Hogyan lehet megbirkózni azzal, ha valaki állandóan bánt? (beszélgetés)

Igen megnéztem az adatlapod!Azt már tudom hol laksz!

Ezt most komolyan mondod????

Ez már nem kellemetlen,hanem kibírhatatlan...ma volt egy újabb felvonás....most aztán már nem bírom tovább!!!!

Mivel megszokni nem tudom inkább megszökök!!!!ELEGEM VAN!!!Soha sem változik semmi sem!!!

A költözésrööl...

Nem vagyok az a fajta, aki elmenekülne, már csak azért is maradnák a városban büszkeségbööl, de ha belegondolok, a teljes családodat képes lenne lejáratni, a gyerekeknek nem hiányzik a lelki nyomor.

Tudjátok mi jutott eszembe?Már gyerekként arra gondoltam,hogy remélem nem olyan anya leszek mint Ő!

Ez sokat elmond szerintem!!!

Tegyél fel riasztót és várd ki, míg a szomszédok hívnak hozzá rendöört. (Vagy ha mentek nyaralni, ne szóljatok senkinek, kapcsoljátok ki a telefont...)

bocsánat, ez brutálisnak hangozhat...de amit írtál, olvasva is szörnnyüü

Lehet,hogy igazad van!!:-)))

Ide drasztikus változás kell!!!

"minden anya valahogy elkezd furán viselkedni, ha rájön, hogy a gyereke már nem a gyereke..." a Te anyád még akkor sem akart beletöröödni, mikor férjhez mentél, elköltöztél. Gondolom, amíg lehetett, próbálkozott sokmindent bevetni, hogy ne menj.

Meg ahogy írtad, hogy nevelt gyereked van és hogy beszél vele, sejtem, hogy meg akarja fúrni a nyugalmadat és úgy szétrobbantani a családot, hogy haza kényszerülj menni. Gondolom nem lát a szemeitööl. Az a legrosszabb, hogy el kell fogadni a tényt, hogy valamilyen szinten anyai ösztön a védelmezés és ezt a gyötrelmet persze maga sem tudja, de ez alatt a címszó alatt csinálja vég nélkül. Apukáddal milyen a kapcsolatod?

Köszönök minden hozzászólást!29 éves vagyok.Köszönettel tartozom nekik,amiért felnevelt,és ápolt.Mindig próbáltam segíteni neki,munkával,beszélgetéssel,meghallgattam,sokszor nem szóltam,csak nyeltem és nyeltem.De nem akartam vitázni,úgy gondoltam így jobb!Amikor elmondtam mi bánt,akkor csak kigúnyolt,és megalázott.Ha találkozunk,már görcsbe van a gyomrom,rettegek mi lesz...Így nem lehet élni!!!Nekem is van hibám sok,és hibáztam is sokszor és fogok is,de szeretnék nyugodtan élni,nem szeretném ha a gyerekek fejét ostobaságokkal beszélné tele,nem akarom hogy az apjuk ellen beszéljen.

Nem,nem és nem!!!!!!!!!!!

Itt az ideje hogy saját kezembe vegyem az életemet,mert eddig Ő próbálta irányítani,de itt a vége!!!

megkérném hogy majd karácsonykor jöjjön legközelebb ajándékokkal felpakolva

ezen tuti ugy megsértődik hogy nem jön jó sokáig

Én pedig azt gondolom, hogy mindennek van határa. 55 éves, még nem olyan idős, hogy rá kelljen mindent hagyni, és azt tehessen amit akar. Zsarnokoskodni, lelki terrorban tartani a lányát akkor sincs joga, ha felnevelte.

Ne legyél nyuszi, mondd meg határozottan, hogy Te ezt a fajta viselkedést nem tudod elfogadni, vagy viselkedik normálisan, vagy a kapcsolattartást le fogod szűkíteni, bármennyire is fáj ez neked. Neked a gyerekek neveléséhez türelemre, nyugalomra van szükséged, de ha kikészít, rámehet a házasságod is, és a gyerekek is megsínylik. Ezt pedig nem hagyod! Ha neked megfelel a párod, akkor fogadja el ő is, ha pedig nem tetszik neki, akkor ne menjen oda, várja meg, amíg Ti mentek hozzá. Menj el hozzá, és ezt apukád előtt mondd meg, ne kiabálj, csak legyél határozott. Kérdd meg, hogy igyekezzen nem beleavatkozni az életetekbe, ennek itt vége, tovább nem teheti. Mondd el a mondókádat, és menj haza. Ne bocsátkozz vitába, nincs értelme.

Ha lehetőséget adsz neki, hogy ő támadjon, nem fog komolyan venni!

Nekem is zsarnok típus az anyám, és hidd el, csak a saját fegyverével tudod leállítani!

Én is anya vagyok, felnőtt gyerekeim vannak, de nem venném magamnak a bátorságot, és nem formálok arra jogot, hogy beleugassak az életükbe! Ha megkérdeznek, elmondom a véleményem, ha nem, akkor nem! Nem mondom hogy mindig könnyű, időnként jól össze kell szorítanom a számat, de megéri, mert nagyon jó a kapcsolatunk, és ki az, akit bármilyen ügyben először hívnak?? Hát én...

Szia,

Elolvastam az összes hozzászólást és - gondolom nem véletlenül - Ginaanyus mondta meg a tutit! Sokat számít az, hogy Ő maga is felnőtt "gyerekek" anyukája. Fogadd meg a tanácsát ne szakítsd meg a kapcsolatot, próbáld meg helyrehozni mert lehet, hogy egy életen át bánnád ha nem próbálnál meg mindent! Ha nem tudsz vele beszélni, írd le a mondanivalódat egy levélke formájában és dobd be a postaládájába. Ne hagyd ki belőle azt, hogy egy anya soha nem hoz áldozatot a gyermekéért, mindent amit tesz az kötelessége és nem vár cserébe semmit! Egy gyermek sem kéri az életet ez mindig -jó esetben- 2 ember döntése! Ha úgy érzi bármivel tartozol neki akkor Ő amikor téged vállalt rosszul döntött! Nem kellett volna gyermeket vállalnia ha valamiről lemondott, hogy Te megszülethess, hogy amikor felnősz a szemedre vesse. Írd meg neki, hogy Te szereted őt, de ha állandóan csak a negatív kritikát kapod tőle és minden rossz ami tőled ered akkor kiöli belőled a szeretetet. Köszönöd, hogy a világrahozott, hogy etetett, iskoláztatott, és a legjobb tudása szerint felnevelt téged, de kérdezd meg tőle ha mindezeket megtette hogyan lehetséges, hogy szerinte ennyire "szar" ( bocs a kifejezésért nem én gondolom ezt rólad ) felnőtt lettél?! A levél elején írd le, hogy mivel sajnos a személyes kommunikáció nem működik túl jól köztetek azért választottad ezt a megoldást, mert igen is ezeket el szeretnéd mondani neki..... ne fogd vissza magad írj ki minden sérelmet magadból! Egyre azonban vigyázz, kritikus lehetsz de ne pocskondiázd, mert akkor Te sem leszel különb és akkor ráfoghatja, hogy bántod és "bunkó" vagy vele...

Sok sikert, remélem nem reménytelen a helyzet!