Hogyan kell egy háztartást vezetni? (beszélgetés)

100%.

Én sem csináltam semmit a főzés kívül, amíg otthon laktam.

Igazad van.

Már az egy picit "felfújás", ha valaki ezzel a problémájával internetes segítséget kér, keres.

(Persze, nem ugyanaz, ha az illető, mondjuk 16 éves, illetve ha 26. Erre a kérdésre viszont, hogy hány éves, a FI eddig még nem adott választ.)

Nincs rá forgatókönyv! Ha van affinitsod a dolgokhoz, nincs miről beszélni. Mert egyszerű minden, ha nincs felfújva a sok apró részlettel! Kibicnek meg semmi sem drága! :)

Szívem szerint azt mondanám, kérj tanácsot édesanyádtól. (Talán örülne, ha hozzá fordulsz tanácsért, és nem idegenekhez. Persze, ezt te tudod?!)

Én kivülállóként, ismeretlenül csak javasolni tudom, hogy válogasd ki a számodra hasznosnak vélt tanácsokat. A mély részletektől menekülj, ne zavarjon össze a sok apróság! Az alapokkal kezdj és építkezz rá. Legyen saját életvitel.Bízzál magadban! Senki sem az anyja hasában sajátította el a kétismeretlenes egyenleteket! De a "házvezetést" sem! Hallottad ugye, hogy "gyakorlat teszi a mestert!" Az idő pedig jó tanító, megtanít majd mindenre,észre sem fogod venni!

Legyél laza ne görcsölj rá a dolgokra! Ketten vagytok, együtt sikerülni fog minden! Szívből kívánom!

Valami ilyesmit sejtettem, hogy nem szerette, ha "lábatlankodsz".

De amit írsz, az azért már több, mint furcsa. Az, hogy anyukád még nézni sem engedte neked, hogy mit csinál, ez szokatlan.

Pedig több olyan családot ismerek, ahol a gyerek még egy porrongyot sem fogott soha a kezében. De annak egészen más oka van. Ők jómódúak, megcsinál mindent a bejárónő. Aztán majd később, mikor a gyerek felnő, mi lesz, az a jövő zenéje.

Nálatok, hogy özvegyen maradt fiatalon az anyukátok, egészen más volt a szitu.

De most, felnőttként miért nem beszélsz ezekről a dolgokról az anyukáddal? Nem felróva neki, hogy mit miért nem tett, csak tapintatosan. Valószínű, hogy most is tudna neked tanácsot adni, hogy mit hogyan kell tenned. Gondolom, követnéd a tanácsait. Nem?

Ez rendben is lenne így, csak az a gond, hogy az anyuka mellett a FI elméletben és gyakorlatban már mindent meg KELLETT volna hogy tanuljon gyerekkorától kezdve.

Szerinted van esélye annak, hogy így utólag majd menni fog a dolog??

Az én anyám is detto, a konyhában állandóan attól rettegett, hogy elrontok valamit és akkor oda a kaja ( nem állt a familia nagyon rosszul, túléltük volna ) inkább csak alja munkákat adott, krumpli-, sárgarépa pucolás, meggyfejtés stb

Ha takaritottam, leste marad e pókháló vagy porszem utánam, igy nem volt kedvem otthon házimelót végezni, szerencsére munkám is eléggé lefoglalt, Nem is tudom, hogy milyen tanácsot vársz, én elég korán l8 évesen férjhezmentem, láttam hol van hiányosság, velem egyidős férjemmel azt próbáltuk megszüntetni. A főzéshez meg tul nagy élsz nem kell.

Rájössz saját magadtól !

Nem, dehogy! Hetente takarítani elég a lakást, ha nem történik valami rendkívüli bonyodalom. A konyhát főzés után, az esetlegesen elcsöppenő víztől, vagy elhulló szemét miatt. Télen, ha az előszoba a behordott sáros, havas cipők miatt gyorsabban koszolódik, látni azt, mikor célszerű.

A lakás van értünk, és nem mi vagyunk a lakásért!

Mosogatni igen, az lehetőleg ne maradjon másnapra, mégis csak ételhez van köze.

Ha jártodban-keltedben helyére teszel tárgyakat, nem tud akkora kupi lenni. Emellett elég a napi rutin, amit felsoroltál.

Ritkábbakra, úgymint pókhálózás, ablak-függönymosás, ágyak alatt stb. ne görcsölj rá. Ezeket elég, amikor "úgy érzed", hogy már igazán ráfér...de nem történik tragédia, ha akkor sem 🙂

Egyelőre, míg belejössz, legyen 1 olyan helyiség, ami tökéletesen rendben van- vendégnek.

Éppen ezért nem engedett oda, mert folyamatosan gátoltam őt. Idegesítette,hogy a lába alatt vagyok. Ha valamit megpróbáltam nagy kupit csináltam és inkább nem is engedett oda már utána, hogy ne kelljen utána takarítani.

Nagyon picik voltunk amikor özvegy maradt és ő azt gondolta azzal tesz értünk a legtöbbet ha mindent megtesz értünk, és ebbe azt is bele értette,hogy soha semmit nem csináltunk önállóan meg,mindent ő szépen elrendezett. Nem kellett soha szobát takarítani, sem törölni,semmit. Egyébként már biztosan bánja. Nem lestem el semmilyen háztartási praktikát soha tőle, nem tudom mit és hogyan csinált sajnos. Soha nem hagyott a konyhába ülni és nézni mit és hogyan csinál,sem máshol. ☹️

Az a véleményem, hogy ez a te hibád. Engem sem tanított az anyám, de mindent láttam, figyeltem. Ellestem a takarítás, mosás, vasalás, sütés, főzés, befőzés, disznóvágás fortélyait. Láttam, mert érdekelt minden házimunka - kert művelés, állattartás, házfelújítás, vendéglátás stb. stb. stb. is.

