Hol lehet ismerkedni? (beszélgetés)

Majd miután kitiltották innen Cs. dokit mentetek vele, hogy aztán úgy otthagyjon benneteket, mint Szent Pál az Oláhokat.

De ha nem te vagy az a Adrienne 2, akkor bocsánat.

Én itt ismerkedtem meg egy csomó értelmes csúcs emberrel. Azóta is minden napunkat megosztjuk.

A páromat is itt ismertem meg nyolc éve. 😉

Jó és szórakoztató idők voltak azok.

Nem ismerek mindenkit, így erre nem tudok mit válaszolni.

Max össze tudom vetni, amilyen átalánosítások itt vannak és amilyennek magamat érzem MOST.

Hogy hova változok a parlagoltatott idő alatt, passz még.

Nekem nem menne a futó kapcsolat, így ebből kiindulva a "csak azt akarom" sem lehet igaz az esetemben.

De ebben is lehet fogást találni, ha keres az ember;-)

Na, akkor van remény ;-)

Olyan jó olvasni, hogy sok mostanában a paraszt, már csak elébük kellene férkőzni vhogy...

Én nem tartom magam annak, DE hasztalan lenne tagadni, hogy egy kerek popsi vagy egy kicsi cicipár ne okozna ideiglenes amnéziát nálam.

Nem akarok vitát szítani, de a férfiember 'potmétere' sosem a lélek szépségeire reag-áll.

Olyan van, hogy megismerve a másikat annak belső szépségei ráerősítenek a külső ingerekre.

De fordítva is igaz: egy kiállhatatlan lelkülettel lehet akármilyen a "csomagolás" - saját tapasztalatom szerint - már meg sem nézi az ember.

Persze nem vagyunk egyformák.

Eddig sem éreztem leküzdhetetlen vágyat, hogy megismerjem a többi hímnemű viselkedését, a sajátommal vagyok tisztában, meg esetleg a körülöttem lévőkével, ammenyit róluk tudok, vagy leszűrni vélek. :)

Ja, még annyi.

Az időbeli tervezésnek oka van nálam.

Nem vagyok elégedett a külsőmmel, fogyni akarok.

1 éve is lementem 95kg körülre és akkor már kaptam 1-2 túl hangosan elmorzsolt 'VÁÚ'-t olyantól, aki tetszett.

Nem hiszem, hogy a lányok annyira felszínesek is tudnak lenni, mint mi, azaz Ti főként a belső értékeket nézitek, de nekem az a felfogásom, hogy egyrészt más a kisugárzása az embernek, ha elégedett a külsejével + a lányok sem rögtön az ember lelkét látják meg élőben.

Az csak hab a tortán, hogy egészségesebb is ha az ember nem túl-súlyos.

Aztán az időfaktor - az esetemben - pont azért is fontos, hogy volt már ilyen nálam, hogy én tudok olyan tüneteket produkálni (tudattalanul), mint aki szerelmes, akkor, amikor azt érzem, hogy kellek a másiknak, hogy ő tudna szeretni engem.

Ezt a sz@rságot le akarom vetkőzni!!!

Kell a dupla szikra (twinspark), ehhez viszont tisztulnom kell és vissza is kell

szerezzem a moyo-mat;-)

A háztartás egyedüli vezetése viszont meglehetősen nehezemre esik, de majd a következő leányzó értékeli, hogy nem összehurkázva dobom be már a gatyát és a zoknit a szennyestartóba, illetve hogy fel vagyok vértezve azzal a tudással, hogy az ECO gomb megnyomásával nem lesz rövid a mosási idő:)

Főzni mindig is szerettem, de így egyedül nem buli, nincs kinek villogni vele.

Én szívesen találkoztam volna elsőként a Feleségemmel.

Tehát, hogy nekem is Ő lett volna az első.

Nekem sosem volt igényem arra, hogy kipróbáljam magam, csak egy valakit szerettem volna egész életemben.

Ez nem így sült el.

Jó ha az ember első választása is cuki lány:)

Nekem méretre volt cuki (155cm), de a 3 hónapos kapcsolat után derült ki, hogy amikor remegő kezemben egy rózsával vártam rá egy órán át az albijánál, ő épp egy arab srácnál volt nem sakkozni. :))))))

Az én hibám volt, hogy ezen sokáig nem tudtam magam túltenni.

Ha vissza lehetne menni az időben oda, akkor jól felképelném magam és arra bíztatnám, hogy ismerkedjen bátran és azoknak is adjon esélyt, akik nem tetszenek neki 100%-osan. :)

Mondjuk ez utóbbi sorom hajaz a Te véleményedre :)

Szerintem felesleges előre tervezni, hogy mennyi idő lesz, mire túljutsz valakin, mert igazából lehet már holnap "szembe jön" valaki, aki ki tudja miért felcsillantja a reményt. Nem kell készülni rá, sőt... de szerintem túlságosan gyászhangulatban lenni sem.

