Hol kaphatok segítséget? Egyedülálló szülő vagyok. (tudásbázis)

Én nem mondtam el neki, hogy mi ez a kezelés. Azt mondtam, megmasszírozom a fejét és csak dumáljunk közben. 🤗 Kb. 10 perc alatt elaludt. Nem tudom megmondani, hogy Ili, vagy a Bars hozta-e a csodát, mert nagyjából egyszerre futott a kettő.

De arra ügyeltem, hogy mindig tudjon róla, amikor én mentem Barsra, mert látta, hogy sokkal nyugisabb vagyok, semmi stressz, szóval azt tudta, hogy akármi is ez, jó dolog.

Örülök hogy valaki érti, mivel küzdünk. Az asperger egy igen különleges állapot, és sokan félreértik, hogy a gyerek neveletlen, meg meg kell neki magyarázni meg ilyenek. A gyerekben több jóérzés van mint nagyon sok emberben, és reálisabban látja a világot, mint a legtöbben. Plusz nem tudja megjátszani magát és nem is érti a viselkedési színjátékokat, játszmákat, emiatt meg is zavarodik, tisztaszívű és néha kicsit nyersen őszinte, de nem rossz szándékból, hanem mert nem fogja fel, miért nem lehet valamit kimondani őszintén, ha egyszer az úgy van :)

Dolgozott egy konyhán a nyáron a szakács keze alá, egy hét alatt megtanulta fejből az összes receptet. Elkészíteni viszont nemigen tudja, mert kézügyessége nincs, és elkalandozik a gondolata, ami főzésnél nem éppen praktikus. Ami érdekli, abba teljes mértékben belemélyed. Viszont a szociális kapcsolatai katasztrófák. Kiskorában sem tudott barátkozni, mert nem értette, hogy az óvodában mi a csudáért verekszenek meg nagyzolnak a többiek, csapkodnak a kisautókkal, kardoznak stb (ami kisfiúknál általános), miközben olyan érdekes a csillagokat tanulmányozni, vagy a számokkal játszani.

A koliban az is zavarta, hogy csapkodják az ajtókat, meg hogy mi a csudáért isznak a többiek energia italt, miközben mindenki tudja hogy az káros. És amikor ezt elmondja, nem tudod megcáfolni, hisz tudod hogy igaza van, de hogy értesd meg vele, hogy az ő életük, azt csinálnak vele amit akarnak.

Nagyon sokat fejlődött ő is, sajnos a válás, költözés előzőleg rontott az állapotán. A dührohamokat még nem mindig tudja kezelni, ha már nem is csapkod, de verbálisan kijön belőle a feszültség. Természetesen ezt sem tolerálják egy olyan környezetben, mint egy kollégium. Viszont érdekes, hogy kis munkaközösségben egészen jól működik :)

Nagyon ragaszkodik az állandósághoz, a tárgyakhoz amikor körülveszik, mindent "elrak emlékbe" és nem szabad kidobni a gyerekkori ágyát.

Elvittem egyszer acces kezelésre. Végig feküdt és hallgatott, nade amit utána kaptam...hogy milyen csaló kuruzslókhoz kényszerítem. Én értettem a lényegét, ő ellenségesen fogta fel.

Értem miről beszélsz, az én fiam is Aspergeres. Aki nem látja közelről, nem él vele, nem tudja elképzelni. Eléggé más, mint egy cikket olvasni róla.

Miatta tanultam meg az Acces Bars kezelést, ez és Csattos Ilonával rengeteg konzultáció segített, mondhatni megoldotta. Megszűntek a dührohamok, képes lett kilépni a megszokásaiból, már nincs szükség a szoros napirendre. Néha magam sem hiszem, hogy ez a gyetrek ugyanaz a gyerek, aki teljesen antiszoc. volt.

Ma már, aki nem ismeri az előzményeket, nem gondolná, hogy "problémás" gyerek. Most lesz végzős a gimiben, orvosnak készül, közel egy éve döntötte el. Spanyolországban keres egyetemet, így egészen biztos, hogy nem a családi fészekben fog lakni.

Talán az egyetemistáknak már több eszük van. Ha tudják, hogy könnyen kirakhatják a koleszból, ha nem tartja be a házirendet, fegyelmezettebbek.

A koleszok sem egyformák. A férjem olyan koleszban lakott egyetemista korában, ahol emeletes ágyak voltak, és nem mai körülmények.Senki nem is akart volna albérletben lakni, ha a szülei fizették volna, akkor se. Senki nem volt egyedül, nem volt magányos, zajlott az élet, jártak bulizni,stb.

Szerintem,ha lehet, meg kellene nézni azt a koleszt belülről is, mielőtt oda adná be a jelentkezést a fiad.

Nem olvastam el minden hozzászólást, így nem emlékszem, hogy volt e szó arról, hogy milyen messze van a lakhelyetektől az iskola, de az jutott eszembe, hogy nem lehetne oda utazni, ha van órája és utána haza?

Mert ez esetben nem lenne albérlet és kollégium se.

Sok ismerősöm jár be vidékről a pesti munkahelyére, pl. Győrből, ami azért nincs közel.

Tudom, hogy korábban kellene kelnie és későn érne haza, de ezzel azért valamennyit spórolnátok.

Hát nem tudom. Ebben a koliban ahol lakott, általában lámpaoltás után is ment a hangoskodás, és már hajnalok hajnalán is mert ugye volt, aki messzebbre járt onnan iskolába. Sose értettem, hogyhogy nem álmosak ezek a kamaszok?

