben a szerelem ölelkezik a vággyal s együtt élvezik a lét-pillanatok varázsát
Vidám, boldog házak a fák borította, havas lejtő aljában.
Legyek irigyetek? Nem! Inkább részt kérek boldogságotokból. Csak egy kicsit, ha lehet.
Írta: kneseva, 2010. december 14. 16:08
Fórumozz a témáról: Székek és házak fórum (eddig 4 hozzászólás)