Hogyan kezelnétek ezt a dolgot egy felnőtt kapcsolatban? (beszélgetés)

:):):):):) Jók a meglátásaid!...és jól írtad le.

Szinte láttam magam előtt a jelenetet a férjeddel!:D:D:D

:( Ó. Ja, még kérjen bocsánatot.

Kezdek besokallni.

Rájövök, hogy mit összefilózunk a gép előtt, itt és más topikban.. Férfiak tudjátok mit csinálnak? Százszor egyszerűbben kezelnek dolgokat. És ők teszik jól.

A férjemmel beszélgettünk este - vmi velem kapcsoatos dologról - és mondta, hogy általában nem is érti amiket beszélek, mert ők férfiak nem lelkiznek. Mert én például képes vagyok - miután beszéltem telefonon az unokahugommal -filózni és megkérdezni a férjemet, hogy szerinte most az unokaöcsémat is felhívjam-e, nehogy sértődés legyen, meg hát érezze, hogy nagyon szeretem. Hát a férjem ilyenkor csak les, hogy mi bajom... Hát ő ilyen hülyeségekre nem is gondol.

Mi meg már itt a vadidegen boltos csaj lelkivilágán kezdünk el sopánkodni..:(

Én most elvonatkoztattam az eredeti kérdéstől, a boltos nőtől.

Ez a mondatod gondolkoztatott el:

"Ha neked van több, neked kell adni annak, akinek kevesebb van. Nem csak anyagit, lelkit is, megértést is. .

Ez a nehéz ám. . Mindenkit a helyén kezelni."

Ez egy nagyon szép gondolat, de nem mindenki Teréz Anya.

A másik pedig az, hogy az emberek - és különösebben a kevésbé intelligensek - a jóságot, a toleranciát, gyengeségnek vélik és felülkerekednek, a másik fél nagylelkűsége miatt.

Nevetséges dolog, hogy valakinek hazudoznia és emiatt szégyenkeznie kell, mert van egy normális igyekvő gyereke. Nehogy az őt kérdező lelkivilágába gázoljon ezzel, mert aztán jönnek a gúnyos, kellemetlen megjegyzések.

Ha valaki így viselkedik, akkor micsoda, ha nem egy primitív bunkó?

Nem kell eleve olyan mélységig elmenni olyan emberekkel, akikről ez feltételezhető. Az első szexuális-élmény, vagy akármilyen élmény meséléskor el kell köszönni, feltűnően, hangosan, de udvariasan..

Azért a leírt eset meg nem valami extra primitív bunkóra utal, csak egy emberre, akinek problémája van.

Szerintem a fórumindító igazából azt nem tudja eldönteni, hogy vegye-e a nyakába a csaj gondját, beszélgessen-e vele, vagy szarja le. Ebben a döntést meg csak ő tudja meghozni..

Azért Győr nem egy 40 lelkes falu, ahol nem megoldható, hogy ne találkozzk valakivel, ha olyan nagyon nem akarok, jó termékek ide, vagy oda.

Meg le is lehet szerelni valakit egy ne "haragudj, de sietekkel".

Ha neked van több, neked kell adni annak, akinek kevesebb van. Nem csak anyagit, lelkit is, megértést is..

Ez a nehéz ám.. Mindenkit a helyén kezelni.

Jó, akkor én csak olyannal beszélhetek, aki ...hogy is van? Csak 30 millió feletti lakástulajdonossal, minimum két gyerekessel és minimum három diplomással beszélgethetek a dolgaimról ezentúl?

Kisarkítottam, de hát ezt így nem lehet a való életben.

Láttam én már olyan lányt irigykedni rám, akinek többje volt, mint nekem. Szóval ez inkább személyiségfüggő.

Ettől függetlenül senkit nem dicsekedésre buzdítok.

Akár igazad is lehetne, de a lényeg pont az, hogy pont a boltos csaj kérdezte a fórum indítót, és ahogy kiveszem, pont a kislányról, a tanulmányi dolgairól. Ő pedig elmondta azt, ami tényleg van.

Mondjuk én megtanultam (hasonló kapacitású a lányom, mint Purple lánya) hogy nem mondok semmit, csak anyunak, hugomnak, és a legjobb barátnőmnek, de csak a legjobbnak.

Más egy évek óta tartó mély barátság, és más egy "bolti", felszínesebb kapcsolat..

Míg az előbbiben látjuk a gyökereket, a miérteket, a döntéseket, addig az utóbbiban csak azt látjuk, hogy az egyik gyereknek 2 nyelvvizsgája van, a másik bukdácsol. Ő épphogy megél az eladói fizujából, míg a másik meg a millióját osztogatja be... Ez így egy idő után elég..