A penészes közös konyha, meg az ajtó és függöny nélküli közös fürdő sem volt egy élmény. Valószínűleg ez is intézményfüggő, és mi épp egy rosszabbik fajtát fogtunk ki, ahol olyan puritán körülmények voltak mint egy szoci laktanyában.

Mivel egy hitelre vásárolt házban élünk, nem olyan egyszerű csakúgy elköltözni.

Mindenképp jobb lenne neki itthon lakni, de most sajnos nem tudjuk megoldani a mindennapos utazást.

Nehéz lehet a helyzet a kisebbik fiad miatt, el tudom képzelni. Lehet, hogy neki otthon kellene lakni, és onnan járni tanulni valahova. Azért arra is gondolj, hogy az egyetem nem gimi, sokkal több a tanulnivaló, a vizsgák miatti stressz, lehet, hogy ez is megviseli majd a fiadat.

Esetleg nem gondoltál arra, hogy odaköltözzetek, ahol a fiaid tanulnak, és akkor otthon lakhatnának ?

Gimis koleszban nem laktam. Az egyetemi koleszban volt napirend. Pl

ha valaki aludni akart este 11-kor, kötelező volt leoltani a plafonon a villanyt, és csöndben kellett lenni.Olvasni, tanulni lehetett, volt a fejünknél kislámpa.

A szobában ritkán lehetett tanulni, könnyen elcsábulhattunk, hogy a többiekkel beszélgessünk, de volt tanulószoba. Ott mindig csend és nyugalom volt. Akaraterő kellett, mint sok mindenhez ! Olyan nincs az életben, hogy minden feltétel megvan,amit szeretnénk, alkalmazkodni kell ahhoz, ami van !

Gimi alatt próbálkozott a kollégiummal. Nem voltam ott jelen, tehát csak az ő elbeszéléséből tudom, hogy nem csak alszanak a fiatalok, ahogy itt valaki említette. Egy koli olyan, mint New York: soha nem alszik, valaki mindig zajong, pihenni, tanulni szinte lehetetlen, vagy esetelg azoknak siekrül, akikben nagyobb az alkalmazkodó képesség. Sajnos a kisebbik fiamnál ez nincs meg, ő azonnal robban, amire persze a kortársak tudjátok már, hogyan reagálnak. Tény az, hogy ő egyedül működik a legjobban, bármiről is legyen szó. Ha megzavarják, kiesik a ritmusból. Stabil környezet és rendszer kell neki. A zaklatások miatt szorongó és depressziós lett, szuicid kijelentésekkel. Ahogy kivettem a koliból, a tanulmányi eredménye is visszaállt a jelesre, pedig hajnalban kelt, hogy bebuszozzon.

Nem tudom reálisan megítélni, hogy az én óvásom túlzott e, van másik utódom is, aki teljesen jól "működik", persze az összehasonlítgatás nem alap.

Nem akarok okoskodni, de a két nagyobbik gyerekem dolgozott, és közben járt egyetemre.

Igaz ràment a hétvégéjük, pénteken mentek, hétvégén voltak az órák.

Az egyik Gödöllőn, a másik Debrecenben.

Fizetést is kaptak, tanultak is.

Másképp nem bírtuk volna anyagilag.

Ők megoldották maguk.

Bocs, hogy szóltam.

"iskola melletti meló "

Azon nem gondolkoztak a fiúk, hogy melő mellett folytassák a tanulmányaikat?

Keressenek munkát, amiből kivehetnek egy szobát (nem kell egy egész lakást bérelni) és iratkozzanak át levelezőre.

Nem akarásnak nyögés a vége, de itt te fogsz nyögni és belerokkanni.

Egy nagykorú gyereknél nem automatikus a tartásdíj.

Ott már jobban figyelembe veszik a körülményeket.

Nem olvastam arról, hogy a gyerekeknek (ha jól értelmezem, már mindkettő nagykorú) meg lett-e ítélve tartásdíj, illetve, hogy anyuka milyen lépéseket tett annak behajtására.

Visszamenőleg max. 6 hónapra ítélik meg.

Ha a tesójával laknak egy szobában, az mégiscsak jobb, mint idegennel, és az csak kétágyas szoba.

Én a koleszban 4 ágyas szobában laktam idegenekkel, és alkalmazkodtunk egymáshoz. A folyosón egy zuhanyozóblokk volt 100 főre. Utólag azt mondom, azok voltak a fiatalságom legjobb évei.😊

Miért ne tudná visszafizetni?

Első évben a minimálbér után, utána az előző évi jövedelme után kell fizetni a törlesztést. A jövedelme 6 %-át

Sajnos minden döntésnek van következménye, ez nem a te hibád. Ahogy írod, áldozatot kell "hoznunk", és nem hoznod. Itt mindössze te hozol áldozatot, és nem ti.

Csak egy kérdés, az jobb lesz, ha az anyja idő előtt leépül, csak hogy az ő igényei meglegyenek? Szerintem nem...

Mondjuk nekem is van gyerekem, szerencsére nem ilyen helyzetben élek, de így is azt gondolom, hogy nem attól lesz valaki jó szülő, hogy erején felül akar mindent megadni a gyerekének.

De a többiek felvetését, hogy miként járt eddig iskolába, és miként jár egyetemre, ugyanúgy közösségbe, ha mással lakni nem tud, ezt én sem értem.

Jellemzően többet vannak a suliban a társaikkal,mint otthon, hisz ott a legtöbb időt alvással töltik...