Hogyan kerülhetem el a teljes elbutulást, mentális leépülést, totális motivációvesztést irodai munkakörben? (beszélgetős fórum)

Már megint nyitott egy újat? 😮

Lehet kényszeres beteg.

Az én érzéseimet is leírtad.

A különbség annyi, hogy pár éve végeztem el egy iskolát - felnőttként -, és IMÁDTAM! Nem egy népszerű szakma, de felnőtt fejjel belevágtam, és nagyon tetszett. Pár hónapja új munkahelyem lett, a főnököm nagy tudású, szeretnék mindent megtanulni tőle, de a stílusa, habitusa ijesztő. Szinte kiabálva beszél, és támadóan. Szinte nem merek kérdezni, mindenben elbizonytalanodtam. Valahogy azt érzem, hogy leáll az agyam, nem forognak a "kerekek" ... Ijesztő. (Pont most kezdtem újra angolul tanulni, amit szintén imádtam, és nem maradnak meg a szavak. :( )

Annyira remélem, hogy valaki tud jó ötletet adni!

Ja, ő a munkahelymániás, az elmúlt 2 évben biztos nyitott már vagy 50 munkahelygyűlölős fórumot.

Szerencsére már a modik is megunták.

Ha ezt láttad már első nap, akkor miért vagy ott?

Próbaidő alatt felmondhattál volna.

Én nem hiszem, hogy mindenkinek olyan munkájának kell lennie, ami nagy és kielégítő mentális igénybevételt jelent, sok olyan "irodai rabszolga" munkakör van, ahol az egyetlen motiváció egy jó vagy közepesen jó fizetés. Legalábbis én még sehol nem azért dolgoztam, mert annyira szeretek excel táblákat nézni, meg emaileket írni. :D (Nyilván akinek van egy specializált szaktudása, vagy elhivatottsága bizonyos terület iránt, annak más)

Mindenesetre ha amúgy nem nyomorúságos a munkahely, szar légkör, borzalmas fosi feladatok, hanem "csak" unalmas meg egyhangú, akkor az üresjáratokban olvass, tanulj valamit, és törekedj arra, hogy a munkán kívüli időt tedd élvezetessé. A munka az sokunknak csak ennyi, munka, bejövök, megcsinálom mert fizetnek érte, de nem ebben teljesedem ki... (Bár ha az vagy akire gondolok, akkor a fizetés se jó, max. a portásnak, meg a légkör sem, mindenki gyökér a teljes cégnél, és a fórumodat is mindjárt törlik 🤪)

Egy biztos, elbutulni, mentálisan leépülni azért hála istennek nem olyan könnyű. :) de megértem, hogy úgy érzed, kiszárad ott az agyad.

Mivel nem tudjuk, miért maradsz mégis - pénz, lehetőségek hiánya stb. - csak általánosságokat tudunk javasolni: keress olyan hobbit, ami igénybe veszi a kreativitásodat, alkotó tevékenység feltölt.

Bár a mindennapok elviselésére kértél inkább tippeket...

Valahogy próbáld ezt nem véglegesnek tekinteni, sulykold magadba, hogy ez csak egy epizód, nem innen fogsz nyugdíjba menni. Közben pedig keresgélj mást, akkor is, ha esélytelennek tűnik.

Voltam így. A pörgős, változatos, sokszínű munkaköröm évek alatt favágó munkává satnyult, ha rágondoltam sírógörcs kerülgetett. Ráadásul le is csökkent a mennyisége, netem nem volt, mindenki rám látott, így még értelmesen elfoglalni is kínkeserves volt magam. Két évig próbálkoztam a főnökömnél, hogy találjunk ki valamit, mert én ebbe belebetegszem. Nem sikerült, így váltottam, de sok időbe telt.

Gondolom nem egyszerű mást találni, de kezdj el nézelődni, tervezgetni, addig is történik valami. Egyszer sikerül!

Ha nem tudsz váltani, akkor szabadidődben kompenzálj bármivel, amit szeretsz.

De hosszabb távon inkább keress más munkát.

Tippeket kérnék!

Hogyan kerülhetem el a teljes elbutulást,mentális leépülést, totális motivációvesztést ebben a munkakörben?

Mióta ebben dolgozom, kb egy cserepes virág szintjére süllyedtem mentálisan, elbutultam, leépültem, eljutottam a minden mindegy állapotba. semmi se érdekel, semmi vonzót érdekeset kihívót nem találok ebben a munkában, az agyamra abszolúte semmi szükség sincs, mert repetitív droidmunka az egész.

És ez kihat a mentális állapotra teljes motivációvesztés feleslegesség-érzés, leszarok mindent állapot. A munkám elvégzem, panasz rám nincs, de nulla, egy szikra érdeklődés affinitásom nincs itt semmihez.

Hogyan lehet ebben bármi élvezetet találni és megmenteni magam a teljes mentális széthullástól?