Te mit csináltál, csukott szemmel jártál ?

Ha mégis láttál mindent, akkor gondolkodj, és tedd azt amit láttál anyukádtól és menni fog minden. Nekem is ment. Meg is lepődtem fiatal asszony koromban, hogy mennyi mindent tudok. Anyósom nem győzött dicsérni.

Nehéz ismeretlenül tanácsot adni.

Nem tudom, miért alakult úgy a dolog, hogy anyukád mindent megcsinált helyetted. Miért nem engedett oda, amikor főzött, miért nem mutatott meg semmit. Azt sem tudom, hogy neked magadtól miért nem jutott eszedbe, hogy megkérd őt, hogy szeretnéd, ha odaengedne téged, amikor főz.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a kicsi gyerekek zsigerből szeretnek segíteni a háztartásban. Szeretnek söpörni, mosogatni, húst panírozni, és sorolhatnám. Az a szülő teszi jól, aki engedi a gyerekének ezeket, még akkor is, ha úgymond hátráltatja a munkában. Sokan azért zavarják el a gyereket, mert valójában nem előremozdítja a munkafolyamatot, hanem gátolja. De a kisgyerekek érdeklődőek, másolják a szülőket (az apát is). Úgy tanulnak, ha engedik is őket.

Hogy nálatok miért nem alakult így, az kérdés.

Ezért nem is akarok tanácsokat osztogatni, hiszen azt sem tudom, milyen körülményeid vannak, mire van igényed.

De ha mások tanácsaiból szemezgetsz, és néhányat hasznosnak tartasz, és követed, akkor már nyertél.

Bizonyára nem vagy el elveszett nő. Attól, hogy (mint írod lent) nem voltál egy rendszerető kamaszlány, káosz volt körülötted - még lehetsz rendszerető felnőtt nő.

De azt ne felejtsd el, hogy mindenkinek mást jelent az élhető otthon!

Valoszinuleg nincs jó kapcsolata az anyukájaval, ha egyrészt nem tőle kér tanácsot, másrészt azt írja h elcs.szte a nevelését. Nekem se kellett semmit csinálnom itthon, de soha egy rossz szót nem szólnék arra aki felnevelt, sőt.

A pároddal kell együtt dolgoznod, mostmar ti lesztek egy család.

Főzni, mosni, pakolni, rendet rakni kell, bevasarolni, végtelen sajnos a korforgas😂😂😂 de mindenki más szintén tolja, van aki csak a minimalt, van akinel a plafon is csillog.

Kezdj hozzá. Első lépés mindent a helyére tegyetek. Szennyest a kosárba, mosatlan edényeket a mosogatóba.

Elrontotta a nevelésed? Neked nem volt igényed, hogy besegits neki? Már azzal is tanultál volna.

- Tarts a konyhaszekrény (hűtőszekrény) tetején jegyzettömböt, tollat, ami kaja, fűszerek, olaj, WC. papír, súroló szerek stb. elfogyott, vagy fogyóban van, rögtön felírod: bevásárláskor viszed magaddal!

- Szennyes ruhát nem szétdobáljuk, hanem abban a percben a fürdőbe vinni, (zokni, stb.)

- Ami finomabb db. (blúzok, ingek,) vállfára, és a szekrény oldalára akasztani, majd mosáskor onnét mehet mosásba.

- Reggeli után a maradék kaja egy mozdulattal vissza a hűtőbe (jobb, ha a vaj, felvágott, paprika, hasonló apróságok egy nagyobb tálcán vannak). A mosatlan csészét tányérok mennek a mosogatóba és rögtön vizet engedsz rájuk. (Este könnyebb lesz elmosni.) Ezek után már csak a morzsát kell letörölni, és amikor hazajöttök, nem a reggel otthagyott disznó-ólat kell eltakarítani!

- Szombat reggel beindítod a mosógépet, közben lehet porszívózni. Délután akár előfőzöl vasárnapra, vagy ha olyan teljesen megfőzöd a vasárnapi ebédet is.

- Ez esetben a vasárnap majdnem teljesen szabad.

- De ha szombatra ütemezitek a heti nagy bevásárlást, akkor délután mosol, porszívózol, vagy a párod porszívóz, és míg megy a mosógép, addig te már a főzéssel tudsz foglalkozni.

Majd kérdezel még. Biztosan fogsz használható tanácsokat kapni.

Neked meg van?

Nekem nincs, de patyolat a pecóm! 🤷🏻‍♀️

Egyébként igen! Nagyon nem helyes a gyerek fenekét kinyalni!

Hibáztatható az anyuka, hisz nem az életre készíti fel!

Semmi sincs veszve , hisz nem te vagy az első, aki belecsap a sűrűjébe!!

Ma már nem olyan nehéz, mint 20-30 éve!!! Menni fog, ne aggódj!

Anyukádnak jól fog esni, ha segítséget kérsz!!! Ettől hidd el boldog lesz!!!