Egyébként ha ilyen fiatal volt a lány, akkor (persze általánosítva) még egész sokáig voltatok együtt. Neki is ki kellett volna próbálnia az életet. Előbb-utóbb az előjön (ritka kivételtől eltekintve), hogy vajon milyen lenne mással, hisz semmi tapasztalata nincs ezügyben.

Az én fiam még lassan csak 24 éves, 6 éve vannak együtt a barátnőjével, és bevalljam, mikor láttam eleinte, hogy komolyabbra fordul, többször megkérdeztem, hogy biztos, ezt akarja? Ilyen fiatalon lekötni magát és nem élni / ismerkedni. De hajthatatlan volt :D. És hozzáteszem cuki a lány, nem azért...

:)))

Nem, de kiudvarolnám már Belőle a választ arra, hogy miért hallgat.

Nem, azt az énjét, aki nagyon szeretett engem és csak engem. Akinek minden szava kedves volt hozzám és a pillantásában is azt láttam, hogy 'VAÚ' :)

Nem érzem megcsalásnak, mert végül is szétköltöztünk és a válás fele lépegetÜNK, csak én még szerettem volna visszacsinálni a dolgokat.

Ugyanakkor nem tudom kiiktatni az agyamból, hogy tudott mással, másokkal is lenni.

Az az én bajom, hogy visszafele nézegetek, nézegettem.

Legalább ez segít tisztán látni, hogy nincs visszaút, immár az én oldalamról sem, hiszen bárhová menne, rögtön arra gondolnék, hogy...

Az az énje már elillant, akit szeretnék visszakapni.

UFF

Ha még az előzőt szereted/siratod, akkor lehet, hogy így van jól. Sajnálom. :(

Remélem sikerül feldolgozni és tovább lépni. És találni egy hozzád illő társat. Aki nem ver csenddel napokon át, meg csal meg. Hidd el, nem minden nő/ember ilyen...

Köszi hogy megosztottad a saját tapasztalatodat.

Ebből is az jön le nekem, hogy egy jó darabig egyedül kell lennem mielőtt új kapcsolatba kezdek.

Jó lenne vigasztalódni, meg a szex is hiányzik, de magamat és a másikat is csak becsapnám.

Uhhh, hát, jó sokáig tűrted. :)

Nos, egy új kapcsolatban nem szabad a másikat az előzőek bántásai és bűnei miatt vezekeltetni, hibáztatni, gyanúsítgatni. Abból jó nem sülhet ki. És egy magával tökre rendben lévő kiegyensúlyozott ember ezt tutira nem viseli el hosszabb távon, hanem kilép, és úgy lesz vele, hogy keressél magadnak olyan valakit akiben képes vagy bízni.

Amúgy a féltékenység egy totálisan felesleges érzés, mert ha valaki menni akar, akkor menni fog. :) Ha viszont maradni akar, és szeret, akkor könnyen ki tudod nyírni az érzést benne ezzel a viselkedéssel. Sajnos ez tapasztalat, voltam én már totttálisan elvakultan szerelmes, és a féltékenykedéssel eljutott a szép érzés odáig, hogy konkrétan megundorodtam a másiktól fél év alatt. Életem legszebb napja volt, amikor kitettem a szűrét. A rémálmaimban térjen csak vissza! Pedig annyira szépen indult... A vicc, hogy ő a szakítást annak tudta be, hogy igaza lett, és előre látta, hogy milyen ember vagyok, és át fogom ejteni. :D Pillanatig sem fogta fel, hogy menekülök előle, és magának köszönheti. Mondjuk ő nagyon betegesen űzte, szerintem orvosi eset volt.

Én 27 voltam, amikor megismerkedtünk, Ő 17,5.

18 évig voltunk együtt, ezt a 'csenddel verést' végig alkalmazta. Sajnos, a végére hozzászoktam, kezdetben ölt vele.

Hja, nekem a féltékenység azóta van meg, mióta szétköltöztünk (a válás előtt) és elmondta, azóta volt mással...

De el kell engednem ezt az egészet már és továbblépni, már nem az lenne, mint előtte és azon is kellene mit faragni:)

Hát igen, az önbecsülés hiánya az nem a legjobb. Pláne, ha féltékenységgel párosul. És tapasztalataim szerint többnyire azzal párosul... Na, az pl. számomra egy elviselhetetlen dolog, a birtoklás, meg a féltékenység.

Szerintem a 3 napos hallgatást az inkább a fejletlen személyiségekre jellemző, ne húzd rá a nőkre. :) Hány éves vagy? Egy érett és intelligens felnőtt ember nem hallgat 3 napon keresztül, hanem leül a párjával, és átbeszélik a problémát. Vagy éppen akár össze is veszhetnek, teljesen mindegy, de nem hallgatnak, nem vernek csenddel...