Pláne ha azt is hozzátesszük, hogy valószínűleg az eladócsajt nem a Tudományos Akadémiáról helyezték oda kémnek.. Az egyszerűbb emberek egyszerűbben gondolkodnak, nem annyira azzal vannak elfoglalva, hogy ő most akkor hány órát is magolta a szavakat azért a középfokúért.. Ezt viszont az "értelmesebbik" félnek kell látni, hogy ő ennek befogadására nem képes..

De arra is gondolni kell, hogy mit érezhet az, akinek meg nem tett le középfokot a lánya, ső örült, hogy nem bukott meg..

Szerintem az ember olyannak meséljen ilyet, akinek a lánya három középfokot tett le, és ne annak, akinek köztudottan rossz tanuló.

Még ha nem is mutatja, nyilvánvaló, hogy egy idő után ez neki rossz. Ez nem is irigység, csak egy idő után megtelik az ember, és azt mondja magában, hogy én ezzel már nem tudok mit kezdeni..

Gondoljuk magunkat a másik helyébe is néha.. Anyám se tudta milyen az, hogy nem az ő gyereke az osztályelső, mert én mindig az voltam. Aztán jött az öcsém, akkor megtudta... Akkor volt nagy pofáraesés, de jót tett neki...

Szia, Purple!

Visszaolvastam a hozzászólásokat. A "dicsekvés" szó engem is meglepett.

Szerintem van a "dicsekvés", és van az "elmondom a dolgokat", de ez két kategória.

Te a nőnek elmondtad a dolgokat, mint tényeket, tehát nem dicsekedél, ezen ne emészd magad.

A dicsekvés az, ha valaki folyton ezzel jön, kérdezés nélkül már ontja az információkat, vagy ha kiszínezi, feltupírozza a dolgokat.

Ahogy én kivettem az írásodból, ez Nálad nem volt meg.

Nehogy már egy ténylegesen meglévő nyelvvizsga (vagy nyelvvizsgák) létét (amit sok diplomás nem tett le, a Tied meg 14-et töltötte éppen, és megcsinálta), hát nehogy erről hallgatnod kelljen, és főleg, ha még kérdezi is a másik anyuka.

Nem neked írtam, csak voltak hsz-ok, amikről eszembe jutott.

Én nem vagyok és nem voltam soha irigy senkire.

Ebben a kérdésben is Neked adok igazat, az általad elmondottakat nem éreztem túlzónak.

Dicsekvés?

Még ezt is minősíthetjük többféleképpen.

Az ANYÁK (normáliséknál!) BÜSZKÉK a gyerekükre, sokszor még akkor is, ha nincs rá különösebb okuk.

Hiszen az Ő produktumuk. :)

Neked meg még okod is van a büszkeségre.

Tehát ne érezz lelkiismeret furdalást amiatt, hogy esetleg akinek a gyereke nem ilyen, azt ez zavarja.

Nyilván a hozzád intézett kérdésre nem fogsz hazudozni, csak azért, hogy az ő lelkivilága rendben legyen.

Vond le a konzekvenciát és csak vásárolni járj oda, barátkozni nem kell. (De ezt már írtam az elején is)

Te jó ég, ez a boltos csaj elviselhetetlen.

Még te rendelj el hírzárlatot?..

Jól be kéne az ilyen hülye majomnak olvasnio. És mindenki gondolkodjon el, aki irigy, hogy vajon szép dolog-e, ami érez...

Hát elég csúnya dolog.

Felnőtt ember nehogy már ne tudja kezelni a saját érzelmeit ilyen szinten.

Az irigy emberek ne várjanak semmit cserébe.

A fóruindító pedig méltán lehet büszke a gyerekére, semmit nem adnak ingyen. Tán ha a boltos csaj is többet foglalkozott volna időben a lányával, tán nem bukdácsolna!!

Örülök, hogy sokan írtatok.

Az valóban ledöbbent, hogy (és tudom, hogy minden rosszindulat nélkül) a válaszolók 80 %-a dicsekvésnek titulálta alapból az általam elmondott történet alapján az általam elmondottakat a csajnak. Ez elszomorít, tényleg.

Viszont legalább más emberek szemszögéből is látom a dolgot, hogy mit gondolhat a boltos ismerős csaj, ez volt a célom, hogy ne csak saját szemszögemből lássam.

