Időnként nagyon magam alatt vagyok. Még mindig nem sikerült... (beszélgetés)

Nagyon sok erőt kívánok!

Egyébként pedig, kérlek, fontold meg, amiket Amaunet és Oliva írtak!

Volt-van SM-es beteg az ismeretségi körömben, megértelek, hogy nehezen viseled a helyzetet.

Kitartás!

Igyekszem sokat menni, mármint magamhoz képest, meg masszíroztatok. Más nincs.

Persze, a gyógyszerre azonnal rábólintok, túl vagyok egy kísérleti terápián, amit a gyártó berekesztett, mert nem volt annyira jó, mint szerették volna. Most egy számomra új, de már törzskönyvezett gyógyszerre váltottunk, ami leradírozta az immunrendszerem egy részét, remélem, jól radírozott.

Nehezemre esik visszaülni a bringára, főleg mióta a doktornő nem fogadta kitörő lelkesedéssel, hogy azzal jártam dolgozni.

Nem nem belenyugvással fogadtam.😅

Kedves Panna!

Fogalmam sincs, hogyan lehet ezt feldolgozni.

Ha jól gondolom Te is egy cselekvő ember vagy és nem belenyugvással fogadtad, hanem teszel ellene, hogy késleltesd, lassítsd a folyamatot.

Tervező ember vagyok. Azt hiszem felkészülnék a nehezebb időszakra a velem együttélőket is bevonva. Fontosnak tartanám, hogy időpontok, tevékenységek szokássá váljanak, bevésődjenek.

Az orvosommal megbeszélve kiegészítő terápiák után kutatnék és próbálnák ki. A testmozgás segít a fizikum, az erő megtartásában és a lelki béke erősítésében. Pl. jóga.

Korábban is beszéltél már a betegségedről, de csak most gondoltam bele igazán, hogy mennyire meg tudja ez fordítani sarkaiban az ember életét.

Kívánok nagyon sok erőt és türelmet!💚

Köszönöm, hogy írtál, ezek szerint ez normális nálunk.

Sok jó és fájdalommentes napot kívánok!

Szia Panna!

Én is SM beteg vagyok, tudom mit érzel. Egyszer fent, aztán lent. Éppen most én is lent vagyok, megvisel a meleg, de tudom, szeretném, akarom újra fent legyek.

Gyógyszerkúrákon túl vagyok, 2 fajtát is szedtem, sajnos nem vált be.

Fel a fejjel, minden rendben lesz, mert szeretnéd, akarod annak ellenére hogy gyógyíthatatlan a betegségünk.

Vigyázz magadra, ne csüggedj el, puszillak!

Szia Panna!

Kérlek írj rám privátban mert sajnos az ismeretségi körömben is van ilyen betegségben szenvedő ember :(

Köszönöm, cukik vagytok.

Panna vagyok, és a sclerosis multiplexről van szó.

Általában vidáman elem az életem, és mindig mindenhol azt mondják, hogy milyen ügyesen, mennyi erővel küldöm le ezt a dolgot, de nincs igazuk.

Igen, igyekszem.

Legtöbbször leginkább figyelmen kívül hagyom.

Csak minden egyes mérföldkő letaglóz.

Most egy sejtölő gyógyszerkúra volt az utolsó, aminek nem kellett volna elolvasni az ismertetőjét. Persze, csinálom, mert kell. Igazából semmi nem is látszik, el tudom látni a feladataimat, időnként kicsit úgy mozgok, mint a részegek, meg a kettőslátás balra nézve állandó, meg időnként gyorsabban elfáradtak, és ennyi.

Lehetne sokkal rosszabb is.

De azért aggaszt, hogy mutatott agyi aktivitást, nincs parkolópályán. Hogy kell rá gyógyszer.

Én 3 dolgot ajánlanék bármilyen nehéz élethelyzetre.

1. Keress egy klinikai vagy tanácsadó szakpszichológust. Ő segít, vagy tovább küld egy olyan kollégához, aki kompetens. Nem szabad egyedül csinálni és hidd el, a család nem igazán tud segíteni. Ők is biztos kivannak.

2. Keress olyan podcastot, ahol a hozzád hasonló cipőben járó emberek mondják el azt, hogy ők hogy élték meg, és hogy küzdöttek le.

3. Keress egy online vagy élő csoportot, ahol sorstársakkal beszélgethetsz.

Egy szó, mint száz, kell egy lelki védőháló, egy olyan közösség, amibe belekapaszkodhatsz. Amin átmész, az egy gyászfolyamat, hiszen veszteségek érnek.

Nagy lelkierőt kívánok és kitartást! Remélem, nem a legrosszabb kimenetel vár rád.

Szakrális Tér Közösség.

A többit rád bízom. Van weblapjuk.

Sok erőt kívánok!