A férjemet a munkahelyemen ismertem meg, miután elmélyült a kapcsolatunk ő váltott.:)

A volt férjemmel egy iskolába jártunk.

De ismerkedtem már: szórakozóhelyen, múzeumban, taxiban.

Szerintem túlságosan általánosítasz...

Egy kapcsolaton belül simán lehet javítani a dolgokat akkor, ha időben ébredsz rá, hogy valami nincs rendben. Sok-sok év után már teljesen felesleges, mindkét fél belesüppedt a saját nézőpontjába. Mondjuk szerintem még ott is lehet lépni, de ahhoz már mindkét fél kell, hiába ébred rá az egyik...

Ha legalább már azt tudod, hogy milyen nőt szeretnél, akkor hiába hívogató minden más szempontból egy olyan nő, akinek szüksége van nagy szabad térre, ne bonyolódj bele. A tér alatt itt az énidőt értem. Én pl. egyáltalán nem vágyok rá, hogy túlságosan össze legyek nőve a férjemmel, szerencsére ő ezt tolerálja, cserébe én is az ő hülyeségeit :DD

Saját:

- kerti partyn, egy barát hozta a pasit

- tinderen

- házibulin, egy haver hozta a pasit

Barátnők:

- szórakozóhely (esküvő is volt már)

- MondoCon

- munkahely (6)

- házibuli (3)

- suli, egyetem, tanfolyam (3)

- tinder

- online felületek: Anotalk (6)

- Fb Dating (4)

- lakótárs, szomszéd stb. (4)

Nem szeretném árulni magam.:)

Rengeteg rossz tulajdonságom van (vagyis olyan tulajdonságok, amiket eddig negatívan értékeltek) az egyik az önbecsülés hiánya + még sorolhatnám:)

Ezen/ezeken dolgoznom kell, mert így nem lehet, nem tudok egy egészséges kapcsolatot fenntartani.

Az egyedüllétet nem igazán szeretem, most van bőven részem benne, de azt is érzem, nem tudnék (már) megalkuvásokkal belemenni egy kapcsolatba.

Vagy valaki totálisan elvarázsol vagy nem. Olvasgattam vissza a hozzászólásaitokban és összességében nem túl pozitív kép jött le, hogy 40 felett mik a latolgatott esélyek…

Emiatt este azon morfondíroztam, nem is kellene (még) itt lennem.

Egyrészt nincs itt az ideje az árulgatásnak’ másrészt nem akarom paráztatni magam a nagyátlagos felismerésekkel.

Én boldog akarok lenni egy monogám lánnyal, akivel ‘szerelmjük’ egymást és nem terhes ha sok időt töltünk együtt, de a bizalom is megvan ha úgy adódik, hogy külön helyen vagyunk.

Nekem valahogy az a tapasztalatom - az eddigi kapcsolataim alapján -, hogy a nyílt kommunikáció nem egyszerű a nők oldaláról, bár ennek meglehet, előzménye van:

Mi fiúk meg már a mondataitok első részénél azt hisszük, hogy tudjuk mit akartok mondani és már szállítani is akarjuk a megoldást. Ezzel belétek fojtva a szót. Nem szép a részünkről. Ja.

Gondolom, egy idő után ebből jön a 3napos hallgatás, meg az elején még feltett, majd elhagyott kérdésünkre a “hagyjuk, mindegy hosszú”.

Kár, hogy egy kapcsolaton belül nem mindig van lehetőség kijavítani a dolgokat, ehelyett sokszor az egyik fél dönt, hogy agyő és jöjjön egy másik nagyő.

Vagy ahogy a német varjú mondja: ‘Sáde’-‘sáde’.

Igazad van.

Természetesen nem feltétlenül.

Kisarkított példa volt.

Itt szeretnéd kiárulni magad? 😀 Mert ha igen, akkor szerintem jó helyen jársz, és jól is csinálod. 😉

Egyébként igazad van teljesen. Van, amiben nem igazán lehet, sőt, szerintem nem is szabad kompromisszumot kötni, lemondani. Leginkább ilyen a legyen gyerek vagy ne legyen kérdés. Pl. Ez szerintem simán váló ok. Valóban kell a közös jövőkép.

Én egyszer voltam tottttálisan oda egy nagyon kifelé forduló valakiért, amiből aztán semmi nem lett. Nem emiatt amúgy. Jóban maradtunk a dolog után is, és ahogy mélyebben megismertem akkor jöttem rá, hogy soha nem is működött volna. Ugyanis én - bár nagyon is társasági tudok lenni ha arról van szó - de mégis totál befelé vagyok fordulva, és az emberektől és nagy eseményektől úgymond elfáradok. Soha nem működött volna, nem bírtam volna azt a tempót, ahogy az illető sem bírt volna úgy elszigetelődni, ahogy én élek.