Hogyan nyissak az emberek felé? (beszélgetés)
Az a legrosszabb, amikor a hozzád közelállókban kell csalódni. Nekem a saját testvérem az, akinek jó ideig elmentettem az sms-ét, hogy évekkel később, amikor majd nem érti miről beszélek, lássa. Én is kaptam tőle hideget-meleget, de főként hideget! De elmúlt fél év és kitöröltem az üzenetét... Tudni kell megbocsájtani is!
Én is alig beszélek emberekkel,de ennek megvan az oka.Múlt héten a hozzám legközelebb álló családtagomtól kaptam olyan undorító üzenetet,amilyet még annak se küldenék,akit utálok.Ráadásul nemrég még én segítettem rajta.És van jó pár ember még,akikkel ugyanígy jártam,hiába voltam jószívű,gonoszság jött visszafelé.Úgyhogy én is kissé begubóztam a saját kis világomba,talán van 3-4ember akiben megbízok.De nem is hiányzik a társasági élet jelenleg.Ettől függetlenül nem érzem magam befordultnak és depisnek.
hha a miértek mögé látsz...okosan
Teljes mértékben egyetértek Veled! ugyanígy gondolom. Az emberek 98 százaléka már szerintem egy agymosott zombivá vált.... Nem is baj, hogy több embernél eljön az az idő, hogy a saját belsőjére figyeljen!
Az is jó! Tapasztalatnak mindenképp. Én nemrég regisztráltam be ide, de lassan, óvatosan le kell vonnom a következtetést, hogy van nagyon sok uninteligens ember is itt... De azért érdekes...
Néha azért én is kinyitom a számat:),de csak ha van értelmes mondanivalóm...
Itt a fórumon, írásban jobban ki tudom fejezni magam!:)
Nincs ezzel semmi baj. Nekem például kimondottam tömegiszonyom van, ami még párosul a klausztrofóbia érzésével is. Tehát ez nagyon meg tudom érteni. Én egy nagyváros melletti nagyon szép kis faluban élek, 15 perc utazás naponta és a mindennapi nyüzsgés után bizony nagyon szeretek hazamenni a csendes, nyugodt környezetbe. Csak épp néha igényem van arra is, hogy ide meghívjam a barátaimat (akik nincsenek sokan, egy kezemen meg tudom számolni őket:) És az állatokról ne is beszéljünk! Én is imádom őket, vannak nekem is, és többre tartom őket magam is néha BIZONYOS embereknél.
Na látod! De biztos vagyok benne, hogy a sok hallgatás után, neked is jól esne mesélni... De nem akarlak "megtéríteni".
A tömeget én se szeretem, pl. strandon, boltokban stb.Nincs tömegiszonyom se, de nagyvárosban nem szívesen élnék...
Néha meg az állatokat jobban szeretem az embereknél:)
Na, ezért biztos kapni fogok...:)
Ez így igaz!
A m.helyi társasággal szoktam bulizni,táncolni,ill. a férjemmel.Mégis inkább introveltáltnak tartom magam....
Inkább meghallgatni szeretem az embereket,mint beszélni:)Amúgy,tudom mi az amikor hiányzik az emberek társasága.
A 2 gyerekkel 6 évig egyhuzamban voltam otthon gyesen.Már nagyon vágytam dolgozni menni, emberek közé.
Cincinke! Mit gondolsz, tudtunk adni valami tanácsot arra, hogy közelebb kerülj a megoldáshoz? Vagy jól összezavartunk ? :) Szép napot kívánok Neked!!!
És amikor azt mondod, hogy szeretsz bulizni, táncolni, akkor azt egyedül teszed? Mert ott gondolom óhatatlanul társaságba keveredik az ember? Én sem lógok folyton a barátaim nyakán, hiszen van két gyerekem és férjem, saját családom. Nem azt mondom, hogy "sülve-főve" össze kell mászkálni. De úgy gondolom begubózni sem nagyon egészséges dolog.
érdekli (elírás az előzőben)
:) Mi sem iszunk:) nem arra gondoltam, hogy ezért kell összejárni. Az ivásnak tudod vannak fokozatai... Amúgy meg azért küldtél nekem egy "dühöt" szimbolizáló jelet, mert különbözik a véleményem a Tiédtől? .... Hát, Veled sem lehet könnyű barátkozni, az már biztos. Nincs neked kicsit emberiszonyod? (ha már így a karácsonyi, boltokban mászkáló rengeteg embert hoztad fel példának..) És természetesen igen, van aki nem szeret összejárni másokkal, de van aki bizony igen. Mert van aki meghallgatja, esetleg elfogadja más emberek véleményét, érekli őket, hogy mi van a másikkal és jószándékkal fordul felé. Szerintem a mai világban igenis szükség van a barátokra.
Lehet sokan ki fognak nevetni, de én azt gondolom, hogy a lakókörnyezet és a munkahely váltás, illetve a munkahelyről való elbocsájtás valamint az egyedüllét miatt egy enyhén depressziós lettél.
Ha találsz munkát és újra azt érzed, hogy egy közösség fontos láncszeme vagy ez el fog múlni és ismét visszatalálsz a régi önmagadhoz.