Libra, az első idézetet nekem szántad? Ha igen, nem én megyek a csúcsra, hanem a gyerekem (remélem), és nem alázunk senkit, csak ezt szeretném megírni. Ha nem nekem szántad, akkor vedd úgy, hogy nem írtam.

Sajnálom nagyon, hogy ennyire zavaró lehet a dolog, minden esetre akkor hírzárlat a csaj felé.

Még valaki írta itt, hogy irritáló a külföldre ment magyarok sikerét hallgatni. Nos, a nővérem itthon is felső vezetésben dolgozott, de nem bírta, hogy itthon a (igaz, nagyon átlag feletti) béréért hét bőrt lenyúznak róla. Felmondott, elment külföldre, ott huszadik senki volt egy cégnél, majd megvédte kint, az adott ország nyelvén is az itthon szerzett diplomáját, és így léptették elő. Semmi hátszél, mindenért neki kellett megküzdenie. (Viszont ott a cég nem emészti fel a lelkét, mint itthon, őt csak ez motiválta, ezért döntött így.)

És erre volt egy maróan gúnyos megjegyzése a csajnak, amikor mondtam, hogy megvan a diploma védés kint is, és előléptették, erre mondta, hogy lassan a tévében fogunk hallani róla.

Bevallom, nagyon igazságtalannak éreztem.

Én lehet, nem kérdezném meg. Úgyis nyilvánvaló.

Ha megkérdezném, az csak egy okból. Magam miatt. Nekem úgy lett vége egy barátságnak, hogy nem tudom mai napig, mi a fene történt. Valósszínű, irigy volt, de még be sem olvshattam neki...:(

Szerintem meg kéne kérdezni nyíltan mi a baja.Az is lehet, hogy fel sem tűnt, vagy nem is úgy szántad, nem akarattal, hogy valamit úgy mondtál, hogy dicsekvésnek vette.És azóta minden egyes szavadat dicsekvésnek veszi, esetleg illemből kérdez.De az legyen az első hogy megkérded nyíltan.Azután is lehet menni csak vásárolni és nem beszélgetni, ha már tudod, mi a baja.

Én is irigykedek sokszor, de jó értelemben:mondjuk valami ami neki van, nekem is jó lenne, de vele örülök, hogy neki legalább van.És én együtt szeretek örülni az emberekkel.De úgy látom a ti kapcsolatotokból már nem nagyon lesznek jó beszélgetések mint régebben. :(

"Ne alázd meg az embereket a csúcsra vezető utadon, mert kínos lesz elmenned mellettük lefelé menet!"

Nem jut eszembe, hogy kitől származik, de tökéletes!...szerintem:)

"Nem irigykedni kell valakire, hanem leutánozni!"

Jó! Persze ez nem mindig valósítható meg, de érdemes dolgozni rajta :)

Indíts egy önálló fórumot ezzel a címmel.

Így azok fognak megtalálni, akiknek a cím alapján felkelted az érdeklődését.

Sok sikert kívánok!:)

Szia!

Végig olvastam mind a 36 hozzászólást, és nekem a következő jött le:

Bementél az üzletbe, kérdezett, te meséltél, mire ő is mesélt, és te meghallgattad. Szerencsés vagy, mert a lányod jó tanuló (légy rá nagyon büszke, és nyugodtan hangoztasd, hogy mennyire az vagy rá, mert ez az anyák dolga! :)), ő nem tudott ilyen jó hírekkel szolgálni, neki mindig volt valami aggódnivalója (megbukik-e a lánya kémiából, vagy sem... stb). Nem tudom, hogyan mondta el neked, panaszkodott, vagy egyszerű tényként közölte. A ti problémátokban a hangsúly adhatna választ. Mert lehet, hogy tényleg csak "betelt nála a pohár" és irigy lett - oly hirtelen?, lehet, hogy történt valami vele, ami megváltoztatta a hozzáállását a dolgokhoz, lehet, hogy csak azt várta, hogy néha fordított eset legyen, te is kérdezz felőle, őszintén érdekeljen, mi van vele (ez nem derült ki a soraidból).

Ha csak szimpla jó ismerősi vevő-eladó kapcsolat volt köztetek, akkor a továbbiakban is légy vele kedves, de ugyanúgy távolságtartó, ahogy ő veled. Viszont ha barátnőjének érezted magad, akkor érdemes lenne rákérdezni, hogy mi nyomja a lelkét.

Hú, pedig nem vagyok ártatlan:))

De tényleg, szeretek hallgatni nyaralásról is, még bíztatom is az illetőt, hogy meséljen, részletesen, mit hol láttak, mit kajáltak, én vele élem az egészet.

Lehet, hogy rosszul vagyok összerakva.