Hogyan oldanátok meg ezt a szituációt? (beszélgetés)

Nemcsak a kereskedelemről mondható el, hogy nem munka hanem hivatás.

A legtöbb munka, ahol közvetlenül vagy közvetve emberekkel foglalkoznak elhivatott embereket igényel. Olyanokat, akik ha szemtől szemben állnak az ügyféllel, vevővel, beteggel, stb, kellő empátiával rendelkeznek, vagy látják a dolgok mögött, a folymatokban az egyént.

Szerintem nem kötelezheti a vevőt, hogy menjen vissza és válassza azt, amit szeretett volna.

Áru marad, vevő elmegy, és az arra illetékes kiüti a pénztárgépből az árut.

A pénztáros viselkedésével kapcsolatban, ha valóban ilyen bunkó volt, a vevő helyében lehet elkértem volna a panaszkönyvet...Lehet rögtön megint csupa mosollyá változott volna...

A te napodat borítani tudják az ilyen "barmok"?

Én nem veszek tudomást, nem érnek annyit, hogy magamat idegesítsem rajtuk, pedig nekem is volt olyan, hogy kiejtett a pasi a kezéből az íróasztalomra egy 2Ft-ost ahogy fizetett és hozzáfűzte: Táncolj reggelig.

Én mondtam neki, hogy ez nem az a hely..ennyi.

A véleményem megvan a figuráról, de lesz@rom :)

A konkrét felvetésre visszatérve, szerintem is egy kolegáját kellett volna segítségül hívni.

Én voltam pénztáros, és én ilyenkor kifizetettem az illetővel a szalagon szerepelt termékeket amit elvitt, amit nem azt félre tettem és ha cserélni akart, akkor egy kollégám segítségével soron kívül kiszolgáltam az illetőt. Nekem is voltak rossz napjaim, de mint előttem már írták egy páran, ezt nem szabad kimutatni. Engem sok vevő szeretet és ez azzal is bizonyítható volt, hogy oké, hogy csak a pénztárban láttak akár havonta egyszer, de ha az utcán megláttak, akkor mindig rám köszönt6ek vagy fordítva. Ilyenkor lehet érezni azt, hogy elfogadnak e minket vagy sem.

Most vendéglátásban dolgozom, de itt sem mutatom ha rossz napom van és mérges vagyok, ha sok fiatal, aki még köszönni sem tud, szerencsétlenkedik. Ilyenkor is illedelmesen közlöm vele a dolgokat.

Miért barom a mozgássérült vevő? Mert tévedett? Az is lehet, hogy a boltban hibáztak, mert nem egyértelmű volt az áru kihelyezése, árazása.

A pénztárosnak mindenképpen egy munkatársa segítségét kellett volna kérnie. Egyikünk sem azért megy a boltba, hogy mások helyett rohangáljon. Arról nem is beszélve, hogy sokszor az olvashatatlan vonalkód miatt kell visszamenni másik darabért.

Ezzel együtt - már csak a sor haladásának érdekében is - talán visszafutottam volna helyette.

Egyébként sokszor falra lehet mászni azoktól a kényszeredett "mosoly"októl, amik már szinte vigyorok; sokszor látszik, hogy előírást teljesítenek.

Nekem semmi bajom nincs, az unott, fapofát vágó pénztárossal. Végezze jól a dolgát, és ha nem szívből jön, felejtse el a "keep on smiling" erőltetését.

Én irodában dolgozom, nekem is "mosolyognom kell" mindig mindenkire. Sajnos én is borultam már ki egy-egy személyre, de utána (azonnal vagy később) bocsánatot kértem.

Persze mindenkinek lehet rossz napja. De attól függetlenül, hogy valakinek rossz napja volt, segítenie kellett volna. Mivel ő kiszállni nem tud a pénztárból ilyen esetek miatt, egy kollégáját hívhatta volna segítségül. Szerintem.

Én még nem voltam hasonló esetben.

Tisztelet a kivételnek, de nem azért mosolyog, mert csupaszív, hanem mert mosolyognia kell.

Sajnos belefásul az ember a kereskedelemde, nem is csodálom, amennyi paraszt vevővel foglalkozni kell. Hihetetlen bunkók az emberek, a sokunknk fásult, megkeseredett, kekeckedő. Hiába vannak Ők kevesebben, egy-két ilyen barom már borítja az egész napot.

már nemazért,de az ilyen pénztáros nem "csupaszív",hanem egy idomított majom.ilyenkor lehullik az álarc,és meglátod valójában ki rejtőzik a "pénztároskisasszony" arc mögött...

amúgy kolléga segítségét kellett volna kérnie.egy pénztárosnak is lehet rossz napja,de ezt nem mutathatja ki!

Ma reggel a szokott boltba mentem vásárolni, bár már késésben voltam. Előttem egy talán csípőficamos, bicegős törzsvásárló a pénztárnál, a pénztárban a mindig csupa mosoly, kedvenc pénztáros leányzó.

A vásárló, miután beütötte a pénztáros az árat, mégsem kérte a terméket, mert rossz helyről vette el, tehát nem annyiba került, mint hitte.

A mindig csupa mosoly pénztáros(talán rossz napja van) kiakadt, és megkérte, hogy akkor vigye vissza, válasszon mást,de menjen körbe. Hangsúlyozom, a vásárló mozgáskorlátozott valamennyire.

Te viszont segíteni nem igen tudsz, mert :

1. valójában nem tudod, mit szeretne választani abban az x értékben a vásárló, amiért hajlandó lenne vásárolni

2. sietsz

A pénztárosnak viszont nem mersz szólni, ugyan már, ne bunkózzon,mert a hölgynek nehéz lenne még egy kört menni, ajtón ki, másik ajtón be...stb

Viszont egyébként sem szólnál neki, mert egyébként csupaszív pénztáros( csak épp tényleg rossz napja van )

Természetesen a többi vevő sem szólt,csak bámulta az eseményeket.

Való igaz, hogy (mivel én is jártam kereskedelmibe )a vevőre mindig mosolyogni kell, és nem szabad kimutatni, ha valami bajunk van.

De valahogy ez a helyzet hülyén jött ki, sztem hiába a volt nagy sor és egy pénztáros, neki kellett volna, vagy :

1.hátrakisérni a vevőt, és választani vele egy másik terméket

2. vagy szólni egy kollégának, hogy segítsen

Esetlegesen valamelyik vevő ajánlhatta vna fel, hogy segít a hölgynek.

Ti mit tettetek volna ?