Szorongás, félelem az emberektől (beszélgetés)

Ha valakit komoly megpróbáltatás ért testileg-lelkileg a környezet részéről, az gyakran idegessé, érzékennyé válhat.

A legtöbb esetben, ha a gyermek nem érezte hogy megértenék és elfogadnák, ha folyton azt érezte hogy semmirekellő és rossz, az komoly alapja lehet az ilyen fóbiáknak.

Az értéktelenség tudata már önmagában egy instabil, szorongást kiváltó lelki tényező.

Tehát ha az önbecsülésedet a környezeted döntötte romba, akkor ezt csak te tudod helyreállítani.

Akármennyire is félsz az emberektől, az ismeretlentől, a jövőtől és hogy mit tesznek veled, csak próbálj mindig hű maradni saját magadhoz.

Ez az amit a leginkább meg kell erősitened. Saját értékességed, saját egyéniséged tudatát.

Mindennap mondogasd ezeket a megerősítéseket, amelyek kiírtják a régi programot:

"Értékes vagyok."

"Szerethető vagyok."

"Elfogadható vagyok."

"Jó vagyok."

Ezenkívül, a félelmet úgy lehet legyőzni, ha mélyen tudatosul benned. Ha mélyen szembenézel vele. Ezért menj bátran emberek közé.

Én is ilyen voltam kiskoromban, mint te. Féltem odamenni az emeberekhez, egy barátom se volt emiatt. De mostanra már, sikerült túltennem magam ezen a félelmen. Amikor úk dologgal találkoztam, szeme mentem vele, nem hagytam, hogy a félelelem vezessen. Azt gondoltam lesz , ami lesz megpróbálom. Néha sikerült, néha nem.

Én azt tanácsolom, hogy ne érdekeljen az, hogy mit gondolnak rólad mások. Új helyzetben mindig figyeld meg éppen mi történik, és úgy reagálj rá, ahogy jónak látod, és ne úgy ahogy az emeberek szerinted szeretnék. Hallgass a szívedre és ne más emebrek véleményére.

Pofon egyszerű:)))

Légy önmagad ,és bízz bennük.

Ha félsz ,hogy megfelelsz-e ,és más vagy ,akkor nem téged fognak elfogadni,hanem azt a mást,akit játszol nekik,és akkor játszhatod a szerepedet egész életedben....rossz alternatíva,és baromi fárasztó.:))

Ha annyira félsz,hogy egyáltalán nem mutatod meg önmagad,észre sem vesz senki ,de így fájdalom sem ér,az is rossz alternatíva.

És mi rossz történhet ezek után ,ha bátran megmutatod önmagad,mint hogy esetleg nem lesz senki ,aki melletted lesz.

Konklúzió:

Lehetsz bármilyen ,akiket sokan elfogadnak,de az soha nem lesz őszinte,mert nem is te vagy ,akiket elfogadnak.Hazugságra épül,és bármikor összeomolhat,viszont rengeteg embert nevezhetsz látszat barátnak,szerelmednek és egyebeknek.

Félhetsz annyira ,hogy nem alakítasz ki kapcsolatokat ,nehogy fájdalom érjen.....de akkor sem öröm nem fog érni,sem bármilyen más kapcsolat nem fog érdemben kialaulni,mert a félelem,a féltékenység elűz mindenkit.

Bevállalhatod önmagad őszíntén,olyannak amilyen vagy.Lehet ,hogy ezt a valakit senki nem viseli el,de az is lehet,hogy idővel rokon lelkeket találsz ,akik tényleg látnak téged,és szeretni fognak úgy ahogy vagy.

Ha ezt megérted,türelmes leszel,és megvárod azokat az embereket,akik őszintén a barátaid lesznek,a szerelmeid,a társaid,és nem éred be kevesebbel.

:)))

Én ilyen problémával voltam anno kineziológusnál, Nálam elég komoly szinten jelentkezett ez a probléma. Akkor, a kineziológus azt mondta, hogy amikor azt érzem hogy félek valamitől akkor tegyem meg, menjek bele a szituációba, mert ez sokat fog segíteni. Igaza volt, bár nagyon nehezen ment. Megtettem és megteszem szépen lassan azokat a dolgokat, amiktől félek/féltem, és kivétel nélkül mindig azt tapasztalom, hogy felesleges félelem volt.

"A félelem tolvaj. Ellopja a mánkat, miközben a holnaptól rettegünk..."

Kiskoromtól visszahúzódó, csendes voltam, mára sem változott a helyzet sőt. . .

Már azt veszem észre hogy félek az emberektől félek ismerkedni új emberekkel, vagy ha pl új munkahely van kilátásban már előtte szorongok, félek hogy mit fognak rólam gondolni stb.Nagyon szeretnék ezen változatni, hogyan tudnék hogy ne féljek ennyire? Más is van így?