Én is elég "magamnakvaló " vagyok.Engem tökéletesen kielégít az az idő, amit a munkahelyemen töltök,emberekkel dolgozom.Szeretem a nyugalmat, a békét...Olvasni, zenét hallgatni, fürdeni,kirándulni járni,táncolni, bulizni.De nem vagyok társasági ember.Nincs olyan barátnőm,akivel mindent megbeszélünk, és nem is járunk össze senkivel.Szeretünk horgászni járni a férjemmel. Nekem nem is hiányzik a társaság,hogy őszinte legyek.Elég pletykát, rosszindulatot, 2 színűséget tapasztalok....sajnos.
De elfogadom, hogy más meg másként szereti.
attól hogy nem vagyunk ugy jóban de jó ha itthon vagyunk kizárva az emberkéket
Nem rég még egy másik fórumban a régi szerelmedre kívántad cserélni a mostani, unalmas férjedet, akivel már külön alszol, csak egy lakásban élsz, akit már az sem érdekel, hogy a másik fickóval beszélgetsz, csetelsz. Szerintem ne adj életvezetési tanácsokat annak, aki a megoldást keresi.
Nem az emberek rosszak és gonoszak, de gubóztál be teljesen. Ha te így jól érzed magad, azzal semmi baj, de ne annak aki arra kér tanácsot, hogyan kerülhetne közelebb emberekhez, annak nem kellene hülyeségeket beszélned.
hát mi nem iszunk, ez nálunk kimarad. nekünk nem hiányzik ez az összejároskodás. Annyian vannak ilyenkor is már a boltokban, az utcán mert jön a karácsony, és ilyenkor megőrülnek az emberek. hát ez nem hiányzik az életükből.
Értem. Mindenki maga dönti el, mennyire akar elszigetelődni. De akinek így szép az élet, annak nyilván más nem is hiányzik belőle. Én nehezen tudnám elképzelni, hogy csak a szűk családommal élek, de nem vagyunk egyformák. Vagy nekem szerencsém van. Olyan barátaink vannak, akikkel jól érezzük magunkat és szoros kapcsolatban vagyunk. Együtt járunk nyaralni, kikapcsolódni, ilyenkor télen pedig gyakran összejövünk és egy jó kis borozgatós estén társasozunk akár, vagy csak beszélgetünk.
Kérlek szépen nem unalmas, nagyon jól megvagyunk,nem kellenek barátok elég volt belőlük még sok is.
Hú, szerencsére én nem Pesten lakom és nagyon ritkán megyek, ha igen, akkor csak túristaként, így nem is közlekedek ott, csak autóval. De ez szomorú. Bár nálunk is hasonló a helyzet, de inkább a fiatal, iskolások vonják ki magukat a forgalomból a zene, a telefon és egyéb dolgokkal. Én igyekszem barátkozni, bár nemrég a 12 éves lányom "megszólt", hogy "anya, Te mindenkivel szóba állsz? " Ez a piacon volt... Ott nagyon jókat lehet ám beszélgetni az eladókkal. Még aki morcos, ahhoz is szoktam szólni, hátha másként néz a következő vásárlóra... De én ilyen vagyok, és elfogadom azt is, ha valakinek ez nem megy.
Persze, igazad van. Én arra értettem, hogy nehezebb, hogy a felnőtt már dolgozik, családja van, kevesebb a szabadideje, és sokkal kevésbé bízik más emberekben, nincs türelme. Be vagyunk zárkózva. Mostanában jártam Pesten. Jó példa erre a metró utazóközönsége, csak nézd meg, hogy elrejtik magukat az emberek, kizárják a külvilágot (zene, olvasás), ha véletlenül rá mersz nézni a veled szemközt ülőre, már szinte zaklatásnak veszi.
Ez is igaz, hogy nehezebb felnőttként. De azt gondolom, hogy felnőttként már jobban tudunk "szelektálni", tudjuk, hogy milyen barátokra van szükségünk és ki tudjuk zárni azokat az embereket, akikkel nem érezzük jól magunkat. Így azok, akikkel megvan az összhang, talán meg is maradnak sokáig nekünk...
HELYES!!!! ezt kell tenni!
És ha már itt beszélgetsz emberekkel, már az is jó lehet...
Szerintem ez elég negatív hozzáállás. Mi értelme ennek? Nem kellenek barátok? Mindig csak ketten a pároddal, minden program csak vele? Nem lesz egy idő után egyhangú, unalmas?
Szerintem nem lettél zárkózott, hanem kevés inger ér (legalábbis kevesebb, mint régen). Azzal, hogy otthon vagy, a férjed dolgozik, elköltöztek a barátaid, nem élsz a megszokott ritmusban. Ezért kevesebb a beszédtémád, meg gondolom kissé meg is szoktad, hogy ez a szitu.
Vagyis semmi baj, szervezz magadnak külső programokat hetente párszor, uszoda, könyvtár, konditerem... Lesznek ismerősök, lesz miről beszélgetni, kimozdulsz kicsit a nihilből.
Dehogynem a negatív dolgokat ki kell zárni és ha az egész világ akkor azt kell tenni, és csak ketten maradunk a párommal együtt már akkor is megérte.
További ajánlott fórumok: